A Hunnia-ügyben elítéltek a rácsok mögött töltik a húsvétot is. Míg ők a börtönben szenvednek, családjaik otthon. Budaházy György a Váci Fegyházból üzent.
Kérjük, támogassa adója 1%-ával a HVIM-et!
A szervezet valós, kézzelfogható eredményeiről itt olvashat.
Felajánlását az Azonosságtudat Alapítványnak küldje el!
Adószám: 18218082-1-07
Nagyhét van. A tavalyi Nagyhét is a rácsok mögött telt számomra. Akkor harmadszorra, idén negyedszerre kerültem ugyanabban a koncepciós ügyben igazságtalanul börtönbe. Húsvét vasárnap lesz pont, hogy egy hónapja leszek bent. Ráadásul ez a Húsvét egy újabb évfordulót is jelent, ugyanis Nagyszombaton (2023. április 8.) lesz éppen 14 éve, hogy a Hunnia ügyben az első gyanúsítottakat – későbbi vádlott- és sorstársaimat – őrizetbe vették. Tehát éppen 14 éve kezdődött számunkra ez az ügy.
Elmerengtem az elmúlt napokban, hogy mi is volt a legrosszabb ebben a 14 évben és arra jutottam, hogy a legrosszabb az elpazarlódott idő. Legszebb férfikoromból vett el – részben vagy egészben – 14 évet visszavonhatatlanul ez a koncepciós eljárás. Felmérhetetlen kárt jelentenek a börtönben értelmetlenül elszálló évek, a tárgyalásokkal és a védekezéssel töltött tömérdek munkaóra. Mindezek helyett foglalkozhattam volna szeretteimmel, családom anyagi- és akár létszámbeli (újabb gyermekáldás) gyarapításával, saját életemmel és a magyarság ügyeivel. Ennyi energiával, ami erre az ügyre elment, elvégezhettem volna akár egy újabb egyetemet. Nagy igazság, hogy „ami nem öl meg, az erősebbé tesz”, de az így megszerzett erő sem képes visszahozni az elszállt időt. És eközben az ellenségeim, az ellenem munkálkodó sötét alakok folyamatosan, órabérben fizetve, hozzám képest szinte korlátlan eszközrendszerrel tevékenykedhettek. Pusztán az jelent némi elégtételt, hogy még így is csak egy törvénytelenségekkel és botrányokkal teli, rétestészta módjára elnyújtott eljárást tudtak összehozni ellenem, aminek a végére talán már ők is belefáradtak.
Húsvétkor Jézus megkínzatására, kereszthalálára és feltámadására emlékezünk. De jó is lenne, ha hosszú megkínzatásunk után végre mi is szabadulhatnánk és feltámadhatnánk a börtönben való élve eltemetés poklából! Úgy érzem, hogy nincs semmi, ami kegyelmi kérvényeink pozitív elbírálását megakadályozhatná. Erre tulajdonképpen – jelentős enyhítésével és társadalomra való veszélytelenségünk kimondásával – még maga a március 9-ei másodfokú döntés is kellő alapot adott. Ez még akkor is igaz, ha a számtalan hazugságot és törvénytelenséget sajnos jóváhagyta. Mint ahogy jóváhagyta azt a további igazságtalanságot is, hogy ki vagyunk zárva azokból a kedvezményekből (feltételes szabadulás lehetősége, reintegrációs őrizet), amelyekkel a köztörvényes bűnözők vidáman szabadulhatnak jóval büntetésük letöltése előtt. Ez már csak azért is különösen fájó számomra, mert ha ez a kizárás nem lenne, Szász Endre vádlott-társam és én már a másodfokú ítélet napja óta szabadok lehetnénk, hisz annyi időt töltöttünk már letartóztatásban meg házi őrizetben, hogy büntetésünk kitöltöttnek volna vehető.
Bár Jézus Krisztus halálával mindannyiunkat megváltott, én úgy gondolom, hogy ha lett is volna bűnöm, abból az elmúlt 14 év alatt eleget vezekeltem, megbűnhődtem már a múltat s a jövendőt. Jó alkalom lenne ez a Húsvét, hogy ezt a döntéshozók is belássák, és megálljt parancsoljanak végre a pazarba ment idő további folyásának.
Köszönök az ügyünk érdekében tett minden mellettünk való kiállást. Köszönet ezért a Budaházy Bizottság az Igazságtételért civil társaság tagjainak és a többi köztiszteletben álló személynek, külön kiemelve Böjte Csaba testvért, aki a Nagyhét alkalmával imájával állt ki igazságtalan bebörtönzésünk ellen, ami éppen ezekben a napokban – amikor még a Váci Fegyházba való átszállítás meghurcoltatását is át kellett élnem – különösen jól esett számomra. Különös érzés azt tudni, hogy e zord falak között raboskodott előttem a kommunista diktatúra számos áldozata is, többek között Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter és Lénárd Ödön piarista paptanár. Az is közismert, hogy az 1956-os szabadságharc leverése után a politikai okból elítéltek egyik legnagyobb fogva tartó intézete volt.
Hálás köszönetem minden jóérzésű embernek is, aki bármilyen módon protestált mellettünk a szabadulásunk érdekében. Ennyi jó ember kiállása és kiáltása nem maradhat visszhang és eredmény nélkül!
A mielőbbi szabadulásunk reményével telve kívánok Áldott Húsvéti Ünnepet mindenkinek!
Budaházy György
Vác, 2023. április 5.
(Szabadsagot.com nyomán Szent Korona Rádió)