102 éve, 1921. június 7-én szövetségre lépett Jugoszlávia és Románia, ezzel lezárult az a folyamat, amelyben az első világháborút követően megcsonkított Magyarország ellenében a fő területnyertes szomszédok – Jugoszlávia, Románia és Csehszlovákia – kialakították a kisantantnak elnevezett katonai és politikai szövetséget.
Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
A győztes antanthatalmak és Magyarország képviselői 1920. június 4-én Versailles-ban, a Nagy-Trianon palotában írták alá a magyar békeszerződést.
Ez kimondta, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlott, Magyarország (Horvátország nélküli) területét 283 ezerről 93 ezer négyzetkilométerre, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették, mintegy 3,2 millió magyar került (sokszor homogén tömbben) a szomszédos államok fennhatósága alá.
A győztes nagyhatalmak és az elcsatolt területek új birtokosai okkal tarthattak a magyar revíziós törekvésektől. Edvard Beneš csehszlovák külügyminiszter már közvetlenül a háború után próbálta megnyerni a délszláv államszövetséget és Romániát egy szövetségi rendszer számára, de az érintettek ezt kezdetben visszautasították.
Amikor azonban 1920 elején felmerült, hogy Magyarország a francia nagyhatalmi politika támasza, s ezzel szomszédai vetélytársa lehetne, változtattak álláspontjukon.
Mihály román herceg, Edvard Beneš csehszlovák elnök, II. Károly román király, Pál jugoszláv régensherceg és Miklós román herceg 1936-ban
A kisantant létrejöttének első lépéseként 1920. augusztus 14-én Belgrádban aláírták a csehszlovák-jugoszláv egyezményt, amely a Trianon utáni status quo fenntartását és a Habsburg-restauráció megakadályozását tűzte ki célul. Beneš Belgrádból Bukarestbe sietett, ám Románia csupán szóbeli megállapodásra volt hajlandó.
Edvard Beneš, a szövetség legfőbb szorgalmazója
Ennek értelmében a három állam magyar támadás esetén katonai segítséget nyújt egymásnak, egy szovjet-román háború esetén pedig Prága és Belgrád visszariasztja Magyarországot és Bulgáriát Románia hátbatámadásától (Bukarest és Moszkva viszonyát Besszarábia román megszállása tette feszültté).
1920 nyarára a francia–magyar közeledés politikája megbukott. Párizsban Berthelot, Beneš jó barátja lett a külügyminiszter, aki támogatásáról biztosította a kisantant politikát. Az 1921 tavaszi első királypuccs után Románia Prágával, majd Belgráddal is szövetségre lépett.
A kisantant-szerződéseket egészítette ki a Magyarország köré vont gyűrűt teljessé tevő, 1921. decemberi csehszlovák-osztrák egyezmény. A kisantant államait Franciaország külön szerződéseivel is erősítette.
A kisantant összefogta a győztesek oldalán álló kis államokat, egyben elmélyítette a szakadékot köztük és a legyőzöttek között, amelyek így azon hatalmak felé orientálódtak, amelyektől revíziós céljaik megvalósítását remélték.
Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia 1929-ben meghosszabbította kétoldalú megállapodásait, majd 1933 elején paktumot írtak alá együttműködésük szorosabbra fűzéséről, külügyminiszteri és gazdasági tanács létrehozásáról. Ebben már szerepet játszott Hitler 1933. januári németországi hatalomátvétele, valamint a három állam veszélyeztetve látta politikai és területi integritását. Az európai hatalmi viszonyok gyökeres átalakulása azonban dezintegrációs folyamatokat indított el, a kisantant 1938-ra végleg felbomlott.
(A mult-kor.hu nyomán Szent Korona Rádió)
Szent Korona Szabadegyetem IV. előadás és utazás Lengyelországba
https://szentkoronaradio.com/blog/2023/06/03/trianon-grof-apponyi-albert-vedobeszede/
