Alig néhány hónappal ezelőtt a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom vezetősége megálmodott egy belső terjesztésű folyóiratot, melynek keretében az illuzórikus virtuális világban létezők mellett egy konzervatív formát képviselő, kézzel fogható kommunikációs platformot kívánt létrehozni. Már az előkészítések során nyilvánvalóvá vált, hogy a lap az általa felvetendő eszmék jelentőségéből kifolyólag nem maradhat rejtve a világ elől, így a vezetőség úgy döntött, hogy a 2020. decemberben megjelenő első számtól bárki számára megrendelhető lesz.
Ha bármely „józan” számítású embernek előadtuk volna, hogy mi nyomtatott havilapot indítunk, biztosan kinevetett volna minket. Nem megtérülő, nem gazdaságos, csak veszteséges lehet, sőt, a haladóbb szelleműek hozzátennék rögtön, hogy mennyi fát is vágnak ki az ilyen maradi termékek miatt. Az átlag szemében mi vagyunk a furcsák, a nem normálisak, a mások, a vademberek, hogy a korszellemmel szembe megyünk. Nem vesszük figyelembe a trendeket és az ebből fakadó realitásokat. Való igaz, mi idealisták vagyunk. Nem a realitások talaján élünk. Mi köpünk a modernitásra, mi szembefordulunk az árral és a forrás felé tartunk. Nem vitetjük kényelmesen magunkat a sodrással…
Ugyan miért nevez el valaki a 21. században, a posztmodern kor hajnalán, a posványos american way of life leszálló ágában latin nyelven egy folyóiratot? A címmel egyáltalán nem volt célunk a tömegek megnyerése, sőt reményeink szerint egyfajta szűrőt is jelent majd az olyan emberekkel szemben, akik az élet minden területén az igényeik kielégítését várják környezetüktől. E hasábok olvasásakor a befogadónak, vagyis az olvasónak kell igazodnia! A cím emellett tökéletesen szimbolizálja küldetésünk kettős vetületét, törekvéseink dichotomikus egységét.
Mit is jelent ez az ódonnak ható cím, és miért lehet e fogalomnak mégis némi nemű aktualitása a transzhumanizmus, az elembertelenedés felé száguldó világunkban? A két kard elmélete egy a politikai teológia körébe sorolható kora középkori doktrína, szimbolikus tanítás, miszerint a hatalom, egyfajta dualizmus formájában egyenesen Krisztustól származik. Az egyik kard a szakrális hatalmat szimbolizálja, másik a világi hatalmat. A gladius spiritualis segítségével megvívandó nagy szent háború, a sokkal fontosabb lelki, vagy metafizikai küzdelem az ember igazi harca, mely a belső sötétség, a szenvedélyek, vágyak és ambíciók, egyszóval a Gonosz és az ő kísértései ellen folyik. A gladius materialis-t megragadva vívandó kis szent háború az előzőnek csak egyfajta prospekciója, mely a külvilágban folytatandó a külső sötétség képviselői ellen, egyfajta eszmei, ideológiai küzdelem, vagy akár a szó szerinti fegyveres harc formájában.
Minket nem érdekel a világ megvetése, az átlag véleménye, sőt, minket a világi esélyeink sem érdekelnek túlzottan. Nincsenek érdekeink, amik előbb-utóbb átvennék az eszméink helyét. Nem kergetünk hamis illúziókat. Nem hitegetünk, nem ígérgetünk semmit. Az Isten által elrendelt úton haladunk, nem erőltetünk semmit. Sőt, igazából ezt a havilapot is magunknak, vármegyéseknek írjuk, nem nézve az előfizetők számát. Ha csak tízen fizetnek elő rá, akkor is kiadjuk, mert az eszmei tisztázás, és ezáltal az igazság melletti elköteleződés soha nem felesleges. Nem az a kérdés, hogy hányan és kik olvassák ezt a lapot, hanem az, hogy kik írnak bele. Kik képesek áldozatot hozni a mai, végtelenül elanyagiasodott világban. Kik azok, akik képesek egyszerre, egy cél irányába mozdulni.
A szerzők között feltűnnek majd a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai, a Pro Hungaria Sacra – Szent Magyarországért Testvérület papjai és a hiteles magyar jobboldaliság különböző személyiségei. Idővel szeretnénk elérni azt is, hogy minden, velünk kapcsolatban álló szellemi vezető, valódi véleményvezér megszólaljon e lap hasábjain.
Célunk a mai magyar sajtóban szinte egyedülálló módon a vegytiszta jobboldaliság talaján álló „szuverén állítások” és „abszolút tagadások” képviselete. Feladatunk természete kettős, a szellemi síkot és az akcionalitás szféráját, a metafizikai és fizikai világot, a nagy és kis misztériumokat, a tudás és cselekvés szintjét egyaránt megcélozza, mivel – ahogy a lovagrendek is tették – mindkét kardon rajta kell tartani a kezünket! Folyóiratunk ezen képességek felélesztésében és fenntartásában kíván útmutatóul szolgálni annak, „aki – Evolával szólva – talpon maradt a romok és a felbomlás közepette”.
Az első lapszám tartalma:
- Barcsa-Turner Gábor: Érdek nélkül, hitből építkezve – alapítói gondolatok
- Kolonits László: Duo Gladii – Két Kard. Egy fogalom szimbolikája
- Barcsa-Turner Gábor: Egy harcos gondolatai: Méltatás és buzdítás
- Kónyi-Kiss Botond: A nemes jellem
- Julianus Imperator: A cinikus Hérakleioszhoz (részlet) (ford.: Varázsló Macska)
- Simon Gábor atya: Mindent megújítani Krisztusban – újra megtalálni az Embert
- D. Fekete Balázs: Miles és Miles Christi
- Titusz: Nekünk lett igazunk. Gondolatok az elmúlt és az előttünk álló tíz év kapcsán
- Kitty Miller: Életvédők és önérdekvédők – Pro-life és „Női sztrájk” Lengyelországban
- Egyetemi Ellenállás: Miért van szükség az Egyetemi Ellenállásra?
- Vármegyés krónika (Molnár Máté): Visszatekintés a 2020-as esztendőre
- ZugTáltos – Humor rovat
- Ajánló
- Netherlands Bach Society – All of Bach projekt (Király Dávid)
- Mendelssohn, Felix: Symphony no.2 (Lobgesang) (Petró Csaba)
- Sieferle, Rolf Peter: Finis Germania (Kolonits László)
- Horn, Trent: Abortusz. 20 kérdés – 20 válasz (Soós Noémi)
- Jacopetti, Gualtiero – Prosperi, Franco: Africa Addio (Magyar Sándor)
(Duo Gladii: Barcsa-Turner Gábor alapító – Kolonits László főszerkesztő)