Elérkezett ez is, jubilált a sokak által kedvelt Felvidéki Magyar Sziget. A másik oldalról persze sokak által megvetett rendezvényről van szó, de hát onnan tudjuk, hogy jó úton járunk, hogy ők utálnak minket.
Pár órával a kapunyitás előtt nem úgy tűnt a helyszín, hogy itt nemsokára egy fesztivál kerül megrendezésre, de hát mi, vármegyések, szeretjük a kihívásokat. Szép lassan helyére kerülnek a dolgok (már aminek volt egyáltalán helye), megjelennek az első sátrazók, kezdődjék hát a tánc.
A programok sorát Incze Béla előadása nyitotta, egy kiváló előadást hallgathattunk meg a jobboldaliság mibenlétéről. Egy nehéz téma egy nem épp kedvező időpontban, mégis több tucat érdeklődő hallgatta a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom alelnökének tanulságos mondanivalóját.
A pénteki koncertek sorát a dunaszerdahelyi Rock Machine DS nyitotta, s bár még a nagyközönség előtt kevésbé ismert banda, remekül beizzították az embereket az est további részére. Utánuk a Hungarica követezett. Nagyszerű koncertet adtak a legismertebb dalaikból, amelyet a rendezvényen résztvevő lengyel barátaink különösen élveztek.
Utánuk a Lord következett. Fanatikus közönségük Nádszegre is elkísérte őket, a hangulat elképesztő volt. Megélni kell, nem leírni, de ritkán lát olyat az ember, hogy több száz ember térdel le a színpad előtt.
A Rockin´RockCats már késő éjjel csapott a húrok közé. Csapott bizony, de még hogy! Az addigra már fáradtan üldögélő emberek egy csapásra a színpad elé tódultak, s ki ügyesen, ki kevésbé ügyesen, de mindenki ropta a táncot.
Volt hát mit kipihenni mindenkinek szombatra. Szerencsére nem épp egy álmos tábort láttunk napközben. A gyereksarok szokásosan elég hangos volt, a tó mellett pedig az air-soft fegyverek „ropogtak”. Az előadások már délelőtt elkezdődtek, Dunajszky Géza bemutatója a felvidéki magyarok sorstragédiáról nem volt épp túl vidám, viszont ezekkel a történetekkel igenis meg kell ismerkednie minden magyar embernek.
Őt követte Zagyva György Gyula és Puzsér Róbert vitája. Többen úgy vélték, utóbbi vendég nem fog eljönni, de tévedtek. S hogy milyen volt a vita? Amire számítani lehetett: egyetértés, egyet nem értés, adok-kapok, kiabálás, nevetés. Tartalmas két óra volt, az egyszer biztos.
Mivel Toroczkai László elfoglaltságai miatt nem tudott eljönni (ezúton is kéri mindenki elnézését), „beugrott” a helyére egy másik vármegyés, Beke István. Mondanivalója neki is volt bőven, ő ugyanis az a két erdélyi magyar egyike, akit a románok koholt terrorista vádakkal több hónapon keresztül egy bukaresti börtönben tartottak fogjul, s kálváriájuk a mai napig tart.
A szombati koncertek sorát Felvidék egyik legtehetségesebb rockbandája nyitotta, a Phoenix Rt. Bemutatni már nem kell őket, nem először léptek fel a Felvidéki Magyar Szigeten és nem is utoljára. Őket a Romantikus Erőszak követte. A nemzeti rock zászlóshajója ezúttal sem okozott csalódást senkinek, a hangulat meglehetősen forradalmi volt, főleg az „Előre mind felvidéki srácok” dallamnál.
A hétvégét a Pokolgép koncertje zárta. Bár sajnos úgy alakult, hogy ezen a szombaton több koncert is ütötte egymást a közelben, biztosak vagyunk benne, hogy senki nem csalódott azok közül, akik minket választottak. Profi produkció a Pokolgép zenekaré, amelyben minden a helyén van, s amelyet a közönség is díjaz.
Tizedszer omlottak le a határok egy hétvégére, köszönjük mindenkinek, aki részese volt!
(HVIM-Felvidek.hu)