Super Hornetek Németországnak?!

A német vezetés újra biztosítja a világot, hogy szolgalelkűségből nem szenvednek hiányt, nagy az esélye annak, hogy Németország újra az Egyesült Államoktól vesz vadászrepülőgépet, több évtizednyi kihagyás után, noha vajmi kevés szüksége van erre.

Híradások szerint a német vezetés összesen 45 darab, különböző verziójú F-18 beszerzése felé halad.
Habár az F/A-18E és F, azaz a Super Hornet egy- és kétüléses változata, valamint az EA-18G, ezek elektronikai harcra átalakított változata kétség kívül a világ sok országának jelentene óriási ugrást, Németországnak nagyon sok ok miatt nincs rá szüksége, és mégis sok szálon futó történet vezet ebbe az irányba.

EA-18G Growler, könnyen felismerhető a szögletes szárny-és törzsalatti, valamint a kerek szárnyvégi konténerekről
  • Először is: a gépek beszerzésének fő indoka tisztán politikai. Az NSzK tett egy vállalást NATO-ba való felvételéért cserébe, miszerint repülőgépeket biztosít az USA számára, hogy egy esetleges háborúban azok a német gépek, német pilótákkal juttassanak célba amerikai atombombákat.
    Ez mind a mai napig fenn áll, jelenleg a már koros PANAVIA Tornado típusú támadó gépek hivatottak erre, B-61-es szabadesésű nukleáris bombákkal.
  • Másodszor: Noha voltak tárgyalások, kísérletek arra nézve, hogy az Egyesül Államok Eurofightereken végezze el a fegyver integrációját, erre az USA nem volt hajlandó. Ráadásul a Horneteken sincs, ezt is most kell elvégezni, nyilván német pénzből.
  • Harmadszor: A Boeing szekere mostanában nem szalad valami jól, hiszen az utasszállítók gyártásában és értékesítésében is komoly gondjai vannak, szó szerint van olyan telephelyük, ahol már a dolgozók parkolójában is (egyelőre) eladhatatlan utasszállítók állnak, valamint a harci gépek megrendelései is kifutóban vannak.
  • Negyedszer: A kiöregedő Tornádók egy része elektronikai harcra specializált, ezek jelölése Tornado ECR, szintén kivonásra kerül záros határidőn belül. Egyébként mind az ECR mind a támadó IDS verziók kivonása indokolható, hiszen koros és viszonylag drágán repülhető, elavuló típusokról van szó. A Super Hornetek itt jönnek képbe, hiszen szemben mondjuk az F-15-tel, ott az EA-18G.
A Luftwaffe egyik Eurofightere

Mindennek tetejében az Eurofighterek egy részét is ki kell vonni valószínűleg, ugyanis ez a típus lényegében napjainkra lesz kész. Még a ’80-as években kezdték tervezni a prototípus 1994-ben szállt fel, majd újabb tíz év kellett, hogy szolgálatba is álljon, ám, többnyire politikai okokból ezek a repülőgépek még mindig nem nem voltak azoknak a képességeknek a birtokában, amikre eredetileg tervezték, azaz egy igazi többfeladatú vadász-bombázó helyett az első széria még csak légirendészetre volt alkalmas, gyakorlatilag eltévedt utasszállítókat terelgetni.Eklatáns példa, hogy Franciaország idejekorán kilépett az egészből, és a Dassault egyedül összehozta a Rafale-t, kiforrottabban, fejlettebben, gyorsabban.

Az Eurofighter hátránya egyébként nem csak az, hogy nem létezik az EA-18G-nek megfelelő változata, de például radar terén is generációs a szakadék. Az “össz”európai típus még mindig mechanikus legyezésű radarral repül, az aktív fázisvezérlésű eszköz valahol a prototípusi létben hányódik, ilyen modernizáció nincs is napirenden a használóknál, addig a Super Hornetek már vagy eleve ilyennel készültek, vagy modernizálták őket. a különbség pedig olyan, mintha egy hagyományos merevlemezt hasonlítunk össze egy SSD-vel.

A hivatalos német verzió szerint a Super Hornetek csak áthidaló jelleggel kerülnek a Luftwaffe szolgálatába, ugyanis már terveznek Franciaországgal közösen egy hatodik generációs harcigépet. Eszerint az ötödik generációt átugornák, holott a “hatodik generáció” jelenleg csak egy komolytalan reklámszöveg, sőt, korábban a létező, elérhető, megvehető ötödik generációs F-35 rendszeresítésének nyilvánosan felvetett ötlete is kirúgást ért a vezérkarból Ursula von der Leyennél…

Egy TORNADO ECR, lokátorromboló rakétákkal a törzse alatt

Mindezekből tisztán látszik, hogy a német vezetés védelmi pénzt fizet, és a német érdekeket háttérbe szorítja.
Hiszen minek akarnak ők minden áron az USA helyett nukleáris csapást mérni Oroszországra, vagy bármi másra? Hiszen nekik hivatalosan nincs szükségük nukleáris fegyverekre, mert állítólag nincs is ki ellen használják. Valaki egyértelműen hazudik.

Ráadásul az Egyesült Államok azt sem hagyja, hogy saját, német gépek legyenek képesek erre, holott bőven van kisorolandó, korai, egyfeladatos Eurofighter, amiket állítólag nem éri meg modernizálni az aktuális Trance3-as széria szabványára. Pedig erre a típusra is ráférne újabb megrendelés, ami így az EU belső gazdaságát hajtaná, pluszban komoly fejlesztői kihívást is jelentene, főleg egy esetleges elektronikai harcra konfigurált változat kifejlesztése, ami akár exportképes is lehetne. De nem, kihagyják ezt is. Majd a Wunderwaffe, az biztos jó lesz. Az a Wunderwaffe, a “hatodik generiációs” harci gép, amit azzal a Franciaországgal közösen fejlesztenének, amely otthagyta az Eurofighter programot a szokásos EU-s szerencsétlenkedések sorozata miatt.

De tegyük fel, hogy az Eurofightreből nem lehet sehogy sem atomhordozót faragni. Ott a francia Dassault Rafale, amely képes rá, ráadásul bővebb és potensebb eszközkészlettel rendelkezik, már most, mint a Super Hornet majd valamikor fog!

Vanek úr

Kapcsolódó:

Nukleáris Németország?!

Közös “siker”