Közel két hete mutatták be a hazai mozik a Természetes fény című filmet, mely Závada Pál azonos című regényének részletéből készült. A történet szerint a front mögött tevékenykedő partizánok felkutatása kegyetlenkedésekbe csap át a magyar honvédek részéről, melynek elszenvedői a helyi lakosok. Csarnai Márk történész gondolatai alább.
Ne maradj le a híreinkről! Cenzúramentes felületek:
A Szent Korona Rádió Telegram-csatornája >>>
A Szent Korona Rádió Jobbklikk oldala >>>
Csatlakozz!
A film történeti háttere szinte szóról szóra megegyezik azzal a dokumentumgyűjteménnyel, amely a Magyar Királyi Honvédség Szovjetunió-beli tevékenységét igyekszik igazolni. A kötet azonban mellőzi a magyar és német dokumentumokat, és csak a szovjet forrásokra hivatkozik, melyek hitelessége megkérdőjelezhető. A forrásként használt szovjet jegyzőkönyvek, tanúvallomások ugyanis nem ritkán kényszer hatása alatt születtek, vagy egyszerűen meghamisították azokat. Mindezt a szovjet Rendkívüli Állami Bizottság végezte, amely szerv vizsgálta az 1940-ben elkövetett katyńi tömegmészárlás ügyét is, melynek elkövetését manipulált bizonyítékokkal és hamis tanúvallomásokkal a németekre hárították.
1941-ben a német támadás hírére a Belügyi Népbiztosság (NKVD) megkezdte a határközeli börtönök kiürítését, mely valójában azt jelentette, hogy a politikai foglyok többségét vagy helyben, vagy menet közben agyonlőtték. Az áldozatok száma meghaladta a 11 ezer főt. Ahogy a front nyugati irányba haladt, a németek úgy tárták fel sorra a szovjet belügyisek által – a saját állampolgáraik ellen – elkövetett gyilkosságokat. Csak Lembergben több mint 2 ezer embert végeztek ki hat nap alatt.
Egészen a Szovjetunió felbomlásáig minden, az NKVD által elkövetett gyilkosságért a németeket (és a magyarokat) tették felelőssé.
Az NKVD áldozatai Lembergben. / Forrás: Wikipedia
Ezzel szemben azonban az ukrán területekre bevonuló honvédeket nem ritkán örömmel – és mint felszabadítókat – fogadta a helyi lakosság, pont az NKVD által elkövetett mészárlások miatt. Ilyenre volt példa az ukrajnai Kolomijában is, ahová 1941 július elején vonult be a magyar 6. gépkocsizó zászlóalj. Itt történt, hogy pont a háborús bűnök elkövetésével és népirtással később megvádolt honvédek akadályozták meg a zsidó lakosság meglincselését. (A magyar katonaság által leállított pogromok egyébként külön panasz tárgyát képezték az Einsatzgruppe részéről.)
Magyar honvédek és helyi lakosok 1942-ben. / Forrás: Fortepan
A partizánakciók felszámolására és megtorlására tett intézkedések kapcsán – lévén, hogy ez a Természetes fény című film központi témája – mindenképpen meg kell jegyezni azt, hogy az orvtámadásokat a világ minden hadserege – a rend és a közbiztonság fenntartása végett – megtorolja. A román történészek és a hazai fősodratú történetírás egyes képviselői például máig azt a látszatot igyekeznek kelteni a szilágyippi és ördögkúti eseményekből, mintha a Magyar Királyi Honvédség erdélyi bevonulását fegyveres atrocitások jellemezték volna. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a Szilágyság a magyarellenesség bázisa volt, ahol nemcsak orvtámadásokat hajtottak végre a magyar csapatok ellen, hanem már a bevonulást megelőzően is magyarellenes pogromot szerveztek a románok. Az 1989 előtti történelemszemlélet egyes követői ugyanilyen alapon igyekeznek – kérdéses hitelességű forrásokra hivatkozva – azt a látszatot kelteni, hogy a magyar csapatok a Szovjetunióban népirtást követtek el. Az 1939-ben kiadott Harcászati szabályzat rendelkezett a sereg által tanúsított viselkedésről, mely a megszállt területen is érvényben volt. A szabályzat ennek értelmében írta elő a közrend és a közbiztonság fenntartását, a közigazgatási tennivalók ellátását, valamint a lakosság életviszonyainak és magatartásának szabályozását. A magyar honvédség tehát a Harcászati szabályzatnak megfelelően járt el az orvtámadások megtorlásakor és a partizánakciók felszámolásakor.
Az, hogy a háború során történtek visszaélések, túlkapások, az kétségtelen, ám ezek alapján felépíteni azt a szemléletet, mely a Magyar Királyi Honvédség – vélt – háborús bűnösségét igyekszik igazolni, nem több, mint történelemhamisítás. Hetvenhat év távlatából könnyű utólag ítélkezni azok felett a magyar katonák felett, akik nem tudták, hogy mi vár rájuk egy idegen földön, akik a hideg és a távolság mellett egymásra voltak utalva, és akik nem tudták, hogy a helyiek közül ki a barát és a ki az ellenség. A háború teljesen szokatlan és idegen környezet, az otthonitól teljesen eltérő, sokszor embert próbáló életkörülmény sokat torzít egy ember személyiségén. Amikor valaki szemtanúja lesz annak, hogy a bajtársát orvul lelövik, akkor nem azt nézi, hogy az előtte szaladó nő vagy gyerek, hanem csak azt, hogy gyanúsan viselkedik, nem áll meg a felszólításra, ezért kénytelen fegyvert használni, ugyanis a támadásokat civilben követték el, és sokszor nők, vagy gyerekkatonák voltak a támadók.
A háború alatt azonban az összes hadviselő fél közül egyedül Magyarország rendelt el saját hadseregének egységeivel szemben vizsgálatot az atrocitások miatt. Emlékezetes, hogy az újvidéki razzia után több honvéd- és csendőrtiszt ellen indult bírósági eljárás, az első-, másod-, harmad- és negyedrendű vádlottakat pedig már 1943-ban halálra ítélte a katonai bíróság
Mindezek mellett azonban a partizánok tevékenységét is érdemes alaposabban megvizsgálni. Nem voltak ritkák az olyan esetek, amikor partizánok rontottak rá egy falura, és ott civileket, köztük gyerekeket gyilkoltak meg a németekkel való együttműködés vádjával. A kollaboráció azonban kimerült abban, hogy a lakosság a harcok elmúltával békében kívánt élni a frontvonal mögött, ezért nem háborgatta a térségben állomásozó katonaságot. A legismertebb tragikus események közé tartozott a naliboki mészárlás 1943. május 8-án, amikor a partizánok 129 lengyel civilt gyilkoltak meg, és 1944. január 29-én a koniuchy-i vérengzés Litvániában, ahol több mint 30 civillel végeztek.
A Természetes fény tehát kritikára szoruló forrásokra alapozza történetét. Az egyszerű néző pedig, látva a filmben bemutatott jeleneteket, azt a téves következtetést vonhatja le, hogy a magyar honvédek vérengzések és bűncselekmények sorát követték el a háború alatt.
Harminc év elteltével ideje lenne végleg szakítani a “bűnös nemzet vagyunk” narratívával, és ehelyett a heroikus helytállásra helyezni a hangsúlyt. E tekintetben pedig még mindig váratnak magukra az olyan játékfilmek, amelyek pl. a Székely Hadosztály, a Rongyos Gárda, vagy a Szent László Hadosztály honvédő harcait elevenítik fel.
Csarnai Márk
(a szerző történész)
(Szent Korona Rádió)