Kedd este baloldali aktivisták feliratos molinóval és Nazis raus! skandálással zavarták meg Lothar Höbelt, a Bécsi Egyetem jobboldali oktatójának előadását. Baloldali csoportok az oktató elbocsátását is szorgalmazzák. Mi áll a dolog hátterében, és mi a helyzet nálunk, néhány száz kilométerrel keletebbre?
A lenti videón látható öngyűlölő baloldali aktivisták vérszegény akciójuk keretében az előadóterem egyik sarkában bújtak össze egy „Náciknak nincs helye az egyetemen” feliratú molinó mögé rejtve arcukat. Közben fel-felhangzott az ilyenkor elengedhetetlenül skandálandó Nazis raus! Az aktivisták szórólapokat is osztottak, melyen Lothar Höbelt általuk elítélt politikai jellegű ténykedéseit foglalták össze. A performanszot lebonyolító szervezet követeli az FPÖ-közeli politikus elbocsátását a Bécsi Egyetemről, míg a Szabadságpárt (FPÖ) az aktivisták felelősségre vonását szeretné elérni.
A bohó ifjak aktivizálódásának fő oka az volt, hogy Lothar Höbelt egy az ősz folyamán megrendezésre kerülő, a Nép (Volk) témakörben meghirdetett jobboldali radikális konferencián a magyarra csak sántikálva átültethető ’Entgermanisierung?’ Deutschland und Österreich nachn 1945 (’Elnémettelenedés?’ Németország és Ausztria 1945 után) címmel fog előadást tartani. Bűnei ezen kívül sem kicsik. A tüntizők szerint előadásai során több esetben pozitívan hivatkozott Göring-idézetekre és megkérdőjelezte az ausztriai nemzetiszocializmus elleni harcot szolgáló, ún. Wiederbetätigungsgesetz-et (Újraaktiválódási törvény). Az előbbi törvény értelmében Ausztriában börtönbüntetésre ítélt David Irving brit történész egyik munkáját is „relativizálta”, valamint egy Irvingnek szentelt Festschriftben is megjelentette írását.
Lothar Höbelt 1956-ban született Bécsben. Tanulmányait Bécsben, majd brit és amerikai egyetemeken folytatta. A Bécsi Egyetem adjunktusa, a patinás bécsújhelyi Theresianum Katonai Akadémia oktatója. Kutatási területe az újkori történelem. A médiában rendszeresen kapcsolatba hozzák az Ausztriában harmadik tábornak (Drittes Lager) nevezett radikális jobboldali körökkel.
A fentihez hasonló újbaloldali megmozdulásokra az Egyesült Államokban már kis túlzással napi rendszerességgel sor kerül, Európából eddig azonban nem gyakran hallottunk ilyen híreket. Ez alapján gondolhatnánk azt, hogy az öreg kontinens ifjúsága világnézeti tekintetben egészségesebb állapotban van, mint az amerikai, de legalább is gyakorolja a klasszikus liberalizmus valódi toleranciáját. Feltehetőleg ez valamelyest így is van, viszont a helyzet más szempontból jóval sötétebb.
Az észak-atlanti civilizációban általánosan elmondható, hogy a tudományos világ szereplői között markáns túlsúlyban vannak a balliberális beállítottságú elemek. A jobboldali és konzervatív értékrend ezekben körökben jó esetben csak nevetség, de inkább megvetés tárgya. Míg az Egyesült Államokban mérhető mennyiségben azért van lehetőségük akadémiai pozíciók betöltésére jobboldaliaknak akkor is, ha felvállalják ilyetén beállítódásukat, Európában jól összezár a szűk „intellektuális elit”, és nem engednek retrográd elemeket soraikba.
Hazánkban a helyzetet fokozza, hogy Magyar Királyság vezető írástudóit a II. világháború után eliminálták, vagy emigrációba kényszerítették. A néhány hónapos gyorstalpalókkal egyetemi professzorokká nyilvánított proletár elit hamar befészkelte magát a kényelmes tudományos állásokba. Később azonban, ahogyan a politikában, úgy a tudományban sem történt valódi rendszerváltozás.
Ma itthon a legégetőbb helyzet a humán- és társadalomtudományok területén áll fenn, ahol a legnagyobb arányú a hasonló gondolkodásúak reprodukciója. Az általában kényelmes, időnként zsíros, de mindig magas presztízsű állások betöltése szinte csak megfelelően előválogatott kiválasztottak számára adatik meg, a milliós tudományos ösztöndíjak elosztása pedig szinte már maffiamódszerekkel zajlik egy-egy kis körön belül. Magyarországon néhány üde kivételtől eltekintve nem találunk valódi jobboldali elköteleződésű egyetemi oktatót, akadémikust, valódi célpontok híján egyelőre ezért sem fenyeget minket a hasonló események meggyökeresedése a fokozatosan balra tolódó diákság körében…
(Der Standard, a Kurier, a Krone Zeitung és a Wikipedia nyomán λ – Szent Korona Rádió)