A puskaporos szarunkat most kozák lőporral töltjük teli. Az elkövetkezőkben a kozák szellemiséggel ismerkedünk.
Műsorunk címét a szerkesztőségünket igencsak inspiráló Tarasz Bulba című filmből kölcsönöztük, mely a kozák harci szellemet hivatott ábrázolni. Ezeket a szilaj, halált megvető bátorságú férfiakat nem elégítette ki a békeidőben jellemző tespedt, hétköznapi nyugalom, szívüket fűtötte a tettvágy, a konfliktusmentes élet helyett, folyamatosan keresték a kihívásokat, a próbatételeket, ahol harcias jellemük megmérethetett. A késő középkortól kezdve szinte folyamatosan harcoltak valamely háborúban, még a Tengelyhatalmak kötelékében is alakult egy kozák hadtest, mely 1945-ig kitartott. A szovjetek rettegtek tőlük elszántságuk, vadságuk és megingathatatlan bátorságuk miatt. Úgy gondoljuk ez mentalitás a helyén kezelve a jelenkorban is példaadó lehet, ezért néhány bejegyzés erejéig a kozákok tetteit kívánjuk feleleveníteni.
Végül pedig álljon itt egy idézet egy ma is harcoló kozáktól:
Kozák vagyok, nem ukrán. A kozák nem egy államalakulat. A kozák harcos. Keresztény harcos. Ezért van az, hogy Isten velünk van, nem is tudom, ki lehet ellenünk…
(SZKR – Puskaporos szaru)