Mint oly sokszor a történelemben, ezúttal is az USA volt az, amelyik tovább erőltette a háborút Európában. A Nyugat nem volt hajlandó biztonsági garanciákat adni Ukrajnának, inkább elkezdett fegyvereket szállítani…
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Újabb részletek derültek ki az ukrán és az orosz delegáció között 2022 tavaszán lezajlott isztambuli tárgyalásokról, amelyeken előzetes békemegállapodások születtek. Ezekről a Foreign Affairs (FA) című kiadvány számol be.
A cikk tulajdonképpen megerősíti azt a verziót, miszerint a tárgyalások kudarcának egyik oka az Egyesült Államok és Nagy-Britannia negatív hozzáállása volt. Washington nem volt hajlandó biztonsági garanciákat adni Kijevnek, ami azt jelentené, hogy egy újabb, Ukrajna elleni támadás esetén Amerika belépne a háborúba.
A lap szerint Kijev nem egyeztette a dokumentum szövegét Washingtonnal, pedig jelentős szerepük lett volna benne. A dokumentumban több nyugati ország, különösen az Egyesült Államok, de Oroszország is biztonsági garanciákat vállalt volna Ukrajna számára.
MEG KELLETT ÍGÉRNIÜK, HOGY NEM TÁMADJÁK MEG UKRAJNÁT, ÉS SEGÍTSÉGET NYÚJTANAK EGY ÚJABB INVÁZIÓ ESETÉN.
Ráadásul ezeket a kötelezettségvállalásokat sokkal pontosabban fogalmazták meg, mint a NATO 5. cikkelye: repüléstilalmi zóna bevezetése, fegyverek szállítása vagy közvetlen beavatkozás a garanciavállaló állam saját fegyveres erőinek felhasználásával.
Ugyanakkor Ukrajna azt akarta, hogy ezek a megállapodások hatékonyabbak legyenek, mint a budapestiek, amelyek megszegését Oroszország részéről semmi sem követte. Azt is szerette volna, hogy az országok maguk döntsék el, hogy Ukrajna segítségére sietnek-e. Oroszország ezzel szemben ragaszkodott ahhoz, hogy a segítséget „az összes garanciavállaló állam által elfogadott döntése alapján” nyújtsák, ami Oroszországnak vétójogot biztosítana egy esetleges újabb támadás esetén.
Ezt a pontot soha nem véglegesítették, de egy volt amerikai tisztviselő, aki akkoriban részt vett az Ukrajna-politikában, az FA-nak elmondta, hogy „az ukránok nem konzultáltak Washingtonnal a közlemény megjelenéséig, bár az abban leírt szerződés
új jogi kötelezettségeket teremtett volna az Egyesült Államok számára, beleértve a kötelezettségvállalást, hogy háborút indítanak Oroszország ellen, ha az ismét megtámadja Ukrajnát.
„Ez a feltétel önmagában kedvezőtlenné tette volna a szerződést Washington számára. Így ahelyett, hogy elfogadta volna az isztambuli közleményt és az azt követő diplomáciai folyamatot, a Nyugat növelte a Kijevnek nyújtott katonai támogatást, és fokozta a nyomást Oroszországra, többek között az egyre szigorodó szankciórendszerrel” – olvasható a cikkben.
A Nyugat nem akarta eléggé a békét
A kommüniké olyan többoldalú keretet írt le, amely megköveteli a Nyugat hajlandóságát az Oroszországgal való diplomáciai együttműködésre, és megfontolja a biztonsági garanciákat Ukrajna számára. „Egyik sem volt prioritás az Egyesült Államok és szövetségesei számára abban az időben” – írja az FA.
A szerzők rámutatnak, hogy Washington és szövetségesei „mélyen szkeptikusak voltak az Isztambulból nyíló diplomáciai út kilátásaival kapcsolatban. Hiszen a közlemény nem foglalkozott a terület és a határok kérdésével, és a felek más fontos kérdésekben is mélyen megosztottak voltak. Nem tűnt úgy számukra, hogy a tárgyalások sikeresek lesznek”.
Az ukrán határok témáját Zelenszkij és Putyin személyesen akarták megvitatni a későbbi tárgyalásokon, ezért nem állapodtak meg róla, ahogyan az ukrán hadsereg méretéről sem esett szó.
Április 9-én Boris Johnson Kijevbe érkezett, és „úgy tűnik, feladta a diplomáciát”, mondván, hogy „bármilyen alku Putyinnal elég zűrös lenne”. Az amerikaiak nem voltak ilyen szókimondóak, de ők sem tekintették a diplomáciát az orosz invázióra adott válaszuk központi elemének. Anthony Blinken külügyminiszter és Lloyd Austin védelmi miniszter két héttel Johnson után Kijevbe látogatott, elsősorban azért, hogy összehangolják a fokozott katonai támogatást.
A NYUGAT MEGKEZDTE A FEGYVERSZÁLLÍTÁSOKAT, ÉS UKRAJNA ÚGY VÉLTE, HOGY TELJESEN LE TUDJA GYŐZNI OROSZORSZÁGOT A CSATATÉREN, HA A NYUGAT MEGADJA AZ ÍGÉRT FEGYVEREKET.
A közhiedelem szerint a bukaresti atrocitások után leálltak a tárgyalások. A valóságban azonban a tárgyalások ezután még intenzívebben folytatódtak: a megállapodás utolsó tervezete a lap szerint április 15-i keltezésű. A cikk szerzői szerint a tárgyalások kudarcának másik oka az volt, hogy a résztvevők a háború utáni biztonsági rend „szekerét” a háború befejezésének „lova” elé helyezték.
„Mindkét fél kihagyta a konfliktuskezelés és -csökkentés fontos kérdéseit (humanitárius folyosók létrehozása, tűzszünet, csapatkivonás – a szerk.), ehelyett valamiféle hosszú távú békeszerződést próbáltak kidolgozni, amely megoldotta volna az évtizedek óta geopolitikai feszültséget okozó biztonsági vitákat. Ez egy rendkívül ambiciózus próbálkozás volt, de túl ambiciózusnak bizonyult” – írja a kiadvány.
Korábban Putyin azt mondta, hogy
HA KIJEV NEM HALLGATOTT VOLNA BORIS JOHNSON VOLT BRIT MINISZTERELNÖK TANÁCSÁRA 2022 TAVASZÁN, AKKOR A HÁBORÚ MÁR AKKOR VÉGET ÉRT VOLNA.
A Strana szerint a 2022. tavaszi béketárgyalások kudarcának egyik fő oka az volt, hogy a nyugati országok nem voltak hajlandóak biztonsági garanciákat adni Ukrajnának.
(Index nyomán Szent Korona Rádió)
Kibújt a szög a zsákból: Az USA-nak nem fontos Ukrajna területi integritása