Verekedésbe torkollott a moldáv képviselők közötti vita a moldáv és a román nyelvről. Mivel a két nyelv “ugyanaz”, miért is ne lehetne Moldova államnyelve a román tették fel a kérdést a Nyugat-barát képviselők? Azonban sokak szerint – nem alaptalanul – ez csak egy újabb lépés a Romániával való egyesüléshez – írja a Magyar Jelen.
Kövesd Telegram csatornánkat
Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
A verekedésben az átnevezés ellen érveltek (előbb szavakkal, majd ököllel) a szocialisták és kommunisták, akik szerint a kezdeményezés egy újabb lépés a Romániával való egyesülés előkészítéséhez. Felvetésük nem mondható alaptalannak, hiszen a szélsőségesen Nyugat-barát képviselők igencsak hajlanak a fúzióra, míg az ellenzői inkább Oroszország felé nyitnának.
⚡ #Moldavie 🇲🇩 Lors de la discussion de l'initiative de renommer la langue d'État en roumain, une bagarre a éclaté au parlement moldave.
Des députés de l'opposition du Bloc des communistes et socialistes ont déployé des affiches «Ne vous moquez pas de la constitution.»#Moldavia pic.twitter.com/Izvzned70C— Militant.André.D (@Circonscripti18) March 2, 2023
Mikoron nagyságról álmodozott a kis Havasföld, abba nem csak Erdély és Partium bekebelezése tartozott bele, hanem Besszarábia (a mai Moldova) területe is. Ezt az első világháborúban mutatott árulásoknak és ki- beugrásoknak köszönhetően végül sikerült is megszerezniük, s Nagy-Románia álma valósággá vált, egészen 1940-ig, mikor is Sztálin úgy ítélte meg, hogy Besszarábia “visszajár” a Szovjetuniónak, s felvetette a románoknak, hogy odaadhatják önként, vagy akár el is veheti erővel. A románok átengedték a kért területet a szovjeteknek, bízva abban, hogy majd a tengelyhatalmak győzelme után visszakapják, “ami visszajár”, illetve további földek ütik a markukat.
A történelem kereke azonban más irányba fordult, ami a románokat persze nem zavarta, és ugyanúgy a győztes oldalon fejezték be a háborút, ám így csak Észak-Erdélyre tehették rá a kezüket, Besszarábia maradt szovjet fennhatóság alatt. A terület a Szovjetunió felbomlása után sem tért vissza Romániához, hanem Moldova néven kikiáltotta függetlenségét. Keleti részében pedig létrejött Transznisztria, ami voltaképpen valahol az autonóm régió és a szeparatista állam mezsgyéjén billegő valami, számottevő orosz “békefenntartókkal” a területén. Noha formálisan a román kormány nem pedzegeti a két ország egyesülését, a románok 74,5 százaléka támogatná a két állam összeolvadását. Ők ennél finomabb módszerekkel dolgoznak.
Románia, mint oly sokszor a történelem folyamán, az orosz – ukrán háborúban is meglátta a lehetőséget saját területei gyarapítására, melynek első lépéseként szorosabbra fűzte gazdasági kapcsolatait Moldovával. Már a moldovai és romániai pénzügyi rendszer integrációja is terítékre került.
Moldova kilátásba helyezte továbbá egy hosszútávú gáz- és olajellátási szerződés aláírását is: az országnak eddig magas fokú oroszkitettsége volt ezen a téren, amelyet mindenképp csökkenteni szeretne. Klaus Johannis román elnök kijelentette: országa az uniós csatlakozáson felül Moldova gazdasági talpra állását és védelmi erejének növelését egyaránt támogatja.
Ezzel párhuzamosan mindkét oldalon felerősödtek az egyesülést szorgalmazó hangok. Moldova egykori védelmi minisztere egyenesen kijelentette:
az egyetlen létező megoldás Moldova számára, és szerinte itt az ideje, hogy ezt Európa is megértse, a Pruton túli román területek(!) egyesülése Romániával.
Az egyesülés lehetőségéről többször nyilatkozott Maia Sandu, a Moldovai Köztársaság államfője is, aki szerint ez egy olyan ügy, amelyet az állampolgárok tudnak eldönteni. “Mi egy demokratikus ország vagyunk, s az ilyen döntéseket csakis az állampolgárok hozzák, demokratikus módon” – hangsúlyozta egy 2022-es interjúban a Nyugat-barátként jellemzett moldovai államfő.
S noha a legtöbb moldáv támogatja a szorosabb gazdasági együttműködést Romániával, a legutóbbi közvéleménykutatás alapján a lakosság fele nem szeretné feladni országa függetlenségét, hogy megvalósítsák a “nagy román álmot”. Ám nem elhanyagolható a fúziót támogatók aránya sem, mely tavaly februárban 34,4 százalékot tett ki. Azóta viszont kitört egy háború a szomszédban, amiről a Nyugat-barát véleményvezérek azt állítják, könnyen átterjedhet Moldovára is, hiszen “ez lehet Putyin következő célpontja”, ami szerintük csak a nyugati orientációval, vagy akár a Romániával való egyesüléssel kerülhető el.
Mindezek fényében sokan a gazdaság és pénzügyi rendszer összehangolása utáni, egyesülést előkészítő következő lépésnek értékelik az előterjesztést, miszerint az államnyelvet románná kellene átnevezni.
Az ország belpolitikája a háború kitörése óta egyre feszültebbé válik, amin az sem segít, hogy mindkét harcoló fél igyekszik a maga javára fordítani a moldáv közvéleményt, nem riadva vissza akár a dezinformációtól sem. Korábban az euroatlanti kormány vádolta azzal az oroszokat, hogy puccsot készítenek elő, és a törvényesen megválasztott kormányt készülnek megdönteni. Az oroszok ezzel szemben azt állították, a Nyugat (élén az USA-val) Ukrajnához hasonlóan destabilizálja az országot, egy újabb Majdant készítve elő.
A térség ráadásul katonai szempontból sem jelentéktelen, hiszen az egykori Szovjetunió egyik legnagyobb fegyverraktára található Transznisztriában, amit az ukránok érthető módon szeretnének megkaparintani, ám attól félnek, hogy ezt megakadályozandó, az oroszok felrobbantanák az egészet. Az oroszok szerint viszont pont a nyugati erők készülnek egy hamis zászlós hadműveletre, ők akarják felrobbantani a raktárat, hogy aztán Oroszországra fogják, ahogyan tették azt a gázvezeték esetén is – hangzik az érvelés.
Nem egyszerű tehát Moldova helyzete. A háborús légkör és a biztonság iránti vágyakozás erősítette fel a Romániával való egyesülés gondolatát, ám ironikus módon éppen ez vezethet a konfliktus eszkalálódásához, amivel magukra vonják az orosz medve haragját.
Transznisztria felé kacsingat ismételten Moldova – Bekebeleznék a kommunista „államot”?
(Magyar Jelen nyomán Szent Korona Rádió)