Egy tóparton zajlott a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom legutóbbi összetartása és a tópart nem is igazi az ott fogott hal sütése, főzése és az úszás nélkül. Ugyan nem volt kötelező a részvétel és a határon túli bajtársaink sem tudtak részt venni a határzárak miatt, elég szép számmal jelentünk meg a Sió partján. Képes beszámolónkat alább tekinthetik meg.
Néhányan már a hét elején megérkeztünk a vármegyés főhadiszállásra, ahol a rengeteg beszélgetés és edzés mellet a munkát sem vetettük meg, hiszen az íjászpálya nem építette meg magát és a fát sem hasogatta fel senki helyettünk. Mi Magunk vlogok is kerültek felvételre a hét folyamán, amit erre a linkre kattintva tekinthetnek meg. A napot mindig íjászkodással, kardvívással és kelevézdobással, majd imával zártuk.
Szombat hajnalban két, a horgászatban jártas vármegyés indult el az összetartás helyszínére kifogni az aznapi vacsorát. Küldetésüket sikerrel elvégezték. Istennek és szakértelmüknek köszönhetően bőven sikerült mindenkinek elegendő zsákmányt gyűjteniük. Természetesen a vezetőink sem félték bepiszkolni a kezüket a horgászat során.
Eközben a többieknek az ebédre szánt báránypörkölt elkészítése volt a feladatuk. Rég nem találkoztunk a bajtársainkkal, ezért a múlt eseményeit is átbeszéltük, hiszen más formában ugyan, de az elmúlt két hónapban is tevékenykedett a mozgalom. A jövő eseményeiről is bőven esett szó, sok szervezési kérdés merült fel, de a tervezés elég nehéz így, hogy nem tudjuk biztosan a feloldásokat, a rendezvényszervezési lehetőségeket előre megjósolni.
Miután elegendő halat sikerült a horgászoknak fogni, belevetettük magunkat a zsákmány előkészítésébe, még a fiatal nő tagjaink is gond nélkül láttak hozzá a halpucoláshoz. Ugyan a lányok nővé válásának legfontosabb lépése a gyermekszülés (és nevelés), fontosnak tartjuk azt is, hogy ne riadjanak vissza az ilyen tevékenységektől sem, és az elejtett állatok feldolgozását is rítusként tudják megélni, hiszen ez is tovább emeli nőiségüket.
Amíg főtt a halászlé és sült a kárász, egy a vízkereszti rítusra hajazó versenyt tartottunk, miszerint egy vízbe dobott keresztet kellett kimenteniük a versenyzőknek, miközben a többiek próbálták azt elvenni tőle, hogy az övék lehessen a dicsőség.
A szervezetünk által életre hívott imacsoport esti 8 órási imáit most először együttesen imádkozhattuk el a tábortűz körül, amiről felvétel is készült.
Az este folyamán a tábortűz körül az idősebb vármegyések kultikus történeteket meséltek el a mozgalom múltjából. A fiatal tagok néhány olyan történetet is hallottak, amikről addig nem is tudták, hogy egyáltalán megtörtént.
Az éjszakai eső ellenére is testben fáradtan, de lelkileg emelkedetten hagytuk el a Sió parti táborhelyünket és térünk vissza a hétköznapi csaták harcmezejére.
További képek alább:
(VNL – Szent Korona Rádió)
