A Lina Engel-féle “Hammer-Bande” (pöröly banda) elleni per a legnagyobb és legfontosabb büntetőjogi eljárás Németországban a szélsőbaloldallal szemben, a Vörös Hadsereg Frakció megszűnése óta. Johannes Domhöver koronatanú vallomásai, mély betekintést engednek a gátlástalan elkövetők szervezeti felépítésébe és módszereibe.

A német EinProzent.de még augusztus elején foglalta össze a Hammer-Bande tevékenységét és taktikáját az egyik bandatag vallomása alapján, melynek magyar fordítása kizárólag a Nacionalista Zónán olvasható.

Lina Engel (27) 2020 novembere óta van őrizetben. Az antifa vélt vezére ellen a drezdai Legfelsőbb Regionális Bíróságon folyik az eljárás. A vádlott társai: Lennart Arning, más néven “Mio” (27), Jannis Röhlig (36) és Philipp Jonathan Mohr, azaz “Nero” (27) még mindig szabadlábon vannak, Engel vőlegénye, Johann Guntermann, azaz “Lücke” (28) szintén szabadlábon, illetve rejtőzködik a rendőrség elől. Egyebek között, tizennyolc – szerintük „jobboldali” – áldozat megfigyelésével, megtámadásával, megkínzásával, esetenként halálos sérülés okozásával vádolják őket.

Irányító szerepe által, a baloldaliak számára egyfajta hősnővé vált a fiatal Lina. Hosszú ideig, még a ’konzervatívabb’ újságírók közül is, többen mentegették őt. A ’Zeit’ szerzője, Christian Fuchs például 2021. március 15-én a „Diáklány a célkeresztben” címmel írt cikket kétségeiről, miszerint a lány terrorista cselekményeket hajtana végre. Majd, 2022 júniusában robbant a bomba: A csoport egy volt tagja kiteregetett mindent. Johannes Domhöver-t, más néven “Jojo”-t (30) az Alkotmányvédelmi Hivatal kérte fel, hogy dolgozzon együtt a rendőrséggel. A férfit korábban nem kívánatos személynek nyilvánították a szélsőbaloldali színtéren, szexuális zaklatás miatt.

Jojo a vamzer.

Johannes Domhöver koronatanúként, az elmúlt két hétben súlyos vádakat fogalmazott meg egykori társai ellen a Legfelsőbb Regionális Bíróság előtt – egyedülálló betekintést nyújtva az agresszív antifa-sejtek felépítésébe és módszereibe.

Cél: „Masszív” sérülések okozása, áldozataik kárára

A vallomások szerint, Lina Engel és vőlegénye egy országos hálózatot építettek ki, amely hálózat 2015-óta rendszeresen tervezett meg, készített elő és hajtott végre brutális támadásokat politikai ellenfeleik ellen. A koronatanú lényeges különbséget tesz – az áldozatok tekintetében – az úgynevezett „Kilépők” – a különböző demonstrációkról hazafelé tartók megtámadása, például egy pályaudvaron – és azok között, akiket egyéni akció keretében, saját lakókörnyezetükben, túlerőben rohantak le. Utóbbiakat „Projektek”-nek nevezték.

A cél az volt, hogy súlyos és maradandó sérüléseket okozzanak az áldozatoknak. Például kalapácsokat használtak a különösen sérülékeny testrészeken, mint a fej, a lábszár, a térd és a boka.

A támadásokat különböző, előre leosztott és begyakorolt szerepek szerint hajtották végre. Egyiküknek figyelnie kellett az időt és ki kellett adnia a parancsokat. Lina több ügyben is magára vállalta ezt a szerepet, például az Eisenachban történt bűncselekményeknél is. Egy másik személynek fel kellett vennie az „első kontaktot” a célszeméllyel – helyzettől függően megszólítani (például megkérdezni hány óra van), vagy akár az első ütést bevinni. A csoport többi tagjának feladata ezután az áldozat földre vitele, lefogása és súlyos bántalmazása volt.

Johannes Domhöver szerint, a támadásokat a lehető legkisebb kockázattal kellett végrehajtani. Éppen ezért, egy akciónak rövidnek és hatásosnak kellett lennie, ideális esetben, legfeljebb 30 másodperces műveletnek. Ennyi idő elegendő ahhoz, hogy súlyos fizikai sérüléseket okozhassanak. Az esetlegesen a megtámadottak segítségére sietők ellen, nagy flakon paprikaspray-kel készültek, amiket végül, jobb híján  a sértettekre fújtak a támadás végén. Igyekeztek azt is felmérni, hogy a kiválasztott célszemély fizikailag, vagy mentálisan képes-e hatékonyan védekezni. Az „akció” lefújásra kerül, ha a célszemély például szúró fegyverrel védekezne, ahogy az történt 2019 decemberében, egy Eisenachban meghiúsult eset során is, amely végül több csoporttag letartóztatásához vezetett. Az ilyen helyzetekre előre megbeszélt kódszavaik voltak, például a „kés” vagy a  “semmit sem bízunk a véletlenre” – mondta a koronatanú a bíróságon.

Az előkészületek

Lina Engel és Johann Guntermann aprólékosan megtervezte a „projekt” személyek elleni támadásokat, majd a Jabber alkalmazáson keresztül országosan kerestek olyanokat, akik vállalják azt. A Super Mario karakterei után “Wario”-nak és “Koopá”-nak nevezték magukat. Domhöver ezeket a chateket is elérhetővé tette a nyomozók számára.

Guntermann előzetesen hamis profilokon keresztül térképezte fel a potenciális célpontokat, olyan közösségi hálózatokon keresztül, mint a Facebook és az Instagram. Ezután, felderítették a későbbi áldozatok közlekedési útvonalait vagy lakókörnyezetét, lakhelyét. A bűncselekmények elkövetése előtt és alatt is, voltak úgynevezett felderítők, akik megfigyelték a tüntetés résztvevőit vagy az egyes célpontokat, és eldobható mobiltelefonok segítségével, élő jelentéseket adtak a célpontok tartózkodási helyét illetően a „belépőcsapatnak” akik a támadást végrehajtották. Ilyen esetekben nem feltűnő ruházatot, például “Yakuza” pulóvert, vagy akár egy csomagkihordó cég egyenruháját viselték. Johannes Domhöver próbaideje miatt, legtöbbször felderítőként működött a rajtaütések során.

Jelentette, hogy a megmozdulások alkalmával, merre mozognak, melyik pályaudvarokon szállnak fel és szállnak le a jobboldaliak. Ezekhez az utazásokhoz Johann Guntermanntól kapott jegyutalványokat, melyekhez hitelkártya-csalások útján jutott hozzá. A vallomás során, Domhöver többször is élt azzal a jogával, miszerint saját magára nézve nem köteles terhelő információt adni.

A volt tag szerint, a csoport csak zárt helyiségeken kívül, telefon nélkül tartott fontos megbeszéléseket. Csak amikor csillapodtak a kedélyek, akkor vitatták meg a jogi kérdéseket online konferenciákon keresztül, amelyekhez Johann Guntermann külföldről csatlakozott. A Halléban (Saale) született és Bajorországban nevelkedett szélsőbaloldali aktivista, korábban poloskadetektorral kutatta át saját lakását is.

Gondosan ügyeltek arra, hogy ne hagyjanak DNS-t (pl. cigarettán) a tetthelyen. Az antifa mindig kesztyűt viselt, a bűnügyi eszközöket műanyag zacskóban szállították, majd klórral tisztították meg őket. Erre az információra azért is kapja fel az ember a fejét, mert a 2021-es eilenburgi (szászországi) és erfurti, két különösen brutális betöréses támadásnál is felbukkant a klór. Mindkét esetben, rendőrnek álcázott antifasiszta aktivisták jutottak be áldozataik otthonába, súlyosan megsebesítették őket, aztán klórral leöntötték őket, valószínűleg azért, hogy elrejthessék a nyomaikat.