A magyar királyi vitéz Bertalan Árpád 1. honvéd ejtőernyős ezred I. zászlóalja hősies vállalkozást hajtott végre az Attila-vonal Soroksár és Dunaharaszti közötti védőállásában. Az 1/I. zászlóalj 1944. november 2-8. között 14 szovjet páncélost semmisített meg közelharcban. Ezen ütközetre is emlékezik a most hétvégén, a HVIM megrendezésében az Attila Védvonal Emlék- és Teljesítménytúra.
Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
„A kárpátaljai harcokban megritkúlt öreg ejtőernyősöket fiatal kiképzettekkel feltöltött újonnan alakított „ad hoc” I. (ejtőernyős) zászlóalj szelleme a soroksári-dunaharaszti csatában kimagasló volt. Az első három heves harcnap után, mindennapos volt, hogy a védőállásban levő fészkek, saját szakállukra kisebb csoportban, raj erőben a leplező orosz csapatok ellen „vállalkozást” hajtottak végre. Természetesen ezek veszteséggel jártak és kevés vigasztalás volt, hogy büszkén fogollyal és tűzfegyverekkel tértek vissza és a „bravúrért”, ha csak egy pár, de halottal és sebesülttel fizettek. Végül is az ilyen „magán vállalkozásokat” be kellett paranccsal tiltanom. (…)
Később éjjel az orosz megint megkísérelte a támadást órákon keresztül, ezeket nehézség nélkül a tüzérség segítségével tűzharcban visszavertük. Jellemző, hogy minden esetben, amikor foglyot ejtettünk, ezek más ezredekből voltak, tehát más lépcsőket vetettek be. Molnár Károly honvéd az 1. ejtőernyős zászlóalj páncéltörő század katonája 1944. november 3-án 10 óra után Alsónémedi-Dunaharaszti között 88 mm-es páncéltör ágyúval egy szovjet közepes harckocsit kilőtt. (…)
A megerősített I. ejternyős zászlóalj hozzájárult ahhoz a sikerhez, hogy a szovjet 46. gárdahadsereg képtelen volt november 3-ára kapott harcfeladatát teljesítenie. Az ellenünk harcoló 2. és 4. gárda gépesített hadtesteket kivonták, és Cegléd térségében átcsoportosították. Az ejtőernyős alakulat hősies magatartása súlyos véráldozatba került, sebesültekben és halottakban 11 nap alatt a soroksári és Dunaharaszti harcokban állományunk több mint 40%-át vesztettem el. (…)
Az ejtőernyős alakulat az óriási fölény ellenére hősiesen megállta a helyét ezekben a harcokban. A harcok jelentősége, hogy a Tolbuhin csoport nem várt ellentámadásra bukkant és sikertelen próbálkozás után feladta Budapest meglepetésszerű elfoglalásának a gondolatát. A Soroksár-Dunaharaszti térségben az orosz kudarc hadászati jelentsége az volt, hogy Budapest eleste elódázódott. Végül is november 2-a helyett 1945. február 13-án esett el a magyar főváros szisztematikus bekerítés után és ez feltétlenül hozzá járult, hogy az arcvonal összeomlása után az orosz nem tudta Ausztria teljes területét megszállni, mely megszállásnak kiszámíthatatlan politikai következményei lettek volna.”
Idén sem marad el az Attila Védvonal Emlék- és Teljesítménytúra
Attila Védvonal Nap: az emléktúra mellett nyilvános rendezvény is várja a megemlékezőket (+koncert)
(Csarnai Márk blogja nyomán Szent Korona Rádió)