Levelet írt egy kárpátaljai magyar lakos az ukrán propagandista szélsőbaloldali Amerikai Népszavának, amiben kifejti, hogyan is zajlik valójában a sorozás Ukrajnában, és milyen szörnyű körülményeket kell elszenvedniük az ott élő magyaroknak.
Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
„Tisztelt Amerikai Népszava!
Az alábbi cikkükben: (https://nepszava.us/magyarorszag-nem-adja-ki-ukrajnanak-a-karpataljai-hadifoglyokat/) tett kérdésre („Miért lenne Magyarországon menekült egy orosz hadifogságból menekült ukrán katona, ha hazájában nem fenyegeti semmi, és oda szabadon visszatérhet?”) a válasz csupán annyi, hogy igen is fenyegeti őket valami, mégpedig a halál. Hiába szabadon visszatérhet az országba, egy pár hónap után, miután véget értek a rehabilitációs kezelések, ugyanúgy megkapja a behívóját és a fronton találja magát és erről már senki sem fog tudni semmit. Többen nyilatkoztak már arról ukrán videókban különböző platformokon (TikTok, Telegram), akik hadifogságból visszatértek, hogy megint a fronton vannak. Akik a fronton szolgálnak 4-5 hónapot, csupán 10-14 nap eltávot kapnak (ez a szám változó lehet, egyéb tényezőktől, de ez az átlagos eltáv).
Továbbá „Ha az ukrán katonák le akarnak szerelni és el akarják hagyni az országot, akkor azt saját hazájukban, Ukrajnában kell először intézni.”, ez igaz is és nem is egyben, és kifejtem, hogy miért nem igaz. Ha hazatérnének azok a hadköteles személyek, akik külföldön tartózkodnak, hogy leszereljenek, ezt nem tudnák sajnos megoldani, hisz hadiállapot van. A leszerelést csak az ukrán elnök (Volodimir Zelenszkij), toborzó irodák vezetői és azok az orvosok, melyek a toborzó irodán végeznek szolgálatot, tudják csak jóváhagyni. De hát persze, ki lenne az a hülye, aki hagyja hogy szabadon távozzon egy hadköteles a saját országából, úgy hogy közben háború dúl? Persze a korrupció országában egyes megyékben ez megfizethető különböző súlyú zöldhasú kötegekkel. De ezt egyes embereknek lehetetlen megfizetni hiába van joguk rá, hogy lemondják akár az állampolgárságukat.
Egy jó barátom édesapja a fronton szolgál jelenleg, előző esztendőben elküldték eltávra, az eltávot azzal töltötte, hogy kórházban volt és kezeltette magát gerincsérvre (olyan gerincsérve van, amivel szolgálatot nem lehet végezni, de ezt természetesen figyelmen kívül hagyják ilyenkor). A felszerelést maguknak kell vásárolni, beleértve a golyóálló mellényt, sisakot, cipőt. Élelmet alig kapnak. Megmondták nekik addig nem fürödhetnek míg ha a mellette álló tiszt nem érzi azt, hogy büdös. Embertelenül bánnak velük a fronton, és a kiképző központokban is. Erről persze nem tud a nagyvilág.
Üdvözlettel: egy Kárpátaljai lakos!”
Még egy évig nem kell ukránra váltani az oktatást a kárpátaljai iskolákban
(Amerikai Népszava nyomán Szent Korona Rádió)