Alice Weidelt, az AfD társelnökét és kancellárjelöltjét a saját kérésére hivatalában fogadja a magyar miniszterelnök.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Bár évek óta követem az AfD pályafutását, még soha nem hallottam Weidelt beszélni, mielőtt meghallgattam volna az Elon Muskkal folytatott legutóbbi csevegésének néhány részletét, és egyszerűen megdöbbentett a sok ostobaság, amit összehordott. Kezdve azzal, hogy szerinte „Hitler egy kommunista, szocialista fickó volt”. Aki ekkora blődlire képes, az mindenre képes.
1) Weidelnek enyhén szólva hiányos ismeretei vannak történelemből, a „nácik” ugyanis éppenséggel üldözték a kommunistákat, szocialistákat, szociáldemokratákat…
Ugyanakkor azt is állította, hogy pártja jelenti a legjobb védelmet a zsidók számára Németországban, mindezzel azt bizonyítva a németországi és a külföldi közvéleménynek, hogy teljes mértékben alkalmas a politikai szereplésre, hiszen megfelel a háromszögelés követelményeinek, amelyhez minden háború utáni német politikusnak nyilvánosan igazodnia kell: 1. legyen Hitler-ellenes; 2. legyen filoszemita; 3. legyen megkérdőjelezhetetlenül hűséges az USA-hoz. A háromszögelés utolsó követelménye hallgatólagosan adott volt azzal, hogy Donald Trump de facto jobbkezének adott interjút.
Weidel nagyon egyértelműen egy DEI-figura, akit kifejezetten azért importáltak a Goldman Sachstól egyenesen a párt élére, hogy az AfD-t immunizálják a médiaskriblerek és politikai konkurensek szokásos karikatúra-vádaskodásainak nagy többségétől. Egy leszbikus nőt, aki egy Srí Lanka-i bevándorlóval él párkapcsolatban „nácinak”, „szexistának”, „szélsőségesnek” és hasonlóknak titulálni még a leghiszékenyebb közönségnél sem működik.
2) Egymásra nézve. Weidel és „felesége” két fiút adoptált. A nagyapja foroghat a sírjában. Hans Weidel tagja volt az NSDAP-nek és az SS-nek, és személyesen Adolf Hitler nevezte ki katonai főbírónak.
Szörnyen frusztrálja a német médiát, hogy nem tud mihez kezdeni azzal, hogy Weidel rendszeresen „rossz nácikról/Adolfról” beszél, és arról, hogy „szeretem a liberalizmust” és „védem a zsidókat/Izraelt”, tökéletesen megtestesítve ezt a frontidióta szerepet, jobban, mint bárki várhatta volna, és úgy tűnik, hogy nagyon komolyan veszi magát benne.
3) Viszonzatlan szerelem: a zsidók ugyan undorodnak tőle, de az AfD mégis szereti az államukat
Valójában azonban az AfD-nek két oldala van. Az egyik a jelenlegi rendkívül csiszolt nyilvános arculat/politika, szükségszerűen szinte kasztrálva a megjelenésükben és a megnyilvánulásaikban, olyannyira, hogy úgy tűnik, valóban elveszítették a hiteles jobboldali gyökereiket. De ott van a másik oldal is, amelyik azt képviseli, amit a párt nagy része megtehetne és valószínűleg meg is tenne, ha valóban szabadon megtehetné, és nem fenyegetnék őket folyamatosan jogi eszközökkel és nyers fizikai erőszakkal a baloldalról.
4) Az AfD szavazóinak többsége egyértelműen konteóhívő. Szerintük ugyanis a zsidóknak túl nagy befolyásuk van a világon. Ki hallott már ilyet?
Ezt a „régi iskola” oldalt legmarkánsabban Björn Höcke képviseli, és főként a Junge Alternative, az AfD immár csak korábbi ifjúsági szervezete, amelyet természetesen az állam üldözött, a helyi ÁVH (BfV) szélsőségesnek nyilvánított, az AfD vezérkara pedig ezek után dezavuált és idén januárban hivatalosan is megtagadott. Az AfD ezen fiatal nemzedéke állt a tavaly nyári nemzetközi médiaszenzációs kampány mögött is, amely az „Ausländer raus!” című dalt és szlogent népszerűsítette.
Björn Höcke kifejezetten és hivatalosan támogatja, hogy a németek történelmük megértése/megemlékezése tekintetében 180 fokos fordulatot vegyenek, állítsák le a bevándorlást és kezdjék el a nem németek remigrációját, töröljék el a holokauszttagadásra és gyűlöletbeszédre vonatkozó törvényeket és támogassák a 3 gyermekes német családpolitikát. Ráadásul szerinte „a nagy probléma az, hogy Hitlert az abszolút gonoszként mutatják be”, a berlini holokauszt-emlékművet pedig a „szégyen emlékművének” tartja. Egyik beszédében a „mindent Németországért” kifejezést használta, amelyet egykor az SA is használt, ezért büntetőjogilag is felelősségre vonták. Tavaly ő vezette az AfD-t győzelemre Türingia tartományban, 33 százalékos imponáló többséggel nyerve meg a választásokat, és az egyetlen ok, amiért az ígéretei eddig nem valósultak meg, az az, hogy természetesen az összes többi párt (amelyek elvesztették a választást) eddig bojkottálta őt, hogy bármilyen kormányzati pozícióba kerüljön.
5) Björn Höcke: egy kép többet mond ezer szónál? Ez mindenképpen, legalábbis az antifasiszták számára
Az biztos, hogy a pártban komoly feszültségek vannak a Weidel-Gauland-féle mérsékelt-opportunista és a Höcke-féle radikális-nemzeti szárny között, miközben az AfD társelnöke, Tino Chrupalla középről próbálja egyensúlyban tartani és integrálni őket.
Legújabb közvélemény-kutatások szerint Weidel megelőzte Friedrich Merzet (CDU) mint a legkedveltebb kancellárjelölt (24 kontra 20 százalék preferencia). Ez a fejlemény jelentős változást jelent a német politikai palettán. Az AfD jelenleg országos szinten 20-25 százalék körül mozog, ezzel a CDU/CSU mögött a második.
6) Az AfD szorosan a CDU/CSU nyomában? Rövidesen kiderül
Jellemző a német közvélemény jelenlegi erkölcsi állapotára, hogy Weidel leszbikus életvitele nem rettenti el, sőt inkább vonzó számára, holott minden egyes homoszexuális ipso facto mentálisan sérült. Meg lehet gyógyítani némelyiket, de ez vallási megtérést és pszichológiai sokkterápiát igényel, és sok sebet hagy maga után. Egy fiatal, részeg vagy éretlen nő esetében, akinek van egy kis homoszexuális kalandja, talán nem olyan súlyos a dolog, de egy józan, felnőtt nő esetében, aki megköt egy „házasságot”, ez már komoly mentális problémára utal. Ettől persze még képes lehet valamilyen funkciót betölteni és munkát vállalni, de azzal, hogy szembe köpi azt, ami az emberi „hagyomány” volt 6000 évnyi feljegyzett történelem során, egyértelműen bizonyítja, hogy nem „hagyományőrző”, hacsak nem változtatjuk meg teljesen a szó eredeti jelentését. Valami nem stimmel vele, ezért bújik ágyba más nőkkel. Lehet, hogy jobb, mint a Németországot jelenleg irányító torzszülöttek, de mivel képtelen kezelni a mentális zavarát, éles tárgyak közelében nem szabadna bízni benne, politikailag meg pláne nem. Nem véletlenül voltak dédapáink idejében törvények az ilyen viselkedés ellen.
7) Németországban az AfD a homoszexuálisok kedvenc pártja. Összenő, ami összetartozik?
Napjainkban a német nép már semmit sem nélkülöz, legalábbis anyagi értelemben nem. Van azonban valami, amit úgy tűnik, a nagy többsége végleg (?) elveszített. Nevezetesen a tartást, vagyis a népek túlélésének legfontosabb zálogát. Ezt a népet a háború végén kiherélték, megbecstelenítették, szolgaságba vetették, összetörték, önazonosságában megalázták, keleten és nyugaton kirabolták, mint a történelem folyamán egyetlen más nemzetet még soha, majd az akarata ellenére átnevelték és dehumanizálták a győztesek. A háború után a Harmadik Birodalom tisztviselőinek kihallgatására létrehozott központokat felkereső amerikai újságírók olyan barbár kínzásokról számoltak be, amelyek a muszlim fanatikusok által elkövetett borzalmakat is felülmúlták. Ilyen körülmények között bárki bármit bevallott. A nürnbergi törvényszék volt az állítólagos igazságszolgáltatás leggyalázatosabb megnyilvánulása, valójában a győztesek vérbírósága, amely áttételesen máig folytatja a megtorlást. Németországban a szólásszabadság csak azok számára létezik, akik a hatalom birtokosai által elfogadott véleményeket szajkózzák, a szabad szellemeket viszont kegyetlenséggel kényszerítik hallgatásra.
De mi mást is lehetne várni egy olyan ország helytartóitól, amely mindmáig nem nyerte vissza a függetlenségét és valójában – a német alaptörvény egyik atyjának számító Carlo Schmied kifejezésével élve – csak az „idegenuralom egyik módozatának szervezeti formája” (Organisationsform einer Modalität der Fremdherrschaft).
Néhány napja tömegtüntetések zajlottak Németország-szerte a „szélsőjobbos fenyegetés” ellen azt követően, hogy a CDU/CSU az AfD támogatásával elfogadott egy nem kötelező érvényű indítványt a migrációs reformról a parlamentben. Egy olyan korszakban élni, amikor a németek kimennek tiltakozni bárki ellen, aki megpróbálja megmenteni őket attól, hogy megerőszakolják, legyilkolják és lecseréljék őket a saját (egykori) hazájukban, amelyet már nem tekintenek annak, a lehető legszürreálisabb dolog.
Őket tényleg teljesen „átnevelték”, így most már nem mások, mint lobotomizált gólemek, akik hihetetlenül bűntudatosak és tele vannak erkölcsi buzgalommal. Szerintük a nemzeti múltat végképp el kell törölni, nincsenek természetes módon létrejött etnikumok és már a területi hatalomra sem tartanak igényt maguknak a saját nemzeti területükön. Azt hiszik, hogy a civilizációnk – és vele együtt minden, ami számunkra jó – elpusztítása valami erkölcsi utópiát eredményezne. Régen nemzetiszocialisták voltak, most nemzetközi szocialistáknak kell lenniük, hogy ezzel is demonstrálják a soha el nem múló bűntudatukat. Germánisztán szereti erényjelezni (vö. virtue signalling), hogy mennyire felszarvazott.
Egy német politikai kommentátor tavaly januári bejegyzése szerint „Orbán, Meloni és Le Pen bírálta az AfD-t a túl radikális remigrációs tervei miatt, amelyek milliók deportálását célozzák, még azokét is, akik német útlevéllel rendelkeznek, de nem jól asszimilálódtak. Orbán azt mondta, hogy kénytelen feláldozni az AfD-hez fűződő kapcsolatait a Németországgal való jó kormányközi kapcsolatok oltárán, és azt is mondta, hogy a tömeges deportálás a múlt része. Meloni azt mondta, hogy “kibékíthetetlen nézeteltérések” vannak közte és az AfD között az Oroszországgal való kapcsolatok és Izrael megítélésének kérdésében. A Hamász október 7-i támadásáról az AfD nem sokat mondott, inkább semleges álláspontot képviselt, és egyes prominens AfD-politikusok, mint Björn Höcke, teljesen hallgattak a témáról. Meloni azt is gondolja, hogy a tömeges deportálások megsértik az emberi jogokat. Le Pen kiadott egy nyilatkozatot az AfD-ről, amelyben kijelenti, hogy egyáltalán nem ért egyet az AfD deportálási terveivel, és ilyesmi sohasem téma az ő pártjában. Ezért az AfD és az RN közös frakciója az EP-ben széteshet, mert Le Pen a szövetség végével fenyegetőzik. Az AfD vezetősége még nem kommentálta ezeket a kijelentéseket, de egyes tagok már visszaharaptak: “Ha Meloni azt mondja, hogy túl radikális vagy, akkor valamit biztosan jól csinálsz.” Az AfD a közvélemény-kutatások szerint a második legerősebb párt, miközben az ország keleti és középső részein vezet, és legtöbb keleti tartomány AfD miniszterelnökre számít jövőre.”
8) Meloni a tavaly júniusi európai parlamenti választás nyomán Orbántól és Le Pentől is érzékeny búcsút vett az EP-ben, akik viszont Weidellel nem voltak hajlandók közösködni. Legalábbis mindeddig, mert a német választások felülírhatják a korábbi leosztást.
Weidel most nyilvánvalóan azért jön Magyarországra, hogy egy esetleges kormányzati szerepvállalás perspektívájában Musk után Orbántól is „szalonképesítő” passzust kérjen a Trump vezette atlantista-cionista blokkhoz, amelyhez a magyar miniszterelnök mint Izrael legfanatikusabb európai szekértolója, valamint Netanjahu és Trump kebelcimborája által biztosított patronálás a lehető legjobb referenciának számít.
G.I.
(Szent Korona Rádió)
Az AfD belső konfliktusa: Kóserkonzervatívok vs. nemzeti radikálisok
Dugin: A trumpizmus forradalma – Mit várhatunk a cionista showmantől? (I. rész)