Atilla (Attila) a hun nagykiráy kardját – állítólag – ma Bécsben őrzik. A kardról az a legenda járja, hogy Attilától került az Árpád-házhoz, a hun király pedig az ősétől Nimródtól – mások szerint Hadúrtól a háború istenétől – kapta.
Kardkultusz nálunk
A kard ősidők óta fontos jelkép: a férfit mint harcost, mint a reá bízott személyek és anyagi javak védelmezőjét jeleníti meg. A kardkultusz nyomait már az európai bronzkorban is megtaláljuk, még pedig úgy, hogy a kardot áldozati ajándékként folyóba, mocsárba dobták. (Ajánlom az olvasók figyelmébe T.R. Salty: A fába döfött kard c. novelláját, ami az Oltár, Kard, Legenda c. gyűjteményben jelent meg. Historicum kiadó 2015. Ny. Gy.) Ez a hagyomány maradt meg a brit-kelta Arthur-mondakörben is, ahol a király legendás Excalibur nevű kardját Arthur halálakor ugyanabba a tóba dobják vissza, ahonnét annakidején felbukkant. Vagy gondolhatunk a japán szamurájkardokat övező már-már áhítatos tiszteletre… Ám ha a szent kardok kultusza után nyomozunk, nem szükséges ilyen messzire barangolnunk. Kevesen tudják, hogy a Duna magyarországi szakaszában is sok ősi kardot találtak, melyek a szkítáktól vagy a kimmerektől származnak. Erdélyben, különösen Háromszék megyében pedig a székelyek mesélnek kardokról, melyeket pogány őseik egy domb vagy farakás tetejébe szúrtak. Ezt állítólag a Hadúrnak való áldozat bemutatása követte: fehér lovat vágtak, a húsából pedig nagy lakomát csaptak.
Ebből is látszik, hogy a kardtisztelet végigkíséri a szkíta-hun-székely-magyar történelmet. A mondáinkban szereplő legnagyobb és legfontosabb kard azonban nem más, mint magának Attilának a hun uralkodónak a – legenda szerint – égből kapott fegyvere. Az isteni származású kardról a magyar mondák a következőt mesélik: Attila a hunok ura már itt a Kárpát-medencében uralkodott, amikor egyszer éjjel, álmában egy ősz öregember lépett be sátrába, s kardot kötött a király derekára. Attila döbbenten vette észre, hogy ezek után az öreg alakja fénnyé vált, eltűnt, mintha ő maga is csillagfényből lett volna szőve. Ekkor kivonta a kardot, s amint kézbe vette, hirtelen látta az egész Univerzumot: földeket, tengereket, népeket, városokat, seregeket. Amikor pedig megsuhintotta a fegyvert, a monda szerint „az erdők meghajoltak, a tengerek meghasadtak, a városok lánggal égtek, a hadseregek földre hulltak előtte.” ( Egy idevágó érdekesség, hogy a hunok közeledtével 447-ben Bizánc falait súlyosan megrongálta egy földrengés. 57 torony dőlt le, és Theodosius császár látva a katonai ellenállás hiábavalóságát, kénytelen volt magas adók mellett azonnal békét kötni – Ny. Gy.) Reggel a király összehívta a táltosokat, hogy fejtsék meg az álmát. Torda a legidősebb táltos rögtön kijelentette: az álom jelentése az, hogy Nimród, a királyi ház őse neki adta saját kardját, hogy ezzel vívjon meg a Római Birodalommal és a többi néppel, hogy a világ uralkodója legyen. Ám a király erre még csak nem is felelhetett, amikor az őrök egy fiatal pásztorfiút vezettek elébe. Attila megdöbbent, mert a gyerek kezében ugyanolyan kard villogott, mint amilyet álmában látott… A pásztorgyerek elmondta: hajnalban észrevette, hogy egy borjú sántikál, s mikor nyomába eredt, hogy megnézze, mi sebezte fel a lábát, egy kard hegyét látta, amely a földből állt ki. Mikor azonban hozzá akart érni lángok csaptak ki belőle. A gyerek megrémült, elfutott, majd amikor visszamerészkedett, látta: a kard teljesen kiszabadult a földből. Felvette, s a királyhoz vitte, hiszen gondolta: csak őt illetheti meg ez a csodálatos fegyver. Nos, ennyi a legenda. A táltosok ezt hallva állítólag felkiáltottak: „ez az Isten kardja!” Maga Attila kézbe vette a kardot, suhintott vele a négy égtáj irányába, (lásd napvágás?) s a következőt mondta: „Csillag esik, föld reng: jött éve csudáknak! Ihol én, ihol én pörölye világnak! Sarkam alá én a nemzeteket hajtom: Nincs a kerek földnek ura, kívül rajtam!” (Arany János: Buda halála)
Mars ajándéka?
Egészen biztos, hogy a király birtokában valóban lehetett egy mágikus ereklye, – hiszen erről a hunoknál vendégeskedő bizánci követ, Priszkosz is ír. Az ő művéből idéz egy másik szerző a jóval később élt gót Jordanes: „Habár Attila már természeténél fogva magasra tört, önbizalmát még jobban növelte Mars kardjának megtalálása, amelyet a szkíta királyok mindig szentnek tartottak. Priszkosz rétor, bizánci történetíró a kard megtalálását úgy írja le, hogy egy pásztor fedezte fel. A kard a földből állt ki, és megsebezte egyik legelő juhának a lábát. Attila a pásztor ajándékát átvéve felkiáltott, hogy Mars kardjával ő az egész világ uralkodójául van rendelve, és ezzel a karddal a harcok fölötti hatalom rá van ruházva.” Attila küldetéstudatát egész életében ez a kard táplálta. A zseniális, karizmatikus uralkodó és hadvezér mélyen hitt benne, hogy azzal, hogy Nimród átadta neki ezt a fegyvert, az évezredekkel korábban élt szkíta ős tulajdonképpen a hivatását ruházta rá. Ez pedig nem más volt, mint az, hogy Attila is – miként Nimród – a karddal, mint a fényt megtestesítő szent fegyverrel harcoljon a számára a sötétség erőit jelképező Róma és Bizánc ellen. És ahogyan várható volt, a küldetés végén a kard sem maradhatott itt a Földön – a legenda szerint. A monda egyik változata szerint Attila temetése éjjelén Nimród újra eljött, s magához véve a szent fegyvert, visszavitte az égbe. Mások viszont úgy mesélik, hogy a kardot Attila kedvenc fia, Csaba örökölte, aki apja halála – és a birodalom összeomlása – után visszavitte Szkítiába. Itt uralkodott Csaba élete végéig, ezután a kard a fiára, majd annak a fiára szállt. Végül nem más örökölte meg, mint maga Ügyek vezér, akinek Emese nevű, meddőnek tartott felesége egy csodás álom során egy fiúval megfogant. Álmos vezette vissza fejedelemként a magyarokat a Kárpát-medencébe, s mikor a Vereckei-hágónál idős korában meghalt, (vagy feláldozták) a szent kard a fiára, Árpádra szállt így lett az Árpád-házi királyok egyik dinasztikus kincse.
Forrás:
Ferenczi István: Bodrogszentesi mondák és legendák. Miskolc 1981.
Erőss Diána: Királyaink varázserejű fegyverei. – Hihetetlen magazin különszám 2013. október-november.
Rádi Anita-Sólyom Márk: Bodrogszentesi legendák: Attila kardja. Felvidék.hu/ múltidéző 2015.10.20.
(Nyitray György – Puskaporos szaru – Szent Korona Rádió)