Magyarországnak mindig voltak olyan részei, amik mentsvárként szolgáltak a nemzet számára. Erdély is ilyen „védett terület” volt különösen a török hódoltság éveiben. Választott és a hatalomba erőszakosan ültetett fejedelmek váltották egymást és a harcok sok szenvedést hoztak Erdély (vegyes etnikumú) népének.
Erdély földrajzi és éghajlati viszonya miatt az élelmiszertermelés sokkal kisebb hatásfokkal működött, mint például a királyi Magyarországon. Ez azt is jelentette, hogy a területén mozgó hadseregeknek mindig gondjaik voltak az élelmezéssel. A XVII. században bár a hadászat egyre inkább fejlődésnek indult, de az élelmiszerek hosszas tartósítását még mindig nehezen oldották meg. A lakosságnak is kevés élelem jutott, így a szabadon garázdálkodó „prédáló” katonáknak pedig még kevesebb. Ha egy seregnek hosszabb időt kellett eltöltenie Erdélyben szinte még a fákon sem maradt levél.
A robbanó kenyér
1612 tavaszán a szászok várát (tulajdonképpen templom-erődjét) Hermányt ostromolták Báthory Gábor székely katonái. A támadóknak olyan rossz volt az ellátásuk, hogy a megszokott helyzettől elérően alakultak a dolgok: a várban lévők gondosan és előrelátóan felhalmoztak és takarékoskodtak az élelemmel, az ostromlók pedig szó szerint éheztek. (Találkoztunk már hasonló esetekkel a Puskaporos Szaru rovatban: 1051-ben III. Henrik a sikertelenül ostromolt Fehérvár alól vonult egyenesen a hegyhez, amit az eldobált vértjeiről neveztek el, és Hunyadi Mátyás is sikeresen „piknikezett” Boroszlóban, amíg a lengyelek és a csehek odakint éheztek. Ny.Gy.)
A szászok naponta sütöttek kenyeret, aminek a frissen szálló illata kissé lehangolta a szegény kinti székelyeket. Pontosan ezt a demoralizált helyzetet használták ki a ravasz szászok. Amikor a támadók már eleget éheztek a falakról kenyereket dobáltak ki nekik, éreztetvén velük, hogy megsajnálták őket és adnak nekik abból, amivel ők bőven el vannak látva. A szerencsétlen éhező székely katonák felkapkodták a cipókat, még „dulakodtak is értük, csapatostul futottak oda mások is” – így ír egy ismeretlen szász krónikás.
De amikor megtörték a kenyeret kiderült, hogy „rakéták” vannak bennük, amelyek azonnal lángra gyúltak és robbantak, tüzet árasztottak magukból. Rengeteg székely katona megégett, sokan belehaltak a sérüléseikbe, amit a halálosnak bizonyult kenyér okozott.
Forrás:
Kovács Gergely István: Magyar Királyok és Uralkodók 19. Rész Bocskai István, Rákóczi Zsigmond és Báthory Gábor
(Nyitray György – Puskaporos szaru – Szent Korona Rádió)