Nem a Fidesz óriásplakátkampánya, nem az “oroszügynök” weboldalak, az egyik legnagyobb volumenű angolszász portál, a The Spectator írja, hogy az oroszok ellen bevetett nyugati szankciók korántsem váltották be a hozzájuk fűzött ígéreteket. Mind a Nyugat, mind Oroszország vásárolja a bojkottált árukat, csak közvetítő országokon keresztül.
Kérjük, támogassa adója 1%-ával a HVIM-et!
A szervezet valós, kézzelfogható eredményeiről itt olvashat.
Felajánlását az Azonosságtudat Alapítványnak küldje el!
Adószám: 18218082-1-07
Nyugaton nagy volt a mulatság ezen a héten, amikor Vlagyimir Putyin Győzelem napi felvonulása a Vörös téren csak egy tank gördült elő, amely egyébként egy múzeum tulajdona. A következtetés az volt, hogy Oroszország oly mértékű katonai felszerelést veszített Ukrajnában, hogy hadereje az árnyékává vált annak a katonai szuperhatalomnak, amely korábban a Szovjetunió volt.
Oroszország minden bizonnyal súlyos veszteségeket visel – ahogyan Ukrajna is – (bár minden külföldi háborút folytató ország katonai erejét feltehetőleg aktív szolgálatban, nem pedig ünnepélyes felvonuláson tartaná). De, a Spectator felhívja rá a figyelmet, hogy kerülni kell a nyugatiaknak, hogy önelégültek legyenek. Az igazság az, hogy a háború a Nyugatnak sem megy jól – egy szempontból legalábbis biztosan.
Amikor Putyin tavaly február 24-én megindította a támadást, a nyugati országok gyorsan kétirányú stratégiát fogadtak el. Az egyik pont az volt, hogy fegyvereket kezdenek el önteni Ukrajnába. Egyes országok gyorsabbak voltak, mint mások, de a stratégia ezen részének “köszönhetően” tart még most is a háború. Ukrajnának sikerült ellenállnia az orosz erőknek, és sok területről visszaszorítania őket, még akkor is, ha az eredmény még korántsem biztos.
A másik ág azonban gyengének bizonyult: a Moszkvával vívott gazdasági háború terve, amely soha nem látott mértékű pénzügyi sokk és bizonytalanság elszabadítását célozta meg. Oroszországot szinte teljesen el akarták vágni szankciókkal és bojkottokkal minden importtól és exporttól, kivéve a humanitárius termékektől, például a gyógyszerektől. Az elmélet szerint Putyin Oroszországa bele szegényedne a megadásba.
Nyugaton kevesen vannak tisztában azzal, hogy a háború ezen aspektusa mennyire félrement. Európa maga is hatalmas árat fizetett azért, hogy részlegesen bojkottálja az orosz olajat és gázt. Az Egyesült Királyság fosszilis tüzelőanyag-importja Oroszországból 2021-ben elérte a 4,5 milliárd fontot; 2022-ben ezt – hivatalosan – 1,3 milliárd fontra csökkentették. 2020-ban az EU gázának 39 százalékát és olajának 23 százalékát Oroszországból szerezte be; a tavalyi harmadik negyedévben ez 15, illetve 14 százalékra csökkent.
Hamar világossá vált azonban, hogy míg a Nyugat lelkesedik a gazdasági háborúért, a világ többi része nem. Ahogy Európába irányuló olaj- és gázexportja visszaesett, Oroszország gyorsan növelte Kínába és Indiába irányuló exportját – mindkettő szívesebben vásárolt olajat kedvezményesen, mint hogy fellépjen az ukrajnai invázió ellen.
Ami még rosszabb, úgy tűnik, hogy az Indiába exportált orosz olaj egy részét visszaszippantották Európába, és megnőtt azoknak a hajóknak a száma, amelyek finomított olajat szállítanak Indiából a Szuezi-csatornán keresztül.
Úgy tűnik, hogy ez a folyamat kétirányú. A német Bild lap vizsgálta az Oroszországgal szomszédos országokba irányuló exportot, és annak növekedését tárta fel. A német gépjárművek exportja például Kazahsztánba 2021 és 2022 között 507 százalékkal, Örményországba pedig 761 százalékkal nőtt. Örményországba 110 százalékkal, Kazahsztánba 129 százalékkal nőtt a vegyipari termékek exportja. Az elektromos és számítástechnikai berendezések eladása Örményországban 343 százalékkal nőtt. Nem könnyű megállapítani, hogy mi történik ezekkel az árukkal, amint elérik a volt szovjet köztársaságokat, de az egyik valószínű magyarázat az, hogy eltérített kereskedelmi forgalomként Oroszországba kötnek ki. És még ha hivatalosan nem is exportálják ezeket az árukat Oroszországba, sok orosz állampolgár vízummentesen léphet be ezekbe az országokba, és átviheti áruit a határon.
A Nyugat olyan politikájának része, hogy gazdasági szankciókkal próbálja célba venni a gazdag oroszokat. De ironikus módon ők azok, akik a legkönnyebben hozzáférhetnek a nyugati árukhoz az eltérített kereskedelem révén. Nekik van kettős útlevelük; akik megengedhetik maguknak, hogy külföldre utazzanak luxustermékek megvásárlásának érdekében. Az Oroszország elleni nagykereskedelmi globális bojkottól eltekintve nagyon nehéz megakadályozni, hogy a nyugati gyártású áruk az orosz oligarchák kezébe kerüljenek.
A Nyugat a világra kiterjedő saját befolyásának eltúlzott tudatában kezdett bele a szankciós háborúba.
Amint azt felfedeztük, a nem nyugati országokból hiányzik az akarat, hogy szankciókat vezessenek be akár Oroszország, akár az orosz oligarchák ellen. A téves számítás eredményeit mindenki láthatja. Tavaly áprilisban az IMF előrejelzése szerint az orosz gazdaságnak 2022-ben 8,5 százalékkal, idén pedig további 2,3 százalékkal kellene zsugorodnia. Mint kiderült, tavaly mindössze 2,1 százalékkal esett vissza a GDP, idén pedig kis, 0,7 százalékos emelkedést prognosztizál az IMF. És mindez annak ellenére, hogy az ukrajnai háború nem alakult olyan zökkenőmentesen, mint ahogyan azt sokan elképzelték tavaly februárban. Az orosz gazdaság nem ment tönkre; csupán átalakították, átirányították, hogy inkább keletre és délre nézzen, sem pedig nyugatra.
Az USA az orosz tradicionális gondolkodótól lopott pénzt önti Ukrajnába
(The Spectator nyomán Szent Korona Rádió)