Honnan egyes keresztények között ez a nagy Izrael meg cionizmus mánia? Leonid Savin ennek járt utána.
Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
Annak ellenére, hogy a Gázai övezet izraeli bombázása során nemcsak kórházakat és mecseteket, hanem keresztény templomokat is leromboltak, sokan azok közül, akik kereszténynek vallják magukat, és nem zsidó származásúak, aktívan támogatják Izrael tevékenységét. Honnan ered ez a jelenség?
Tény, hogy a cionizmus mint zsidó politikai mozgalom a 19. század végén alakult ki, de hasonló eszmék már jóval korábban megjelentek. És paradox módon keresztény környezetben születtek.
A puritán cionizmus születése
Az európai zsidók Palesztinába való bevándorlásának egyik első támogatói a puritánok voltak. Ez a protestáns szekta a 16. század végén alakult ki, és igen befolyásos lett Angliában, később pedig az amerikai gyarmatokon. Jelentős érdeklődést mutattak a zsidók eszkatológiában, vagyis a végidők teológiájában betöltött szerepe iránt.
John Owen, a XVII. századi teológus, parlamenti képviselő és oxfordi adminisztrátor például azt tanította, hogy a zsidók fizikai visszatérése Palesztinába szükséges a végidők próféciájának beteljesedéséhez. Sir Henry Finch pedig 1621-ben prédikációt írt, amelyben a zsidó nép támogatására és a bibliai hazájukba való visszatérésre hívott fel.
A keresztény cionizmus egyik legbefolyásosabb irányzata a diszpenzacionalizmus, egy olyan értelmezési rendszer, amely a Bibliából származó információk alapján a történelmet különböző kormányzati időszakokra vagy diszpenzációkra osztja, és a bibliai “Izrael” kifejezést úgy tekinti, mint amely a Palesztinában létrehozott etnikai zsidó nemzetre utal.*
A diszpenzacionalizmust eredetileg John Nelson Darby angol-ír prédikátor dolgozta ki a XIX. században. Darby úgy vélte, hogy Izrael és a keresztény egyház Isten által elrendelt sorsa teljesen elkülönül egymástól, és az utóbbiak fizikailag “elragadtatásra” kerülnek – felemelkednek, hogy találkozzanak Jézussal – az Apokalipszisben megjövendölt, nagy nyomorúságnak nevezett felfordulásos időszak előtt.
Darby szerint a nagy nyomorúság a harmadik zsidó templom felépítése után kezdődik a jeruzsálemi Templomhegyen. A Nagy Nyomorúság alatt, e tanítás szerint, 144 000 zsidó tér át a kereszténységre, és ez felfedi számukra az Antikrisztus valódi szándékait. Így ők lesznek az epicentrumai az összes hitetlen megtérésének, akiket nem ragadtak el a keresztény hitre. Ez a 144 000 megtért zsidó lesz az, aki az Armageddon néven ismert végső csatában találkozik az Antikrisztussal, és legyőzi az Antikrisztust. E csata után véget ér a hétéves nyomorúság, és Jézus visszatér, hogy bebörtönözze a Sátánt, és ezeréves messiási királyságot hozzon létre a földön.
Annak ellenére, hogy abszurd és a Bibliában nincs rá utalás, néhány angliai és különösen az Egyesült Államokbeli gyülekezet lelkesedéssel fogadta el azt az elképzelést, hogy a keresztények az Armageddon előestéjén fizikailag a mennybe költöznek.
Darby keresztény eszkatológiai megközelítése egybeesik a zsidó eszkatológia hasonló fejleményeivel, nevezetesen Zvi Hirsch Kalischer rabbi elképzeléseivel és a zsidó messianizmus új ágának megteremtésével. Ennek képviselői úgy vélték, hogy a zsidóknak aktívan kell dolgozniuk azon, hogy meggyorsítsák messiásuk eljövetelét azáltal, hogy Izraelbe vándorolnak, és felépítik a harmadik templomot a jeruzsálemi Templom-hegy helyén, ahol az Al-Aksza mecset található.
Darby maga is beutazta Észak-Amerikát és számos más országot, hogy népszerűsítse elképzeléseit, és találkozott számos befolyásos lelkésszel az angol nyelvű világban. Köztük volt James Brooks, Cyrus Scofield későbbi mentora, aki utóbb elterjesztette az elképzelést; az ő értelmezését pedig széles körben megjelentették az Egyesült Államokban, és ma Scofield Biblia néven ismert.
Egy másik személyiség, akire Darby tanítása hatással volt, Charles Taze Russell amerikai prédikátor volt, akinek gyülekezete később számos különböző szektát hozott létre, köztük a Jehova Tanúit (egy Oroszországban betiltott szervezet). Évtizedekkel a modern politikai cionizmus megalapítása előtt Russell elkezdett prédikálni – nemcsak a keresztényeknek, hanem az Egyesült Államokban és máshol élő zsidóknak is – a tömeges zsidó bevándorlás szükségességéről Palesztinába.
Russell 1891-ben levelet írt Edmond de Rothschildnak, a Rothschild bankárcsalád tagjának, valamint Maurice von Hirschnek, egy gazdag zsidó származású német pénzembernek Palesztina betelepítésének tervéről. Tervét a következőképpen írta le: “Az én javaslatom az, hogy a gazdag zsidók vásárolják meg Törökországtól méltányos áron az összes tulajdonjogát ezeknek a földeknek: vagyis az összes közterületet (a magántulajdonosok tulajdonában nem lévő földeket), feltéve, hogy Szíriát és Palesztinát szabad államként alakítják meg”.
A cionizmus megalapítójának tartott Theodor Herzlnek A zsidó állam című könyve csak 1896-ban jelent meg.
William E. Blackstone amerikai prédikátor, akire nagy hatással volt Darby és a korszak más diszpenzacionalistái, szintén évtizedeket áldozott a Palesztinába irányuló zsidó bevándorlás támogatására, mint a bibliai prófécia beteljesedésének eszközére. Erőfeszítései a Blackstone-emlékiratban csúcsosodtak ki, amely felszólította az akkori amerikai elnököt, Benjamin Harrisont és külügyminiszterét, James Blaine-t, hogy tegyenek lépéseket “a zsidók Palesztinába való visszatérése érdekében”.
A petíció aláírói között voltak J. D. Rockefeller és J. P. Morgan bankárok, William McKinley, az Egyesült Államok leendő elnöke, Thomas Brackett Reed, a képviselőház elnöke, Melville Fuller főbíró, New York, Philadelphia, Baltimore, Boston és Chicago polgármesterei, a Boston Globe, a New York Times, a Washington Post és a Chicago Tribune szerkesztői, valamint a kongresszus tagjai, befolyásos üzletemberek és egyházi személyek.
Bár néhány rabbi is az aláírók között volt, a legtöbb amerikai zsidó közösség ellenezte a petíció tartalmát. Más szóval, a cionizmus elsődleges célját, még mielőtt mozgalommá vált volna, az amerikai “keresztény” elit széles körben támogatta.
Modern felemelkedés
A huszadik század első felében azonban a keresztény cionizmus nem volt túlságosan elterjedt vagy befolyásos az Egyesült Államokban.
Ekkor azonban Billy Graham prédikátor lép az arénába, aki több elnökkel, köztük Dwight Eisenhowerrel, Lyndon Johnsonnal és Richard Nixonnal is szoros kapcsolatot ápolt. Végül a diszpenzacionalizmus Jerry Falwell evangélikus prédikátorral lépett be az amerikai politikai diskurzus főáramába, aki 1979-ben megalapította a Moral Majority szervezetet.
Egy másik kiemelkedő, nagy politikai és irodalmi befolyással bíró diszpenzacionalista Hal Lindsey volt. Ronald Reagant annyira meghatották a könyvei, hogy meghívta Lindsey-t, hogy beszéljen a Nemzetbiztonsági Tanács egyik ülésén a nukleáris háborús tervekről, valamint a kongresszus több tagjának és a Pentagon tisztviselőinek befolyásos tanácsadójává tette.
A Republikánus Párt mind a mai napig nagymértékben támaszkodik a keresztény cionistákra mind pénz, mind szavazatok tekintetében. Nagy hatással vannak a párt ideológiájára.
Az Egyesült Államokban a keresztény cionistáknak ma már sokféle nevük van. Egyesek “Armageddon-lobbinak”, mások “keresztény AIPAC-nak” (American Israel Public Affairs Committee) nevezik őket.
A keresztény cionisták száma az Egyesült Államokban mintegy 20 millió, és ők támogatják a zsidók Izraelbe vándorlását Etiópiából, Oroszországból, Ukrajnából és más országokból. Vagyis valójában többen vannak, mint az etnikai zsidók világszerte, bár nem minden zsidó támogatja a cionizmust.
Az ifjabb George W. Bush kormányzása idején, és különösen a 2003-as iraki invázió előestéjén a kormányzatot is erősen befolyásolták a neokonzervatívok formájában megjelenő keresztény cionisták. Egy 2002 októberében adott 60 Minutes interjúban Jerry Falwell még azt is kijelentette: “Azt hiszem, most már számíthatunk arra, hogy Bush elnök minden alkalommal helyesen cselekszik Izrael érdekében”.
Falwell Bush elnök 2002. áprilisi tetteire utalt, amikor szemet hunyt a ciszjordániai izraeli akciók felett a Védőfal hadművelet során. Falwell többször találkozott Bush elnökkel az első hivatali ideje alatt, kifejezetten azért, hogy megvitassák az Egyesült Államok Izraelnek nyújtott támogatását. Elmondása szerint az elnök Izraellel kapcsolatos nézetei egybecsengtek az ő nézeteivel.
A keresztény cionisták segítettek Jim Moran demokrata képviselő leváltásában is, aki azt állította, hogy a zsidó lobbi Izrael érdekében tette ezt. Az Apostoli Kongresszus és az Amerikaiak a Biztonságos Izraelért nevű csoport pedig hatékonyan kisiklatta Bush tervét az Izrael és a palesztinok közötti konfliktus megoldására azzal, hogy petíciókkal árasztották el a Fehér Házat.
Az Egyesült Keresztények Izraelért nevű amerikai szervezetet 2006-ban alapította John Hagee lelkész, és több mint hétmillió tagja van. Tagjai között van többek között Mike Pompeo volt CIA-vezető és külügyminiszter, Mike Pence volt alelnök és a jól ismert sólyom, John Bolton. Mindannyian meglehetősen aktívak voltak Donald Trump elnöksége idején.
Egy 2015-ös kansasi beszédében Pompeo nyíltan kijelentette, hogy hisz a “keresztények elragadtatásában”, és egy interjúban azt mondta, hogy keresztényként úgy véli, hogy “Isten azért választotta Trumpot, hogy segítsen megmenteni a zsidókat az iráni fenyegetéstől”.
A keresztény cionisták voltak azok, akik Donald Trumpnál lobbiztak, hogy ismerje el Jeruzsálemet Izrael fővárosaként és a megszállt Golán-fennsík feletti szuverenitását. Robert Jeffress lelkész a dallasi First Baptist Churchből és Trump támogatója imát mondott a jeruzsálemi békéért az Egyesült Államok nagykövetségének Tel-Avivból való áthelyezése alkalmából 2018. május 14-én. Ezt “jelentős eseménynek nevezte nemzetük életében és világunk történelmében”.
Egy másik amerikai szervezet, a Proclaiming Justice for the Nations (Igazságot hirdetni a nemzeteknek) szintén Izrael érdekeiért lobbizik. 2023. október végén kezdték el követelni az ENSZ főtitkárának lemondását, amiért bírálta Izrael palesztinokkal szembeni fellépéseit.
Mint láthatjuk, Izrael támogatásának kérdése hosszabb és összetettebb múltra tekint vissza, mint az állam 1948-as megalakulása.
Míg sok zsidó még magát Izrael államiságát is tagadja, a talmudi parancsolatok megsértésének nevezve azt (pl. a chászid Naturei Karta mozgalom), addig a keresztény felekezetek hívei között vannak Izrael lelkes támogatói, beleértve a kormány bármely intézkedésének igazolását, beleértve a palesztinok elnyomását is.
És ebben természetesen óriási szerepet játszanak az amerikai protestánsok, akik Izrael sorsát eszkatológiai világnézetükhöz kötik. És köztük vannak befolyásos politikai személyiségek, akik az amerikai külpolitikáról döntenek.
És, hogy mit gondolunk mi Izraelről?
* Meg kell jegyeznünk, hogy az Újszövetség megköttetésével a zsidók elvesztették a “kiválasztott nép” szerepkörét, és a nem cionista, nem modernista, tradicionális keresztények szóhasználatában Izrael, a kiválasztott nép a Krisztust követőket jelenti. A szó szerinti értelmezés, zsidó-keresztény civilizáció taglalása, Izrael imádat nem összeegyeztethető a valódi keresztény hittel.
Menóra mánia Európában, de állítanak-e karácsonyfát a Knesszetben?
Szász Péter előadása: Létezik-e olyan, hogy zsidó-kereszténység?