A 100. születésnapja előtt két hónappal, 2024. június 22-én hunyt el Gottfried Funk, a Luftwaffe és a Waffen-SS veteránja.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Gottfried J. Funk 1924. augusztus 26-án született Kölnben, gyermekkorát Bensbergben töltötte. A család ekkor még egyetlen gyermekeként nagy szeretetben, ugyanakkor szegénységben nőtt fel, szülei rengeteget dolgoztak a megélhetésért cserébe. Apja vasutas volt, édesanyja a közeli mosodában dolgozott, de a nehézségek ellenére Funknak boldog gyerekkora volt.
Mint oly sok német esetében, a gazdasági világválság Gottfried Funk családját is térdre kényszerítette (lakásukat, s az élelmet biztosító kiskertet is el kellett adni), ráadásul Gottfried húga is megszületett 1932. június 4-én. Apja eredetileg szociáldemokrata irányultságú volt, ám a ’20-as évek második felétől a család a nemzetiszocializmus felé fordult, felismerték az alternatívát mind a bolsevizmussal, mint pedig a rablókapitalizmussal szemben. Egyébiránt Bensberg munkásainak jelentős része a nemzetiszocialista utat választotta az évtized végétől.
Gottfried édesapja 1933. május 1-jén csatlakozott az NSDAP-hoz, és ahogy Németországot egyre inkább sikerült helyrerakni a gazdasági, erkölcsi és szellemi krízisből, úgy gyarapodott a sok nélkülözés után a Funk család is.
Gottfried J. Funk 1924. augusztus 26-án született Kölnben, gyermekkorát Bensbergben töltötte. A család ekkor még egyetlen gyermekeként nagy szeretetben, ugyanakkor szegénységben nőtt fel, szülei rengeteget dolgoztak a megélhetésért cserébe. Apja vasutas volt, édesanyja a közeli mosodában dolgozott, de a nehézségek ellenére Funknak boldog gyerekkora volt.
Mint oly sok német esetében, a gazdasági világválság Gottfried Funk családját is térdre kényszerítette (lakásukat, s az élelmet biztosító kiskertet is el kellett adni), ráadásul Gottfried húga is megszületett 1932. június 4-én. Apja eredetileg szociáldemokrata irányultságú volt, ám a ’20-as évek második felétől a család a nemzetiszocializmus felé fordult, felismerték az alternatívát mind a bolsevizmussal, mint pedig a rablókapitalizmussal szemben. Egyébiránt Bensberg munkásainak jelentős része a nemzetiszocialista utat választotta az évtized végétől.
Gottfried édesapja 1933. május 1-jén csatlakozott az NSDAP-hoz, és ahogy Németországot egyre inkább sikerült helyrerakni a gazdasági, erkölcsi és szellemi krízisből, úgy gyarapodott a sok nélkülözés után a Funk család is.
Az ifjú pontosan a hatalomváltás és az azt követő években végezte az iskoláit, saját szemével tapasztalhatta, hogy az agonizálásból hogyan javítják az oktatás színvonalát is az új Németországban. 1933-ban Jungvolk-tag lett (a Hitlerjugend egyfajta „alszervezete”, vagy előkészítő szervezete 10 és 13 év közötti fiúk számára), az itt töltött megannyi kellemes emlék (és előrelépési lehetőség) alapvetően befolyásolta Gottfried világszemléletét. 1939 áprilisában aztán csatlakozik a Hitlerjugendhez is, még ugyanezen évben – tizenötödik születésnapja után egy nappal – kinevezik Hauptscharführernek jó előmenetele és tanulmányi eredményei miatt.
A háború első éveiben Gottfried a Hitlerjugend szolgálatában dolgozik mint helyi vezető, de önkéntes munkákat is végez (élelmiszerjegyek kiadása, élelem betakarítása stb.). 1942. április 6-án majdnem meghalt egy Bensberget is érintő légibomba támadásban, hálószobájának ablaka kitört, a robbanáshullám kidobta az ágyból, a ház teteje leomlott. Pár nappal később katonai szolgálatra jelentkezik, mert hazafias kötelességének érzi a bevonulást, a Luftwaffe kötelékébe kerül.
Gottfried az Arnhem körüli harcok során, 1944 őszén találkozott először a Waffen-SS alakulataival, rögtön lenyűgözte őt a bátorságuk, harcedzettségük, valamint az a lovagias viselkedés, ahogy az ellenséggel bántak (az angol sebesülteknek orvosi segítséget nyújtottak). Ezek a történetek valahogy nem szoktak bekerülni a mainstream történetírásba…
1944 novemberében önkéntesként csatlakozott a Waffen-SS-hez, a 9. „Hohenstaufen” SS-páncéloshadosztályhoz került, további légvédelmi képzést is kapott.
Számunkra hazai érdekesség, hogy a hadosztályt 1945 januárjában Magyarországra rendelték, Münchenen és Bécsen keresztül Székesfehérvárra mentek. Földrajzi tudása és a Hitlerjugendnél szerzett tapasztalatai miatt térképészettel foglalkozik, támogatja az alakulatokat, hogy az ismeretlen földön is képesek legyenek a tájékozódásra. Ahogy a harcok egyre elkeseredettebbek lettek, Gottfried a sebesültek ellátásában is részt vett.
A háború utolsó hónapjait tehát a Hohenstaufen kötelekében élte meg Gottfried, később is úgy emlékezett vissza erre az időszakra, hogy a bajtársiasság, amit ott tapasztalt, igazi melegséggel töltötte el. Gottfried soha nem tapasztalt háborús bűncselekményeket az alakulatától.
A magyarországi harci cselekmények lezárása után a hadosztály Jugoszlávián át hátrált Ausztriába, mindenki igyekezett elkerülni az orosz hadifogságot, mely a biztos halállal volt egyenlő. Gottfried egy kisebb csapattal át tudott kelni az Enns folyón azelőtt, hogy a szovjetek lezárták volna a hidakat, így május 8-án végül amerikai hadifogságban fejezték be a háborút az Ausztriában található Ternberg közelében.
A hadifogságot Gottfried különböző fogolytáborokban élte át, rendszeresen éhezett, verték, kínozták, nem tarthatta a kapcsolatot családjával. Mintha csak előre látta volna a sötét jövőt: ekkoriban hallott először az SS-t ért háborús vádakról, s tudta, hogy ezek a rosszindulatú pletykák fel fognak erősödni, sőt, visszaemlékezései szerint a szóbeszédek ekkor kezdtek kiterjedni a krematóriumokra is, már ekkor sokan kételkedtek abban, hogy amit a koncentrációs táborokról kezdtek suttogni, igazak-e. Az ifjú foglyot az amerikaiak olyan eseményekkel, helyszínekkel és nevekkel szembesítik, amelyekről korábban sosem hallott.
1946. június elején Gottfried végül kiszabadult a hadifogságból, hazatérhetett családjához, de ismét anyagi gondokkal szembesülnek. Bajorországba ment, ahol összeházasodott menyasszonyával, dolgozott könyvelőként, majd visszatért Bensbergbe, a Bayernél vállalt munkát, ahol megnyert egy munkaversenyt, így saját könyvesboltot nyithatott.
A háború utáni NSZK politikáját távolságtartóan követte ugyan, de idegennek, mesterségesnek és hazugnak tartotta azt. Haláláig hithű maradt, és nem felejtette el ifjúkori élményeit, a Harmadik Birodalom nemzetiszocialista közösségének erejét, a „mi” érzését, az osztályokon átívelő közösség- és nemzettudatot. Ahogy fogalmazott 1999-ben kiadott kétkötetes memoárjában: „mindenesetre a nemzetiszocializmus idején tanultam meg ismerni, értékelni és megélni az értékeinket”.
Emlékét és tetteit megőrizzük! Nyugodjon békében!
Részletes életrajz és videófelvételek Gottfried Funkról itt találhatóak.
Büszke szomorúsággal gondolunk rátok – Kitörő hősökre emlékezünk
(Kuruc.Info nyomán Szent Korona Rádió)