Az 1945-ben, a budai várból kitörők tette a hősiesség megynilvánulásának egyik legpéldaadóbb és legodaadóbb formája volt. Ahogyan Otto Wöhler fogalmazott: “Felrázó példátok elátkoz minden gyáva lemondást, emberi nagyságotok a jövő forrása, dicsőséges tetteitek az életet jelentik.” Az ő jellemük a tradicionális embertípus megnyilvánulása volt, ahogyan arról egy, a fiának levelét fogalmazó anya is tanúskodik.
Egy norvég anya levele a Waffen-SS-ben szolgáló fiához
Örülök, hogy ilyen alapos kiképzésben volt részetek: kész férfivé érlelt benneteket!
Nem félek semmitől, és nem féltelek benneteket, kedves Felix. Milliók harcolnak a zászlók alatt, a kegyes sors úgyis megtart benneteket, ha az Életnek és Világnak még szüksége van rátok.
Ha pedig nem, szeretett fiam, akkor katonaként teljesítitek kötelességeteket, életeteket áldozzátok egy olyan nemes ügy érdekében, amelyért mindkettőtök lelke lobogí; és akkor ezáltal teljesül be földi létetek értelme…
Akárhány évet is töltünk itt a Földön, az élet mindannyiunk számára oly rövidnek tűnik. Mindnyájan ugyanazt az utat járjuk be, hogy előbb vagy később jutunk e a végére, teljesen mindegy. Nem az Idő számít: a fő, hogy tisztességgel éljünk és tisztességgel haljunk meg.
Forrás: Téged hív az SS (Szemelvények az 1943. évi SS-zsebnaptár és a Téged hív az SS specifikus kiadványaiból)
A kitörés felülnézetből (+Otto Wöhler tábornok rádiótávirata újratöltve)