Az alábbi videó állítólag Oroszországban készült, melyen az látható, hogy közel 50 éves páncéltörő ágyúkat szállítanak a frontra. Ezeket az MT-12 Rapier/2A29-eket több, mint 50 évvel ezelőtti rendszeresítésük ellenére mai napig használják az orosz és az ukrán fegyveres erők is. Korábban a Varsói Szerződés tagjainál, így a magyar néphadseregben is rendszerben állt.
Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
A T-12 1961-ben állt szolgálatba, melyet a 85 mm-es D-48-as hadosztály ágyúja váltott le. Majd a T-12-es ágyút több ponton módosítva jött létre az MT-12, melyet az 1970-es évektől rendszeresítettek.
Az MT-12 egy 100 mm sima csövű, vontatott, alapvetően páncéltörő ágyú, mely 115 mm U–5TSZ és 100 mm D–10 ágyúnak mellékágának tekinthető. A sima cső kialakítás lehetővé tette a nagy sebességű APFSDS használatát. Az ágyút és a hozzátartozó lőszert MT-LB csapatszállító vagy Ural 375 vontatja, a kezelőszemélyzet létszáma 6-7 fő.
Néhány műszaki adat:
- Célzott tűzsebessége 6, gyakorlati 10 lövés/perc;
- 100×913 mm-es szabványosított lőszert tüzel, mely gyakorlati lőtávolsága:
- APFSDS – 3000 méter (+0,4 fok), pontosság: CEP 0,37 mil;
- HEAT – 6000 méter (+20 fok);
- HE-FRAG – 8200 méter (+20,18 fok);
- Ha magasabb lenne az ágyúk magassági emelési szöge (pl: 45 fok), akkor elméleti hatótávolsága 16 km-re nőne.
A 3BM24 APFSDS lőszer – melyet tüzel – 0,27 kg-os VN-8 volfrám-karbid magot tartalmaz, mely 1548 m/s sebességgel hagyja el a csövet. Páncéltörő képessége a modern kompozit páncélok ellen elavult. Kis távolságon képes átütni a T-64-es frontpáncélzatát. Ezen felül rendelkezésre áll hozzá 3BM34 “Val’shchik” lőszer, mely lemerített uránt (B-anyag) tartalmaz. Ezen lőszert a ’70-es évek végén tervezték az új generációs NATO tankok ellen, de a csapatoknak nem osztották ki, egy nagy európai háborúra tartalékolva az urán tartalma miatt. A 3BM34 elméletben képes lenne Leopárd 2/Challenger 1/M1 Ambrams frontpáncél leküzdésére, torony páncél kivételével tipikus harci távolságokon belül.
Az 1980-as években képessé tették lézer irányítású 9M117 Bastion irányított páncéltörő rakéta használatára, mely az alap változathoz képest 4000 m-en 550 mm RHM páncélt képes leküzdeni, míg modernizált változatai reaktív páncél (ERA) leküzdése után 600-750 mm átütésére képesek.
Az ágyúhoz tartozik a pontos céltávolság meghatározására a lézertávolság mérő DAK-2/M. Felszerelhető rá APN-6-40/APN-7-40 típusú passzív üzemű éjjellátó irányzék, mely beépített elektronikus védelemmel rendelkezik, harckocsi méretű célpontot 0,003-0,005 lux környezeti megvilágítás mellett 1000 m-ről képes azonosítani.
MT-12-re felszerelhető 1A31 “RUTA” milliméter hullámhosszú radarral pásztázási szektora függőleges tengelyen -14 és +28 fok, a vízszintes tengelyen 68 fok. Az irányzékot úgy tervezték, hogy 3 másodpercen belül 80%-os valószínűséggel 3500 méternél nagyobb távolságból automatikusan észlelje a mozgó célokat, illetve bármilyen időjárási körülmények között, pl. füst, por között is lehetséges a cél leküzdése. A rendszer teljesen automatizált tüzelést tesz letővé, ami miatt a löveg reakcióideje nagyon rövid.
1966-tól ütegenként (6 löveg) ellátták 1db PSNR-1 impulzus-doppler radarral, ami 10 km-es hatótávolsággal rendelkezik, mely lehetővé tette a támadás előrejelzését és irányának meghatározását, ezzel megfelelő harckészültség elérését, illetve az esetleges pozíció változtatást. Azóta rendelkezésre állnak már jóval fejlettebb PL. 1L271 “Aistyonok” vagy 1L111M “Fara-VR”-ok, amikkel már 10 km-ről képes jármű, 4 km-ről ember nagyságú célt érzékelni.
Nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy elsősorban tüzérségnek használják majd az ágyúkat, mivel a 100 mm-es lőszerkészlet nagy mennyiségben áll rendelkezésre. A 152 mm-es vagy 122 mm-es lőszerhez képest, amit a háború eleje óta használnak, így készleteik nagy része már felhasználásra került. A lövedék alacsony röppályája miatt nehezebb érzékelni tüzérségi felderítő radarok segítségével. A harckocsik ellen csupán végső esetben lehetséges felhasználásuk, mivel nem önjárók, csak korlátozott módon, előre kiépített állásokban használhatóak. A modern páncélosok kivételével képes lehet hatékonyan leküzdeni az ellenerőt. Vontatott mivoltukból fakadóan ki vannak téve az ukrán drónoknak, illetve sokkal sebezhetőbbek tüzérségi ellen csapással, mivel pozíció váltásuk több időbe telik, mint az önjáró lövegeknek.
Nyugaton kiképzett, nyugati fegyverekkel felszerelt ukrán katonák érkezhetnek most a frontra
(Szent Korona Rádió)