Nemrégiben hivatalosan is hadrenbe állt a Magyar Honvédség színeiben a H145M típus. Az esemény alkalmából nyilatkozott Maróth Gáspár kormánybiztos a Magyar Nemzetnek, ahol meglepő kijelentést tett.
Ne maradj le a híreinkről! Cenzúramentes felületek:
A Szent Korona Rádió Telegram-csatornája >>>
A Szent Korona Rádió Jobbklikk oldala >>>
Csatlakozz!
„Jelenleg a legjobb állapotban a Mi–24-es harci helikoptereink vannak, közel állunk hozzá, hogy a nem irányított és irányított páncéltörő képességük újra rendelkezésre álljon. Országvédelmi szempontból kulcsplatformnak tarjuk a Mi–24-est. Folyamatosan tárgyalunk olyan cégekkel, amelyek képesek ezeknek a gépeknek a korszerűsítésére, az életciklusuk további meghosszabbítására.”
Annak idején beszámoltunk a felújításról, és a nagyjavított helikopterek újbóli használatbavételéről, a hivatkozások megtalálhatóak a cikk alján.
Maróth Gáspár ezzel egy újabb “barba trükköt” hajtott végre a Mi-24 hazai pályafutásában, és került ismét önmagával ellentmondásba a Honvédség. Tehát az eddigiekkel szemben mégis maradnának, sőt teljes mértékben visszaállításra kerülne az amúgy mára elavultnak számító rakétás fegyverzet is. Azon a helikoptertípuson, amit azért nem modernizáltak mélyebben az előző nagyjavítás alkalmával, mert nem számítottak vele ilyen hosszú időre.
Közben elszaladt három év. Ennyi idő elég is lett volna a teljes képesség-visszaállításra, sőt másra is jutott volna. Amennyiben csak a korábban meglévő S-8 és Sturm páros kerül vissza a helikopterekre, akkor, bár egy mára elavultnak számító eszközzel, de el lehet kezdeni a képzést, ha viszont valami modernebben szeretne a Honvédség, esetleg a H145M és H225M pároson a jövőben hadrendbe álló Spike páncéltörő rakétákat, akkor lehet, hogy azok integrálásával meg kell várni a következő nagyjavítás idejét, amelyről a fenti idézet szerint még csak tárgyalnak. Lehet, hogy az orosz fél már nem vállalja el újra, és esetleg a lengyel vagy a bolgár iparra bíznák ezt.
Fegyverzet terén mindkét megoldásnak megvan a maga előnye és hátránya is. A korabeli fegyverzetet nem kell integrálni, és valószínűleg olcsóbb is, ellenben csak a szovjet típuson használható. Ezen kívül beszerzési forrása bizonytalan lehet, a legegyszerűbb megoldás, Oroszország, garantáltan újabb diplomáciai hullámokat verne. Elavultságot tekintve egyrészt említhető a rakéták hatótávolsága, amelyekkel bizony bele kell repülni a kézi légvédelmi rakéták és gépágyúk hatósugarába, valamint a Sturm páncélátütése is túlhaladott. Utóbbin ment egy kicsit, hogy a jelenleg szomszédjaink, mint elsősorban szóba jöhető ellenségeink páncélosainak zöme is elavult.
Az izraeli Spike család esetében pont fordított a helyzet, itt az integrációs költségek azok, ami miatt meghiúsulhat az, hogy a magyar Mi-24-ek azt bevethessék, ellenben a szovjet helikopterek kifutása után más eszközökön még használhatóak lennének a rakéták.
Ugyanez igaz az Airbus Helikoptere másik rakétafegyverzetére, a Thales 70 mm-es nem irányított, illetve az ezekből kifejlesztett lézeres irányítású rakétákra is.
Felmerül hát a kérdés, hogy mi történhetett, hogy mindenképpen szükségét érzik megtartani a vén csatalovakat?
Olyan információk birtokába jutott a kormány és a hadvezetés, amely alapján úgy döntöttek, hogy semmit sem dobnak ki, amivel egyet még lehet lőni? Komoly páncélos fenyegetés elsősorban Ukrajnából érkezhet, de a Balkán is könnyen felforrósodhat, ha például Bosznia Hercegovinából kiválnának a szerb részek.
Esetleg valami más program csúszna, ezért áthidaló megoldásként tolnák ki a MiHu élettartamát, és ezért történne képesség helyreállítás? Pusztán győzött volna klikk a Honvédségen belül, akik ragaszkodnak a típushoz, és kikilincselték ezt? Vagy az ellentétes nyilatkozatokban személyes meggyőződéseket láthatunk, afféle önbeteljesítőnek szánt jóslatonként?
Kapcsolódó:
Ami a Mi-24 nagyjavításról eddig kiderült
A változás és a rotor szele fúj Szolnokon
Benkő Tibor egyre kevesebb szovjet haditechnikával számol
(Vanek úr – Szent Korona Rádió)