Az izraeli-palesztin konfliktus nem csak a harctéren folyik tankokkal és gépfegyverekkel, hanem az információs térben is. Ezen írás a Kuruc.info egyik olvasójának tollából származik, és kommunikációs szempontból vizsgálja meg a helyzetet, kitérve a dolgok magyar vetületére is.
Kövesd Telegram csatornánkat. Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is.
Miután az elmúlt két évben az ukrán-orosz háborún mindenki megedződött, nem érte az embereket meglepetésként, hogy az izraeli-palesztin konfliktus kirobbanásakor Izrael azonnal hatalmas médiaoffenzívába kezdett.
Ennek keretében hallhattunk a 40 lefejezett csecsemőről, megerőszakolt nőkről, a poklot megélő túszokról, a várandós nőről, akinek kivágták a hasából a gyereket, és szénné égett izraeli gyerekekről is. Csakhogy ma már mindenki tudja, mit jelent az atrocitás-propaganda. Izrael hamis állításait a világ vagy azonnal megcáfolta, vagy rámutatott, hogy nincs semmilyen bizonyíték az állításaikra.
A 40 lefejezett csecsemő hamis mítoszára többek között Csonthegyi Szilárd cikke mutatott rá, ahogyan arra is, hogy a két összeégett izraeli gyerekről szóló képet a mesterséges intelligencia segítségével hozták létre. (A bizonyítékokat a telegram csatornánkon is leközöltük -a szerk.) Nemi erőszakra nincs bizonyíték, mint ahogy a kivágott hasú nő történetére sem. A túszul ejtett nő – aki a Mandiner szerint a földi poklot élte meg – azt nyilatkozta, hogy emberségesen bántak velük.
A zsidó propaganda gyöngyszeme volt, amikor a The Times címlapon hozta, hogy „Izrael megcsonkított csecsemőket mutat be”, miközben palesztin gyerekekkel illusztráltak, akik az IDF gázai ostromában sérültek meg.
Hogy mi az igazság a Hamász október 7-i támadásával kapcsolatban, az valószínűleg csak később fog kiderülni. Tény, hogy számos civil áldozat volt izraeli részről is (a pszichedelikus raveparti áldozatai egyes felvételek alapján kereszttűzbe kerültek a Hamász és az izraeli katonák összecsapásakor) (ahogy mi is megírtuk- a szerk.), de úgy tűnik, hogy a hivatalosan megerősített áldozatok közel fele katona és rendőr volt a Háárec nyilvántartása, és Izrael hivatalos Twitter-oldalának listája alapján is.
Mindenesetre az izraeli propaganda csúcsra járatásának a célja a konszenzusteremtés volt. Mindenki tudta, hogy Gáza bombázása számtalan civil áldozattal fog járni, Izrael pedig az előzetes atrocitás-propagandával akarta igazolni az állami szintű terrorizmust. Erről sokaknak az öbölháború jutott eszébe, amikor egy Nayirah nevű 15 éves lány (akiről később kiderült, hogy a kuvaiti nagykövet lánya) arról tanúskodott az amerikai kongresszus előtt, hogy az iraki katonák csecsemőket téptek ki az inkubátorokból, és hagyták őket meghalni. A tanúvallomása hamis volt.
Nálunk a Mandiner járt élen az izraeli propaganda átvételében. A hírportál minden állítást azonnal tényként közölt, és sokszor groteszk módon maga is igyekezett hozzájárulni a gyűlöletkeltéshez. Egy bécsi falfelirat kapcsán például „zsidóellenességről” és elburjánzó antiszemitizmusról beszéltek. Mi szerepelt a feliraton? „Állítsuk meg a népirtást Palesztinában!”
De Izrael nem a fenti hazugságok miatt áll vesztésre a propagandaháborúban. Az igazság ugyanis sokszor nem elég önmagában, ha nem jut el az emberekhez. Hogy a máskor annyira hatékony kommunikációs gépezet akadozik, annak furcsa módon az ukrán-orosz háború az egyik oka. Ennek köszönhető ugyanis, hogy az európaiak már hozzászoktak a háborús propagandához (mint a „Kijev szelleme” vagy a Kígyó-sziget védőinek története), így azonnal fenntartással kezeltek bármilyen hírt.
A nyugati nemzeti radikálisok az egyik oldal, akik az izraeli médiaoffenzíva ellen az elejétől harcolnak. Miután a nemzetközi zsidóság évtizedek óta terjeszti a fehérellenes propagandát, az angloszféra számos véleményvezére nyugodt szívvel leplezi le az izraeli hazugságokat a mostani konfliktusban.
A másik oldal az oroszok. Az ukrán-orosz háború kezdetekor minden Oroszországhoz köthető nagyobb médiát letiltottak (Russia Today, Sputnik News stb), de az elmúlt két évben alkalmazkodtak az új helyzethez. Az orosz médiahálózathoz köthető, gyakran balos, antiimperialista, háborúellenes megmondóemberek közül sokan YouTube-csatornát, Twitter- és Telegram-fiókot hoztak létre, és így érik el a nyugati közönséget.
Oroszország hivatalosan semleges álláspontot foglal el az izraeli-palesztin konfliktusban, és a kétállami megoldás híve. Ennek ellenére a hozzá köthető médiahálózat hatalmas küzdelmet folytat a palesztinok oldalán a cionista propagandával szemben. Ha követjük azt az elvet, hogy nem azt kell nézni, hogy ki mit mond, hanem hogy ki mit tesz, akkor Oroszország a második csoport, aki a nemzetközi zsidósággal ellentétes oldalon találta magát.
A harmadik csoport a közel kétmilliárdos iszlám világ, benne a félmilliárdos arab világgal. Ők azok, akiknek igazán fontos a palesztin kérdés, így maximálisan aktivizálták magukat. A negyedik pedig a nyugati balosok, a zsidóság által felépített hasznos hülyék (mint Gréta Thunberg vagy a BLM), akiknek a szerepe fajsúlyos. Ők az elnyomott/elnyomó marxista szemléleten keresztül nézik az eseményeket, ahol egyértelmű, hogy Izrael az elnyomó.
Ennek a négy csoportnak a fellépése önmagában is elég, hogy Izrael elveszítse a propagandaháborút, de ha nem lenne az, akkor itt van még Kína. Eleinte kétkedve olvastam, amikor Twitteren olyan bejegyzések jelentek meg, hogy a kínai Weibo platformon messzemenően a palesztin ügy mellett állnak. Aztán a Mandineren is megjelent egy cikk, ami a kötelező rettegés mellett Kínát is felvette az antiszemiták egész bolygóra kiterjedő listájára. Az al-Dzsazíra szerint a kínai tulajdonú TikTokon tíz az egyhez az aránya a palesztinpárti videóknak az Izrael-párti videókhoz képest. Úgy tűnik, mindenkinek megvan a maga külön meccse Izraellel és a zsidósággal.
A fenti szereplők nem csak a propagandát leplezték le, hanem rámutattak Izrael valódi arcára is. Ebből csak néhány példa az alábbi:
A Piers Morgan showban az Izrael-párti műsorvezető a palesztin lakosság felelősségét kezdte el firtatni amiatt, hogy Gáza a Hamász irányítása alatt áll. A vendég Bassem Youssef egyiptomi sebész, humorista erre rákérdezett, hogy egyetértenek-e abban, hogy amikor Izrael elzárja a vizet, vagy civil életeket követelő bombázásokat hajt végre, azzal a lakosságra is nyomást akar gyakorolni a Hamász miatt. A műsorvezető igennel válaszolt, mire Youssef azonnal rámutatott, hogy akkor viszont Izrael terrorista állam, hiszen a nemzetközileg elfogadott definíció alapján a civilek ellen elkövetett büntető intézkedések, amik a politikai helyzet megváltoztatására irányulnak, terrorizmusnak minősülnek.
Egy másik példa, hogy izraeli oldalról rendszeresen kollektív bűnösségről beszélnek, dehumanizálják, az állatokhoz hasonlítják a palesztinokat. Számtalan emberjogi szervezet rámutatott már korábban, hogy az ilyen nyelvezet használata a népirtás előszobája, amit a jelenlegi helyzetben megerősíti, hogy az egyik beszédében maga Netanyahu nevezte Amaleknek a palesztinokat. Ha valaki ismeri az Ószövetséget, akkor tudja, hogy ez egyértelmű felszólítás népirtásra, hiszen így szól az amalekitákhoz kapcsolódó idézet:
Most azért indulj, verd le Amálékot, és irts ki mindent, amije van! Ne kíméld, hanem öld meg a férfiakat és a nőket, a gyermekeket és a csecsemőket, az ökröket és a juhokat, a tevéket és a szamarakat! (1. Sámuel 15:3).
Izrael válogatás nélkül bombáz kórházakat, mentőautókat, menekülttáborokat, iskolákat, mecseteket, templomokat, lakóházakat. Hamász-bázisokra és fegyverraktárakra hivatkoznak, amiről aztán sosem látunk bizonyítékot. Nemrég egy egész lakónegyedeket bombáztak le:
Vajon mindegyik épület alatt Hamász-bázis volt, vagy csak szimplán civilek elleni terrorizmusról van szó állami szinten? A választ megadja, hogy Izrael Ciszjordániát – ahol nincs Hamász – ugyanúgy támadja, október 7. óta pedig már 163 embert gyilkoltak meg Ciszjordániában.
A fenti atrocitásokat csak az utóbbi hónapban szenvedték el a palesztinok, de a Nakbát (amiről a Farha című 2021-es film készült, a falurombolásokat, az ivóvíz elzárását és a foszforbombázásokat sem felejtette el senki. Ennek tükrében csak a Fidesz erkölcsi megsemmisülésének lehet tekinteni, hogy Magyarországon nem lehet tüntetést rendezni a palesztinok mellett.
A zsidóságról saját maguk és a kóserkonzervatívok is terjesztenek egy olyan képet, miszerint ők „Isten ajándékai”, akiknek egyetemes küldetése, hogy más nemzeteknek spirituális és erkölcsi irányt mutassanak. „Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez” (Ézsaiás 60:3) – idézik gyakran zsidó vezetők.
Az elmúlt napokban a világ láthatta ezt a „világosságot”, amikor 12 000 tonna bombát dobtak le Gázára, aminek nagyobb pusztítóereje volt, mint a Hirosimára ledobott atombombának. Isten ajándékainak erkölcsi iránymutatásaként lehet értelmezni, amikor a múlt héten száz izraeli orvos írt alá egy petíciót, amiben a gázai kórházak lebombázását követelik. Ezeken az eseményeken keresztül mindenki megismerhette Izrael valódi arcát: egy féktelenül hazudozó, gőgös, másokat alacsonyabb rendűnek tekintő népet, akiknek mi is Amalek vagyunk.
Ha valaki a palesztin valóságot szeretné még jobban megismerni, itt található egy 2013-as videó, amelynek zenei aláfestése a zsidó lelkiséget is kiválóan megjeleníti¹:
A magyar reakciók
Hogy a magyar kormány politikája és erkölcsi érzéke mennyire elszakadt a valóságtól, azt a humanitárius tűzszünetről szóló ENSZ-szavazás mutatja, ahol a tűzszünet ellen szavaztak (120 ország volt mellette, 14 ellene, 45 tartózkodott).
A fideszes médiában a Mandiner vitte a fanatikus cionista vonalat. A Magyar Nemzet náluk korrektebben tudósított, de Szentesi Zöldi László is kijelenti, hogy: „A magyar jobboldal azt mondja, hogy most Izraelnek van igaza”. Tudtommal senki nem kérdezte meg a magyar jobboldalt, Szentesi pedig csak a Fidesz kényszerű álláspontját vetíti ki a magyarokra.
De beszéljünk a keresztény cionizmusról, melynek első számú magyarországi képviselője a Hit Gyülekezete! A konfliktusra a hagyományos egyházak a megszokott módon reagáltak, békére és az erőszak beszüntetésére szólítottak fel. Csakhogy a kérdésben nem az ő állásfoglalásuk volt a meghatározó, hanem a Hit Gyülekezetének cionista propagandája, amit a fideszes média maximálisan felerősített. A Hit Gyülekezetéhez köthető személyek és média (mint Kulifai Máté és a Hetek) pedig az izraeli atrocitáspropaganda hazugságait vették át.
Caitlin Johnstone ausztrál újságíró szerint: “Mielőtt rakétákat indítanának, propagandakampányokat indítanak. Mielőtt legörditenének a tankokat, a narratíváikat gördítik le a médiában. Mindenki, aki segít konszenzust teremteni a gázai gyilkosságokhoz, ugyanolyan bűnös gyermekek ezreinek meggyilkolásában, mint akik ledobják a bombákat.”
Az olyanok, mint Kulifai Máté vagy a Mandiner szerkesztősége, valószínűleg a lelki szemeikkel már látják magukat a pokolban (amennyiben hisznek az ilyesmiben egyáltalán). De az a probléma, hogy közben a kereszténységet is lejáratják.
Korábban írtam arról, hogy a Hit Gyülekezete nem hasonlítható semmilyen más magyarországi egyházhoz abban a tekintetben, hogy médiabirodalmat építenek (ATV, Hit Rádió, Spirit FM, Hetek, Ultrahang). A médiabirodalom pedig nem a közösség belső hitéletről szól, nem is a térítésről, hanem a közgondolkodás átalakításáról. A zsidóságot aranyborjúként imádó Hit Gyülekezete a cionisták érdekképviseletét végzi vallási köntösben.
A fideszes Ábrahám Róbert “Keresztény vagyok, egyértelmű, hogy kiállok Izrael mellett” címmel írt bejegyzést. Tőle szívesen megkérdezném, hogy van-e olyan szintje a népirtásnak, amikor szerinte egy kereszténynek már nem kell kiállni az izraeli állam mellett. A cionisták és a filoszemiták ugyanúgy lejáratják a kereszténységet, ahogyan a tűzszünetet elutasító Fidesz lejáratja a magyarokat. Mivel a média az ő hangjukat erősíti fel, elégetik azt az erkölcsi tőkét, amit a kereszténység évszázadok alatt épített fel az erőszakmentességgel és a békepártisággal. Ez ellen a hagyományos egyházaknak kellene felszólalni és elhatárolódni a keresztény cionizmustól. Amit a Hit Gyülekezete folytat, az politikai kereszténység (a politikai iszlám mintájára), amikor a szervezett felekezetiség aktivizmussal és politikai célokkal társul, Izrael érdekében.
A nemzeti oldal még nem ismerte fel teljesen, de a keresztény és a jobboldali cionizmus (utóbbi azt takarja, amikor Izraelt az európai civilizáció részeként és annak védelmezőjeként állítják be a Közel-Keleten) ugyanolyan ellenséges ideológia, mint a szélsőséges liberalizmus, a kommunizmus vagy a neomarxizmus. Ugyanazokhoz köthető, és ugyanúgy meglesz az ára, ha nem kezdünk el aktívan ellenállni vele szemben. Nem mellesleg a cionisták is ugyanúgy toborozzák a kisebbségeket a maguk oldalára, mint a neomarxisták. Májusban láthattuk, ahogyan Németh Sándor megkereszteli az Armani papucsos Kis Grófót, akinek nemrég Izraelben rekedt rokonait Szijjártó Péter közbenjárásával hozták haza.
Ne tévesszen meg senkit, hogy úgy tűnik, a cionizmus jobbról jön (ha egyáltalán lehet ezt mondani). Ez nem csak egy ideológiai, hanem egy etnikai alapú konfliktus is, a zsidó és a magyar közösség érdekeinek ütközése.
Ami a radikális jobboldalt illeti, ha kitekintünk nyugatra, kétféle szemléletet láthatunk. Vannak, akik szerint jobb semlegesnek maradni és nem foglalkozni a Közel-Kelettel, és vannak, akik szerint rá kell mutatni Izrael hazugságaira és háborús bűntetteire.
Ez utóbbiak szerint, még ha nem is érdekel valakit a konfliktus, a fehérek érdeke, hogy leleplezzük a cionisták hazugságait, és azt a túlhatalmat a médiában, amit máskor a nacionalisták elnyomására használnak.
A zsidóság a kisebbségeket mindenhol felhasználja. Hamis ellentétet szítanak fehérek és színesek között, amikor azt mondják, hogy utóbbiak a rasszizmus miatt teljesítenek rosszabbul az iskolában vagy a munkahelyen. Nem csak alkalmazzák az “ellenségem ellensége a barátom” elvet, hanem megteremtik hozzá a helyzetet, hogy a kisebbségek ellenségesen tekintsenek a fehérekre. Ezért nem látom elvetendőnek, hogy valaki a saját módszerüket alkalmazza a zsidóság ellen, és rámutasson Izrael apartheid és népirtó módszereire.
Ami a bevándorlást illeti, a palesztinok éppen akkor fognak a Közel-Keleten maradni, ha sikerül elkerülni az etnikai tisztogatást. Nyugaton az afrikai és ázsiai bevándorlás a tünet, a zsidó politikai befolyás, a bevándorlást követelő NGO szervezetek ténykedése pedig a betegség. A betegséget kell legyőzni, és akkor meg fog szűnni a tünet is.
A magyar nemzeti oldal tekintetében egyetértek Csonthegyi Szilárd megállapításaival és a „mindkétoldalozás” elutasításával.
Az elmúlt tíz évben az egész magyar jobboldal eltolódott. Amíg a Fidesz korábban semlegesen állt Izraelhez, és megvoltak a kritikus hangok is (például Bayer Zsolt vagy Lovas István részéről), addig mára szélsőséges cionisták lettek. Amíg a Jobbik 2012-ben kiállt a palesztinok mellett és az izraeli nagykövetség előtt tüntetett, addig ma már a Mi Hazánk inkább semleges. A cionisták görbítik a politikai teret.
A nyugati radikálisoknak van egy mondásuk, ami számos korábbi csalódáson alapul, és így hangzik: “Bármilyen szervezet, ami nem kifejezetten anticionista, előbb-utóbb cionista lesz”. Ezért van jelentősége, hogy a Mi Hazánk nemrég indítványozta a parlamentben Izrael Gáza elleni támadásának elítélését, Toroczkai László pedig kérdést tett fel Orbán Viktornak a meggyilkolt palesztin gyermekek ügyében, majd rámutatott a kormányfő válaszában szerepelő hazugságokra. A zsidó és a magyar érdekek eltérnek, ezért a cionizmussal való szembenállás sem kerülhető meg.
Az elmúlt években hatalmas erők mozdultak meg, hogy a magyarok gondolkodását megváltoztassák és filoszemita irányba tereljék. A cionizmus (a közel-keleti eseményektől függetlenül) veszélyt jelent a magyarságra. A palesztinok pedig ténylegesen népirtást szenvednek el. Számtalan élet vész el vagy megy tönkre, ezért ma is lenne létjogosultsága a mellettük való tüntetésnek és szolidaritásnak.
Egy történet szerint a vietnámi háború idején egy ember minden éjjel kiment tüntetni a háború ellen. Egyik este a Fehér Ház előtt állt, a kezében egy szál gyertyával, amikor odament hozzá egy riporter és megkérdezte: – Uram, tényleg azt hiszi, hogy ezzel a kis tüntetéssel megváltoztathat bármit is? Erre azt válaszolta: – Nem azért jöttem, hogy megváltoztassam őket. Azért jöttem, hogy engem ne tudjanak megváltoztatni.
Hát erre van most szükség. Ne engedjük, hogy megváltoztassanak!
Alexander Dugin: eszkatologikus értelmezés nélkül a helyzet megmagyarázhatatlan
(Kuruc.info nyomán Szent Korona Rádió)