Erőszakkal sorozzák be a kárpátaljaiakat a legújabb ukrán vereség után. Volt, akit arra kényszerítettek, hogy aláírja, miszerint önként csatlakozik a hadsereghez. Többen arról nyilatkoztak, hogy a terület magyarsága előtt két lehetőség van: kényszersorozzák és meghalnak a fronton, vagy elhagyják őseik földjét.
Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
Ekkora mozgósítás Kárpátalján még nem volt, amióta kitört a háború. Becslések szerint több száz ukrán katona és rendőr lepte el Kárpátalját az utóbbi napokban. Összeírnak, behívót osztanak, begyűjtenek: utcán, piacon, a buszon, az óvodánál, presszókban. Már a cigánytelepeken is. És már a házakba is bemennek – írja a Pesti Srácok vasárnapi cikkében.
A feladat ugyanis a szóbeszéd szerint az, hogy 10.000 embert be tudjanak sorozni a háború zajától távoli területről. Új dandárt alakítanak, miután a legnagyobb, profi, kiképzett katonákból álló dandárt, más néven a munkácsi 128-asokat óriási veszteség érhette Soledarnal. A kelet ukrajnai település elfoglalását január 13-án jelentették be az oroszok. Hogy valójában mi a pontos igazság, hányan veszíthették életüket a keleti fronton az elmúlt napokban azt senki sem tudja, hadititok.
Ami biztos, hogy azokon az ukrán közösségi oldalakon, ahol eddig alkalmanként osztották meg egy elesett hős nevét és fényképét, az elmúlt 2-3 napban sorjáznak a gyászhírek.
A határátlépésekor fél óra sem kell és egyértelművé válik: aki csak hírekből tájékozódik, elképzelni sem tudja, milyen most az élet a határ túloldalán.
A lap több helyivel is beszélt Csapon, egyikük azt mondta, hogy napok óta ez megy. „Ide be még nem jöttek, de Munkácson például a minap lezárták az egész piacot, beözönlöttek a katonák-rendőrök és mindenkit, aki ránézésre hadköteles felpakoltak egy buszra és elvittek. Itt is gyűjtöttek rendesen. Tegnap a buszról szedték le az embereket.” – tette hozzá.
Szerinte semmi biztosat nem lehet tudni a valódi okokról, miért kapott ilyen lendületet a kényszersorozás. Helyben is csak szűrve kapják a háborús híreket, hivatalos számokat a veszteségekről egyáltalán nem közölnek a háború kezdete óta, érthető okból. Úgy látja, az egyértelműen látszik, hogy valami történt, vagy történik. Vagy szintet lép a háború és valamilyen nagy összecsapás készül, vagy igaz, amit beszélnek, hogy Soledarnál odaveszett a kárpátaljai dandár legalább fele és most ezért visznek mindenkit, akit csak lehet.
A korábban hallott történetek alapján eddig sem finomkodtak – de most nagyon bedurvultak. Egyre több olyan videó jelenik meg közösségi oldalakon, amelyen az látható, hogy erőszakkal hurcolnak el embereket az utcán, az otthonukból.
Egy olyan felvétel is nyilvánosságra került, amelyen arra kényszerítenek egy férfit, hogy aláírja, önként vonul be.
Csapon mindenki arról beszél, hogy vajon meddig megy ez így, és mért nem azok az ukrán katonák vannak a fronton, akik az utánpótlást próbálják most összefogdosni. Egyre többen gondolják, hogy lassan senki sincs biztonságban, aki hadra fogható. Folyamatosan szűkítik a kivételek körét. Összeírják már a 16 éveseket is és egyre szigorúbbak a nyilvántartási szabályok. A nemrég elfogadott rendelet szerint egyetemre fel sem vehetik azt, akinek nincs papírja arról, hogy nyilvántartásba vették. Nyilvántartást kell vezetnie a munkahelyeknek és a települési önkormányzatoknak is és le is kell jelenteni minden hadkötelest.
Teljesen abszurd, de az egyik törvényjavaslat szerint csak a hadkiegészítő parancsnokság engedélyével lehet házasságot kötni vagy elválni. Ezt azért akarják bevezetni, mert előfordult, hogy valaki azért vált el, mert a gyermekét egyedül nevelő apákat nem vihetik el.
Egy nő arról beszélt a Pesti Srácoknak,
„ha ez így megy tovább, tényleg nem marad magyar Kárpátalján, mert aki eddig még itt mert maradni, már az is menekülne. Már nem lehet itt élni. Hiába nem lőnek, hiába nem kell bombák elől menekülni. Az áramlekapcsolások miatt van, hogy egész nap áll az élet. Nem lehet főzni, mosni, sokan fűteni se tudnak áram nélkül, sőt ilyenkor ugye víz sincs nálunk, még a vécét sem lehet lehúzni és van, hogy ez 8-10 órát is tart. Aki magyar innen nem megy el, azt meg úgyis elviszik, csak idő kérdése.”
Az állapotokat jól mutatja, hogy a helyiek riadóláncban értesítik egymást, az egyik közösségi oldal zárt csatornáján. Azon keresztül nyomon lehet követni éppen, hol vannak ellenőrzések, összeírások. A gyors és átlátható kommunikációt piktogramok, egyértelmű jelzések segítik, amit kitaláltak és mindenki megtanult az elmúlt hónapok során.
Szégyen magyarnak lenni Kárpátalján? Jelképeinket eltávolíttatják, a magyar tanárokat kirúgják
(Origo nyomán Szent Korona Rádió)