A nemrégiben megalakult Tisza-kormány első intézkedéseiről: a Mária Terézia laktanya visszanevezéséről, a vármegyék ismételt átnevezéséről és arról olvashatunk Kolonits László, a HVIM — Magyar Ellenállás vezetőségi tagjának Facebook-bejegyzésében, hogy a közönséges tömegemberek kiszolgálása az új kormányzat célja. A bejegyzés változatlan formában alább olvasható.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítve a háborús hírekkel és a nagyvilág történéseivel
„Korunknak az a jellemzője – írja José Ortega y Gasset A tömegek lázadása című opusában –, hogy a közönséges lélek nemcsak tudatában van közönségességének, hanem van mersze, hogy jogot követeljen a közönségességnek, és mindenütt azt érvényesíti. Ahogy Észak-Amerikában mondják: nem illik különbözni. A tömeg eltipor mindent, ami különböző, kiemelkedő, egyedi, minőségi.”
Ha górcső alá vesszük a jelenleg – bő 10 napja – hatalomban lévő forradalmi kormányzótanács intézkedéseinek, terveinek emlékezetpolitikai vetületét, azok semmi jóval nem kecsegtetnek, azokról a vérre szomjazó, minőség nélküli tömegember korlátlan kiszolgálása okán óhatatlanul átkos, sötét korok analógiái kell, hogy eszünkbe jussanak, és jutnak is.
1. Ámulva néztem a Karmelitában és egyéb állami intézményekben megrendezett ingyencirkuszt, ahol az előadás sztárja a bohócok királya, a mindentudó admirális generális, a véresszájú Saint-Just volt. Prolihergelésből jeles. „Habár alul a g… habár fölül a gálya…” Nem véletlenül jutott eszébe rajtam kívül számos, történelemben járatos embernek az esetek kapcsán a francia forradalom (a Louvre, a Palais-Royal etc. megnyitása a pórnép előtt) vagy a magyarországi tanácsköztársaság, ahol folytatták e nemtelen hagyományt a villák és kastélyok plebejus tömegek előtti megnyitásával. Ma ismét ez a fő műsor, a proletártömeg éppúgy hörög, köpköd napjainkban is.
2. A „Petőfi Sándor-laktanya” néven elhíresült, 1916-ban befejezett kaszárnya 1917 és 1945 között, tehát eredetileg az azóta boldoggá avatott, eleddig utolsó királyunk után a „IV. Károly király laktanya” nevet viselte, így ugyan magyarázható (magyarázták is), de némileg érthetetlen, miért Mária Terézia nevét vette fel az Árpád-vérű Habsburg-ház uralkodói közül. Az azonban szimbolikusan rendkívül rossz ómen, hogy egy magyar uralkodó helyett visszakapja a ’45 utáni megnevezését, amely név ugyan egy tehetséges költőt takar, de ez a rebellis poéta – a jóhiszeműségét nem elvitatva – sok szempontból a ma is pusztító felforgatós erőinek kiszolgálójává, eszközévé vált. Erre számtalan példát lehetne hozni, de álljanak is a talán legbeszédesebb sorai. Ahogy írja: „Ha majd minden rabszolga-nép / Jármát megunva síkra lép / Pirosló arccal és piros zászlókkal / És a zászlókon eme szent jelszóval: / »Világszabadság!«”
3. Az ezer éven át használt vármegye elnevezés kivezetése, amely először Rákosi Mátyás elvtárs pajtás nevéhez fűződött, újabb céllá vált. (Csak jelzem a kizárólag a dolgok anyagi vetületében és a hasuk megtöltésében gondolkozni képes áradóknak, hogy a bevezetése is milliárdos költséggel járt – bélyegzők, táblák etc. lecserélése – nyilván a kivezetése is hasonló összegbe fog kerülni. Ennyit a szigorú állami takarékosságról.) Vas vármegye 1. vk. képviselője, a folyam házi történelemtanára a magyar démonokrácia legújabb agóráján, a facebookon meg is okolta ezt a szerinte is szimbolikus lépést (szerintünk is az!), amely lezárja „a múltba révedés korszakát”. Az újdonsült képviselő hangsúlyozza, hogy mélyen hisz „a nemzeti gyökereink, a múltunk és a hagyományaink ápolásának fontosságában”, de annyira azért mégsem, hogy azokat megőrzésre méltónak tartsa. Ismerjük a dallamot: „A múltat végképp eltörölni, / Rabszolga-had, indulj velünk! / A Föld fog sarkából kidőlni, / Semmik vagyunk, s minden leszünk!” Szóval a közelmúlt kommunista örökségének keblére ölelésével – némi feudalistázás, hűbéri rendszerezés társaságában – hitet tesz a progresszió felforgató forradalmi eszméje mellett. Nem lepődünk meg…
∞. A permanens forradalom és a haladás jegyében, a mindenre is feljogosító kétharmad, sőt négyötöd birtokában várjuk a további, nemtörődömségből használatban maradt reakciós, illetve klerikális fogalmak kivezetését, a hagyományos ünnepek eltörlését, a dekádok életbe léptetése mellett a hetek eltörlését, a hónapok átnevezését…
…és a forradalmi naptár bevezetését:
1 Prairial, An CCXXXIV (234. év, Rét hava 1.)
P.S.
Zárásképpen adjuk vissza a szót Ortegának, aki majd’ száz évvel ezelőtt már hajszálpontosan látta Európa egyik legsúlyosabb, és azóta egyre súlyosbodó problémáját: „Már mindenütt feltűnt a (…) tömegember, ez a sebtiben megalkotott és csupán néhány silány absztrakcióra támaszkodó embertípus, mely – éppen jellege miatt – Európa minden zugában egy és ugyanaz. Neki köszönhető, hogy az egész földrészen egyre inkább fullasztó egyhangú, lehangoló képet mutat az élet. Ez a tömegember abból az emberből lett, akit megfosztottak saját történelmétől, akinek nincs a múltban gyökere, és aki – épp ezért – engedelmesen követ minden »internacionális« eszmét. Nem is ember ez, csupán egy emberi burok, amely puszta idola foriból [ködképekből] áll; nincs »belseje«, önálló – megváltoztathatatlan, elidegeníthetetlen – belső lénye, megmásíthatatlan énje. Csak vágyai vannak, s nem hiszi, hogy lennének kötelességei: ez az ember, akit nem kötelez a nemesség – ez a sznob (sine nobilitate).”
A Habsburgok felesleges démonizálása és Mária Terézia megítélése
Dübörög a proletárforradalom: Lemondatná a Tisza a fideszes önkormányzatokat
Digitális megfigyelőállamot építene a leendő tiszás technológiai miniszter
(Kolonits László nyomán Szent Korona Rádió)