Egy harcos igazságkereső gondolatai: A Fidesz-maffiával szemben Gyurcsánnyal az oldalunkon?

Elcsépelten hangozhat, de minket az igazság érdekel, és a haza sorsa felett őszintén aggódó harcos nem nyugodhat meg, amíg nem lát tisztán a politikai kérdésekben is. A média által készen tálalt válaszok nem lehetnek elégségesek számunkra.

Többször foglalkoztam jómagam is a pártpolitika kérdéseivel (lásd itt), és inkább elítélően nyilatkoztam meg mindig is a pártrendszerben rejlő lehetőségekről, hiszen számos esetben bebizonyosodott, hogy egy nagyon komoly útvesztőt jelent még a felkészültebb személyek számára is. Mintha a XXI. században nem lehetne értékek és elvek mentén politizálni — nemcsak azért, mert ledarál az ellenség, hanem mert leginkább érdektelenségbe vész minden szellemi szempont felvetése. A tömegek az egyszerű, számukra kedves hívószavakat értik meg, az összetettebb gondolatmeneteket nem, komolyabb rátekintési módok felvetése esetén úgy néznek az emberre, mint egy földönkívülire.

Több, lényeges szempont is van, ami miatt azonban mégis érdemes foglalkozni a pártpolitikával. Akik a politikával kapcsolatos szellemi szempontokat birtokolják (nem csak ismerik!), azok akár bele is vághatnak a politizálás konkrét gyakorlásába, mindvégig szem előtt tartva, hogy mennyire ingoványos, mocsárszerű terepre kerültek, amelyen csak a legkiválóbbak tudnak megmaradni tisztának és igaznak.

A pártpolitika megkerülhetetlen azok számára, akik foglalkoznak közélettel és érdekli őket a hazájuk, tágabb környezetük jövője, mert nemes egyszerűséggel a pártok döntik el az ország sorsát. Egy végtelenül modern politikai berendezkedésben élünk, ha tetszik, ha nem (speciel nekem sem tetszik), de úgy tűnik, hogy alternatívák fel sem vetődnek a komolyan vehetőség szintjén, legfeljebb szellemi bázisról indított, ideális állameszmények képe érhető el egy igen szűk réteg számára. A pártpolitika tehát a meghatározó, ebben gondolkozik mindenki. Aki nem, annak is meghatározza az életét és sorsát, így kényszerűen muszáj néha-néha rátekintenie a folyamatokra. A nemzeti radikalizmus és a különböző, párton kívüli szervezetek erősségét visszasírók is elfeledkeznek arról a tényről, hogy 2006. és 2009. között azért volt csúcson a mi közösségünk, mert sokak számára mi adtunk választ a társadalom problémáira, és egyébként tettük ezt igencsak belefolyva a pártpolitikába, hiszen pártok és pártpolitikusok ellen, vagy éppen mellettük tüntettünk – akarva, vagy akaratlanul, de az eredeti szándéktól függetlenül ez így tűnt sokak számára.

Egy szervezet akkor erős és csatlakoznak hozzá sokan, ha víziója van a jövővel kapcsolatban, olyan, megvalósíthatónak tűnő elképzelése, ami által jobb lesz neki is és az egész országnak. A pártok versenye erről szól. Ki ad követhetőbb jövőképet. És mivel a pártrendszer mindent ledominál, aki ebből kimarad, az nem tud utat sem mutatni a társadalom számára. Ha nem is mi adunk tökéletes választ minden problémára, de a valódi szempontokat mindig fel kell vetnünk, akár a pártpolitika vonatkozásában is – erre minden korban lesz lehetőség és ezért is publikálom a gondolataimat, függetlenül attól, hogy kapok e miatta támadást, vagy hogy hány emberhez jutnak ezek el. Ha nem így tennénk, még csak szempontokat sem szeretnénk adni a közösségeinknek, akkor előbb-utóbb a súlyunk egy hobbiszakköréhöz lenne mérhető. Komolyan kell venni, hogy a harcot minden korban és minden területen meg kell vívni, és ez nemcsak egy hétvégi érdeklődés. Ha pedig életvitelt kínálunk a modernitással szemben, abba beletartoznak az aktuálpolitikával kapcsolatos üzenetek is. Az nem üzenet, hogy „nem foglalkozunk vele, mert túlságosan alantas”, hiszen látjuk, hogy mindenkit érdekelnek ezek az események. A problémák elől nem menekülhetünk el, ezeket meg kell oldani, ha ténylegesen nincs is erre hatáskörünk, akkor akár csak elméletben, szellemi síkon.

A szellemi úton való járás szükségességének hangsúlyozása, az önnemesítés, mint program, az archaikus embertípus kifejlesztése csak a legkiválóbbaknak szóló felhívás – és mint látjuk, egyre kevesebbeket érint meg. Nyilvánvaló, hogy ezt a fajta építkezést sem szabad feladni, hiszen enélkül nincsen kiváló államférfi, de egy alacsonyabb szinten lévő, a valódi pozitívumokat képviselő harcos sem. Az előzetes szellemi tanulmányok folytatása elengedhetetlen. Az ideális az lenne, ha a szellemi munkát önmagukban már sikeresen elvégzők foglalkozhatnának csak aktuálpolitikával, úgy, hogy képesek legyenek megszólítani a nép egyszerű fiát is, tekintve, hogy a rendszer természetéből fakadóan erre szükség van. Most azonban azt látjuk, hogy kimondottan akadály az éleslátás és a tiszta elvek képviselete a pártpolitikában való részvételhez. Azt is szögezzük le, hogy nem feltétlenül a rendszerrel, hanem az emberi minőséggel vannak problémák. Olyannyira így van, hogy az sem merül fel megoldásként, hogy az alacsonyabb, tanulatlan rétegeket kizárjuk a politizálásból, mert a „legfelsőbb” rétegek sem birtokolják már az államférfiúi princípiumokat.

Nagyon komoly bírálatok alapján lehet szidni a pártokat, a pártrendszert, de egy királyságban is ugyanilyen lenne a tömegek természete és egy valódi királyt is pillanatok alatt elsodornának a mélyről jövő erők. Ehhez a társadalomhoz tökéletesen illik ez a berendezkedés, és lehet, hogy még jobb is, mert egy ellen- és álkirályság sok szempontból rosszabb is lenne.

Helyes cselekvés nincs tisztánlátás nélkül, ami pedig az igazságkereséssel függ össze. Meg akarom tudni, hogy mi az igazság! Ez az elv vezérel az élet minden területén. Csak úgy tudok elköteleződni bármi mellett, ha annak természetével tisztában vagyok. Csak úgy tudok valami ellen harcolni, hogy pontosan látom a démoni voltának mibenlétét. Ezt a munkát el kell végezni az aktuálpolitikában is. Ha birtoklom a metapolitikai eszméket, a szellemi szempontokat, akkor van esélyem a valódi hatalom megszerzésére. Ismételten leszögezem, hogy nem elég ismerni az elveket, ezeket el kell mélyíteni önmagamban.

aki nem Krisztus, az ne menjen leprások közé

Pártpolitikában, a pártok közötti rangsorolás talán lehetetlen is, hiszen amelyik párt nem keresi a tömegek kegyeit, az nem is rendelkezik számottevő erővel, így bizonyosan valamennyire be is hódolt a modernitásnak. A pártok mindegyike kiszolgálója a rendszernek és ezzel automatikusan magára veszi az ebből fakadó terheket, amely terhek súlya alatt mindegyik eleve balra és lefele dől. De vajon létezhet-e olyan erő, ami képes megtartani a látszólagos forma mögött egy tiszta és elvhű politizálást? Hiszen a párton belüli demokratikus intézmények azt is előrevetítik, hogy minél nagyobb egy párt, annál inkább kell középszerű, modern, baloldali gondolatokkal operálnia az adott vezetőnek a saját táborát egybetartandóan. A világos, mainstreammel szembemenő gondolatok mindig is megosztóak voltak, így az ezeket képviselő számára önveszélyesek is a karrierjének vonatkozásában.

Fontos szempont, hogy mennyire látható egy adott politikai párt mögötti erő? A valóban pozitív erő mindig látható, és szinte mágnesként vonzza az igazság többi képviselőit. Amikor már vacilálni kell, akkor egyértelmű, hogy az az erő nem teljes mértékben pozitív. A valódi vezetők nem láthatóak ma már a politikában: a magyar kormány is csak egy végrehajtó szerve lett bizonyos háttérhatalmi erőknek, amely állítás bizonyítása csak indirekt módon történhet. Azaz konkrét bizonyíték nem áll rendelkezésre, de a folyamatok és történések erre engednek következtetni. A mindenkori kormánynak megmondják kívülről, hogy mit kell cselekednie, ha továbbra is el akarja játszani a kormányzást. Minél jobb lakájként viselkedik, annál szélesebb teret kap belföldön, annál többet engedhet meg magának, de csakis akkor, ha az összhangban van a háttérerők elképzelésével.

Ennyi magasabb szempont felvetése után nézzük meg a mostani pártpolitika állapotát abban a reményben, hogy a feloldhatatlannak tűnő problémák boncolgatása által tisztábban látunk és rá tudunk világítani a kérdések összetettségére.

Macron kampánycsapatánál a Momentum – Vajon miért fogad és támogat a francia elnök egy 1%-os pártot?

A magyar parlamenti pártok vázlatos térképe úgy néz ki, hogy a Fidesz egyértelműen Netanjahu-cionista elköteleződésű sok-sok egyéb bűnnel, mint a cigány-magyar együttélés problémáinak eszkalálása, gyűlöletkeltés, népbutítás és hülyítés, alacsonyrendűek arroganciája és a többi. Az MSZP-DK-Párbeszéd-LMP-Együtt-Momentum valóban a Soros-féle nyitott társadalom projectet viszik CIA-s és/vagy szabadkőműves segédlettel a balliberális modernitást képviselve. A Fidesz is magasabban ugyanazt a baloldali modernitást képviseli, csak az zavarhat meg sokakat, hogy alacsonyabb szinten van benne némi pozitivum és a retorikájuk is hazafias (miközben a tetteik sokszor ezzel ellentmondásosak, például a migránsok betelepítését a háttérben ők végzik). Látjuk, hogy ezek a pártok mit képviselnek, hogy kikkel állnak kapcsolatban nemzetközi téren és hogy egyik sem képviseli hazánk érdekeit. Árnyalatnyi különbségek vannak csak, amik javarészt abból is fakadnak, hogy ki, melyik nemzetközi háttérerőhöz van elköteleződve. Lásd a Soros elleni kampányt, ahol világosan látszik, hogy egy zsidó belháborút folytatnak le Magyarországon, körülbelül azt megjelölve tétként, hogy melyik hatalmi központ gyarmatosíthassa hazánkat.

Soros Györggyel – a jelenlegi kormányban is többen az ő tanítványai.

A Jobbik megpróbált eddig lavírozni, de nem találta a helyét és sokszor csak a sodródás volt rá a jellemző. Ez pedig történt a pártpolitika természetéből fakadó hatalomba jutási kényszer miatt, hiszen egy ellenzékiséget megvalósítani több cikluson keresztül a támogatók számára vállalhatatlan, mégha ez lenne a tisztaság megőrzésének talán egyetlen záloga. A Jobbik vezetését megvizsgálva, nem állíthatjuk, hogy elköteleződött volna bármelyik nagyhatalmi irányhoz is, valószínűleg azért sem engedik a kormányzásba. Jószándékú naivitással nem engedik még a látszathatalom közelébe a pártokat: oda tényleges elköteleződés kell egy nagyobb háttérhatalmi erőhöz, nem elég csak egy-két konszolidált kacsintgatás. A látszathatalomból is lehetne valós eredményeket produkálni és ezt a kockázatot nem engedhetik meg maguknak.

A Fidesz besorolása a Netanjahu-terv alá pedig kész tény. Ezt minimális elemzéssel már láthatjuk (lásd bővebben itt), és látják még a Fideszt támogató, elvileg hazafias állásponton lévők is, de az ő felmentésük úgy szól: „inkább 100 zsidó, mint egy muszlim”, vagy „a haza érdekében muszáj volt valahova állni és a kisebbik rosszat választották”. Ezen cáfolatokat nézzük meg kicsit jobban. Az első alig érdemel szót, hiszen könnyű belátni, hogy mind a nagy tömegű arab és néger horda, mind a nagyszámú zsidóság befogadása Magyarország magyar identitásának feladásához vezet. Ráadásul a judeokrata (zsidóuralmi) zsidóság jelenléte még súlyosabb is, hiszen hazánkat veszélyes konfliktusokba vezetik az igazságtalanság oldalán. A Közel-Kelet politikai problémáit importálják Orbánék a Netanjahu-terv elfogadásával. Ezekből a cáfolatokból következik a második érv kiütése is: hazánknak nem érdeke Izrael csatlós államává válni, mert ismerve a zsidóuralmi törekvéseket ez nem egy egyszerű szövetségkötés, hanem a gyarmatosítás megengedése. Azt sem szabad elfeledni, hogy magára valamit is adó államférfi a sötétséggel soha nem köthet szövetséget, pláne, ha magát kereszténynek vallja az illető. Olyan nincs, hogy egy erő globálisan a sötétséget képviseli, de majd lokálisan, csak nekünk majd fényteli kort hoz el.

Az őslakosok terrorizálása mindennapos: 1948 óta a palesztinok tudják, hogy milyen együttélni a betelepülő zsidókkal

A baloldali ellenzék pedig egy másik globalista-judeokrata frakció zsebében van, akik ugyanúgy kiszolgálnák a háttérerőket, mint a Fidesz, és ezt láttuk is, amikor ők voltak kormányon. Ezt sem kell tehát különesebben bizonygatni. Csak amíg ezt minden hazafi elismeri, addig a Fidesz propagandája, tömegpszichózisa eltompítja a narancsosokkal szemben az érzékszerveket és elfelejtődik, hogy ők (is) árulók, és milyen bűnöket követtek el a hazafias oldallal szemben korábban és azóta is (legfeljebb csak a háttérben és a tényeket egy masszív propagandagépezettel megmásítva).

Egy másik, közelgő fontos eseményt is vizsgáljunk meg az elveink alkalmazásával. Ez pedig a nagy ellenzéki tüntetés, ahol együtt vonul minden ellenzéki párt. Gyurcsányék, Gulyás Marciék, Juhászék, Fekete-Győr Andrásék és a jobbikosok. Én a magam részéről elég abszurdnak érezném, ha 2018-ban Gyurcsánnyal az oldalamon rohannám meg a rendőrsorfalat, azt a sorfalat, amit 10 évvel ezelőtt Gyurcsány miatt próbáltam áttörni nem egyszer. Ennyivel le is zárhatnánk, de felvetődnek egyéb szempontok is. A Fidesz van annyira súlyos és sötét, hogy igazából felvethető, hogy nem kell félnünk attól sem, ha erőszakkal döntik meg ezt a kormányt?

Lesz-e Majdan Magyarországon?

Mára a Fidesz-rendszer semmivel sem különb, mint a Gyurcsányék rendszere. A még nagyobb gond vele az, hogy bebetonozódott és intézményesült ez a fajta, korántsem igenelhető diktatúra (nem a fény, egy magasabbrendűségből fakadó diktatúráról beszélhetünk). Az ő háttérhatalmi frakciójuk végleg a nyakunkra ülhet, úgyhogy ezzel szemben kevésbé lenne veszélyes egy vegyes-koalíció, ami ha ki is szolgál idegen érdekeket, akkor az legalább nulláról indulna és a megmaradó, lassan elbontható Fidesz-központosítás miatt kevésbé lenne hatékony. Ez egy taktikai gondolkozás, aminek ugyan van érvénye, komolyan fel is vethető, de szilárd elvekkel és egy valóban jobboldali eszmeiséggel bíró személy nem azonosulhat ezzel sem teljes mértékben. A hazánk sorsa szempontjából fontos, hogy időt nyerjünk, de az ilyesfajta „káoszmágia” nagyon könnyen még nagyobb tragédiába fulladhat. Szószerint mindenkinek a lelke rajta, hogy miben vesz részt, de itt is érvényesül az az alapelv, hogy az ellenségem ellensége nem a barátom. Mindig fel kell tenni a kérdést, hogy a kiállásommal kikkel kerülök egy platformra? Sokszor azonban ez sem segít, mert egy sötét ember is állhat igazság oldalára egy adott kérdésben… Az talán még erősebb szempont, hogy egy sötét, aljas, ál- és ellenjobboldali diktatúrát sem lehet sötétséggel megbuktatni. A sötétség erőivel nem lehet szövetséget kötni a sötétséggel szemben sem. A sötétséget nem lehet sötétséggel legyőzni.

Az is megvizsgálandó, hogy a Fidesz-maffia fennmaradását segítem elő az otthonmaradással, mert nemcsak nem-cselekszik, hanem támogatja is a rendszert az, aki tevőlegesen nem tesz valamit. Úgy hiszem, hogy ez még mindig kevésbé rossz, mint egy olyan forradalom kirobbantása, amelynek hátterében operáló erőkkel nem vagyunk teljes mértékben tisztában. Jelenleg a Fidesznél már nyilvánosan látjuk, hogy kiknek adnák el a hazát, kiknek az érdekeit képviselik. Harcművészeti alapelv, hogy az ellenség ismerete is eredmény. A Fidesszel, balliberális oldalról szemben álló feleknél ez még nem világos 100%-ban… Gyűlöletből és érzelmektől vezérelt politizálás egy hisztis és alacsonyrendű hozzáállást eredményez. Egy harcos férfi higgadtan mérlegel, az érzelmei nem a döntésben, hanem a végrehajtásban mutatkoznak meg: ha eldöntötte józanul, hogy cselekszik, akkor az akciója mindent elsöprő, szenvedélyekkel teli, ám vágy nélküli lesz.