Sokkolta a közvéleményt és a rendvédelmi társadalmat, hogy egy rendőrt megölt, további kettőt súlyosan megsebesített egy késes támadó. Hogyan történhetett ez? Elkerülhető lett volna a tragédia? A rendőrök felkészületlenek, a jogszabályok gyengék, vagy egyéb problémák vannak? Egy névtelenséget kérő, volt intézkedés taktikát oktató, volt rendőrségi lőkiképzőt kérdeztünk, aki jelenleg egy lőtéren oktató. A jogszabályi és kiképzési problémákon túl a legfőbb gond, hogy egy sportlövő többet lő havonta, mint egy átlagos rendőr évente.
Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
Mielőtt rátérnénk a rendőrség meglévő, rendszerszintű hibáinak sorolására, szögezzük le, hogy nagyon keveset tudunk a legfrissebb, újbudai ügyről. Azonban a korábbi eseteket figyelembe véve kirajzolódik egy problémahalmaz, aminek sajnos most egy rendőr áldozatul esett. Az Újbudán történteket nem tudjuk elemezni még nagyon részletesen, illetve százszázalékos biztonsággal egyik esetet sem tudjuk rekonstruálni, mert nem voltunk ott. Hovatovább az utólagos vizsgálatok legnagyobb hibája az, hogy azok kényelmes irodákban történnek, hosszas, gyakorlatilag korlátlan időtartam áll rendelkezésre megítélni, hogy ki miben hibázott, ki mit hogyan csinált, megfelelő volt-e a rendőri intézkedés. A helyszínre kiérkező rendőrnek azonban tizedmásodpercek alatt kell reagálnia! – kezdett bele a szakértő.
Ami rögtön szemet szúrt jelenleg, az több tényszerű állítás a híradásokból, amikből le tudunk vonni következtetéseket: egy, az épületben agresszívan viselkedő férfihoz riasztják a rendőrséget, akik nagy erőkkel kivonulnak, majd az épületben (legalábbis a rendőrségi közleményből ez derül ki) megszúr a támadó három rendőrt. A kikerült videó alapján már az utcán érik őt utol, konkrétan a villamos sínekig jutott, magyarul az épületből ki tudott menni, ahol láthatunk egy sor intézkedési cselekményt, miszerint a támadót többször felszólítják, hogy a fegyvert dobja el, adja meg magát, de ezt nem teszi meg, mire végül lábon lövik, és így sikerül megtörni az ellenállását, és elfogni.
Nézzük, a tények alapján mi is történt: intézkedésre kerül sor egy társasházban. Ez a lehető legrosszabb környezet, mert szűk a tér. Eleve csak egy csökkentett távolságból lehet intézkedni, de a legnagyobb baj, hogy az intézkedés alá vont személyhez nem fér oda legjobb esetben is csak két fő, illetve a többi rendőr nem tud különböző szögeket felvenni, nem tudják egymást biztosítani. A híradásokból egyértelmű, hogy ezt az intézkedést valahol, valaki nagyon elrontotta. A célszemély akaratát nem sikerült megtörni, őt nem sikerült intézkedés alá vonni, hanem kijutott az utcára úgy, hogy közben 3 rendőrt megszúrt, egyiküket halálosan. Ez már felvet kérdéseket. Hogyan volt képes 3 rendőrt is megszúrni?! Ez eleve egy rendkívül agresszív, lehet harcművészetekben, küzdősportokban jártas elkövetőt feltételez. Egy személyt meglepetésszerű megszúrására sajnos mindenki képes. Kettőhöz már “szerencse” kell. Három támadást kivitelezni úgy, hogy el tudja hagyni a helyszínt, az már a rendőrök kiképzettsége kapcsán vet fel kérdéseket.
Láthatjuk, hogy több rendőr volt a helyszínen: eleve csak 3 fő ment be az épületbe? A többiek addig hol helyezkedtek el, mit csináltak, hogy a támadó a helyszínt sikeresen elhagyta és az utcára kijutott?! Fontos leszögezni, hogy egy hirtelen történő késes támadást nagyon nehéz kivédeni kis távolságból, szinte lehetetlen, ha az ember nem számít rá. Gyorsabban képes valaki akár 5 méteres távolságból is késsel megtámadni és megszúrni, mint ahogy egy átlagos rendőr a fegyverét a tokjából kivegye, kibiztosítsa, majd célzott lövést adjon le vele. Itt pedig vélhetően jóval kisebb volt a tér.
Ami aztán az utcán történik, arra azt kell, hogy mondjam, hogy szakszerű és szabályszerű volt. A jelenlegi jogi környezet szerint pedig arányos is. A síneken fekvő célszemélyt többszöri felszólítás után lábon lövik. Egyes kommunikációs felületek szerint figyelmeztető lövés leadása után. Nem hallunk a felvételen figyelmeztető lövést, lehet, már a lövés hangjára indult el az ablakból a felvétel. A hangsúly viszont a tankönyvi, jogszerű és arányos intézkedésen van, amire törekedtek az ott eljáró rendőrök, amivel nincs probléma, sőt, dicséretes, de jól mutatja, hogy a fegyverkezelési szabályok mennyire életszerűtlenek. Eleve az, hogy nem a társasházban ártalmatlanítják, felvet kérdéseket.
Miután a három rendőrt megszúrja a célszemély, kirohan az utcára, és ott gyakorlatilag úgy viselkednek vele szemben az intézkedő rendőrök, mint aki “tiszta lappal” indul. A további kikerült felvételen, például az RTL felvétele alapján pedig egyértelmű, hogy valamilyen szer hatása alatt lehetett az illető, mert segítségért, rendőrért kiált, tehát egyértelműen zavarodott, és az ilyen szerek hatása a megnövekedett erőszak és fizikai erő is.
A környezet ekkor már ideális: nagyobb tér áll rendelkezésre, a két intézkedő megfelelő szögekből közelít a földönfekvő felé, a távolságokat jól tartják. Azonban óriási hibája a szabályozásnak, és az egész intézkedéstaktikai kiképzésnek, hogy a rendőr számára előírja a tankönyvi megoldást, és nem életszerű az elvárások halmaza. Konkrétan itt már egy agresszív elkövetőről beszélünk, aki pár perccel előtte már használta a nála lévő fegyvert, a kését, ezért ilyenkor mind a figyelmeztető lövés, mind a felszólítás elhagyható, itt egyértelműen megáll a fegyverhasználat, illetve megállt volna onnantól, hogy támadó mozdulatot tesz a rendőr felé – magyarázza a szakértőnk, aki hozzáteszi, hogy az intézkedő rendőr viszont nem bíró és büntetésvégrehajtó személy, azaz egy korábbi szituációt nem torolhat meg, ha máshogy is megoldható az előállítás.
Összességében elmondhatjuk hogy nem is a konkrét elfogás a kérdéses, amikről felvételeket láthatunk, hanem az, hogyan tudott három rendőrt is megszúrni a támadó. Magában a lépcsőházban, a támadás kivitelezésekor bárki, még a társasházban lakó is joggal lőhette volna le, azonban az utcán, amikor sikerült őt utolérni, és a földön fekszik, akkor – bár lehet, azt mondjuk, hogy megérdemelte volna, de – nem lett volna jogszerű “szitává lőni”.
Korábbi esetek tükrében kijelenthető, hogy a fegyverhasználatra nincsenek megfelelően kiképezve
Vegyünk néhány korábbi esetet, hogy lássuk, mennyire nincsenek a szolgálati fegyverük használatára kiképezve a rendőrök. Kezdjük a bőnyi üggyel, ahol szintén meghalt egy rendőr. A rendőrségi rádióforgalmazásokból, az ügy rekonstruálásából egyértelműen kiderül, hogy ott minden szinten el lett rontva az egész intézkedés, a kiérkező nyomozók tűzpánikot kaptak és kontrollálatlanul lövöldöztek a sötét épületbe. Ott mindenki azt kérdezte, hogy miért nem a TEK ment ki, ha tudni lehetett, hogy fegyveres célszemélyről van szó? A kiérkező NNI nyomozók viszont nem átlagos járőrök voltak, ők miért nem voltak képesek pszichológiailag kezelni a helyzetet?
A másik eset 2020 karácsonyán történt, Újpesten. Két fiatal járőr, egy rendőrnő és egy rendőr srác érkezett a most történtekhez kísértetiesen hasonló ügyben. A környezet is szinte azonos volt, mert egy szűk lépcsőházban próbáltak intézkedni a szintén agresszívan viselkedő elkövetővel szemben, aki megszúrta többször is a járőr férfi tagját, mire a rendőrnő elővette a fegyverét és gyakorlatilag kiürítette a tárat, ami lövésekből néhány eltalálta az elkövetőt is, de jutott a lakásokba is néhány lövedék. A rendőrnő is olyan sokkot kapott, ami után a fegyverkezelés inkább egy vaktában való lövöldözéssé vált, és csak a szerencsén múlott, hogy eltalálta a támadót, és más személyben nem esett kár.
Talán ennyi elég is, hogy lássuk a problémát: a fegyverkezelés nincsen megfelelően oktatva, a fegyver használata sajnos nem biztonságos az átlag rendőrnél. Az alap lőkészség eléréséhez minimum heti 100, de inkább 200 lövésre volna szükség oktató mellett egy éven át, utána pedig heti 50-nel lehet karbantartani ezt a készséget. Ez jelenleg csak a TEK-nél van meg, illetve azon sportlövőknél, akik komolyan veszik az önképzést.
Sajnálatos, de a rendőrök képzése is statisztika alapú. Abból indul ki, hogy körülbelül az intézkedések 90%-ában együttműködő az intézkedés alá vont személy. Ezek a sima igazoltatások, közúti ellenőrzések. A maradék 8-9% az, ahol valamilyen kényszerítőeszközzel lehet csak megtörni az intézkedés alá vont személy akaratát és együttműködésre bírni. A maradék 1% az az eset, amikor az elkövető magatartása alkalmas arra, hogy másokban, főleg a vele szemben intézkedő rendőrben is kárt okozzon, arra rátámadjon. Erre az 1%-nyi esetre pont nincsenek megfelelően felkészítve a rendőrök. Hogy miért?
Az állomány nagyon gyorsan változik, sok a pályaelhagyó, és az állománytábla feltöltése lassan halad. Nem lehet feltölteni olyan ütemben, mint amilyen ütemben leszerelnek. A létszámhiány állandó. Ilyen körülmények között se rendes kiképzésről, se későbbi utóképzésekről nem beszélhetünk, hiszen folyamatos túlórázások, szolgálatból szolgálatba vezénylések között nincs idő lőtérre járni, illetve az intézkedési taktikát csiszolni. Nincs lehetőség színvonalas továbbképzésekre.
A jogszabályi környezet is túl szigorú, miszerint a lőfegyverét használó rendőrrel szemben azonnal vizsgálat indul, ami egyrészről jogos lehet, hogy a konkrét szituációt tisztázzák, de másrészről van egy nagyon rossz üzenete, miszerint a rendőr biztosan tévedett és eleve védekező szerepbe kényszeríti. Ennek tudatában nem merik a lőfegyverüket használni, amikor tényleg indokolt lenne. (A fegyverhasználat nem feltétlenül célzott lövést jelent.)
Vajon hány rendőrnek kell még meghalnia, hogy rájöjjenek a döntéshozók is, hogy nem lehet minden veszélyes bűnözőhöz a TEK-et riasztani, mert sokszor egy rutin intézkedés válik életveszélyessé? Mikor jönnek rá a rendőri vezetők, hogy a szakmaiságot minden téren növelni kellene, főleg a fegyverhasználatot és a lőkészséget kell profibbá tenni? Mikor fogják felismerni, hogy a jogszabályokat az eljáró rendőrök igényei szerint kell változtatni és aztán eszerint alkalmazni?
(Szent Korona Rádió)
“Úgyse kaptok el minket, kutyák!” – üzentek kalapáccsal kezükben a cigányok a rendőrségnek