“Sajnos méltatlanul kevés szó esik akár itthon, akár a világban a dél-afrikai fehérek – immár több mint 30 éve zajló – kálváriájáról. Mert a hivatalos narratíva mindig csak annyi domborít ki, és úgy egyszerűsít, hogy 1994-ben megdőlt a „gonosz rasszista” apartheidrendszer, majd eljött a szabadság és demokrácia kora, amikor a faji megkülönböztetés eltűnt. Itt-ott elismerik, hogy voltak esetleges súrlódások, túlkapások, de „minek bonyolítsuk” alapon ezeket azért nem veszik elő annyira…” – írta Lantos János a Kuruc.info-n. A HVIM tagjainak Szentpéterváron adott interjút egy búr farmer, aki mesélt arról, hogy milyen nehéz most fehérnek lenni, az egykor virágzó Dél-Afrika területén.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Pedig a valóság egészen más. Nincs hivatalos statisztika arról, hogy 1994 óta hány fehér búr farmert öltek meg Dél-Afrika területén faji alapon, mert a rendőrségi statisztikák nem mindig rögzítik a bűncselekmények áldozatainak bőrszínét vagy foglalkozását, és a „farmon történt gyilkosság” kategória sem egyértelműen azonos minden adatsorban. Alsó hangon is több ezres számokról beszélhetünk.
Ennek volt baljós előjele 1993 szilveszter éjszakája, amely éppen 32 éve történt.
Az év utolsó estéjén fegyverropogás hasította ketté az év utolsó óráit Fokváros Observatory városrészében. A Heidelberg Tavernben fiatalok ünnepeltek. Barátok, egyetemisták, helyiek, akik már egy új Dél-Afrikáról beszélgettek. Az apartheid formálisan a végéhez közeledett, az úgynevezett demokratikus választások hónapokra voltak. A jövő reményt ígért. Aztán néhány perc alatt minden összeomlott.
Fegyveresek léptek be az étterembe, és válogatás nélkül tüzet nyitottak. Négy ember meghalt, többen súlyosan megsebesültek. Az elkövetők az Azanian People’s Liberation Army (APLA) tagjai voltak: fekete dél-afrikai fegyveresek, a pán-afrikanista PAC katonai szárnyának harcosai. Az áldozatok pedig fehér civilek. A támadás nem katonai célpont ellen irányult, hanem tudatosan egy olyan helyet választott, amelyet fehér fiatalok látogattak.
Az APLA ideológiája szerint a fehér lakosság kollektíven felelős volt az „apartheid bűneiért”. Ebben a logikában a „civil” fogalma megszűnt létezni. A Heidelberg Tavern elleni támadás így nem véletlen túlkapás, hanem tudatos politikai üzenet volt: kollektív büntetés, fehérellenes rasszista erőszak.
Itt érdemes megemlíteni, hogy ugyanebben az időszakban volt fehér ellenállás is még jelentősebb mértékben. Ez pedig a fehérek érdekeit védő Afrikaner Weerstandsbeweging (AWB) volt, amely próbálta megakadályozni az apartheid bukását. Az AWB a tárgyalásos átmenetet árulásnak tekintette, és kész volt akár fegyvert is ragadni a régi rend védelmében.
A Heidelberg Tavern-i támadás elkövetőit elfogták és elítélték, majd később az Igazság és Megbékélés Bizottsága előtt amnesztiát kaptak teljes körű beismerés és politikai motivációjuk feltárása után. Sötét képet festett ez a dél-afrikai fehérek jövőjét illetően. És így is lett.
Emlékezzünk a mai napon rájuk is, és idézzük fel neveiket:
- Rolande Lucielle Palm (22 éves egyetemista).
- Bernadette Langford (22 éves egyetemista)
- Lindy-Anne Fourie (23 éves egyetemista)
- Jose “Joe” Cerqueira (35 éves étterem-tulajdonos, aki épp a szomszédos vendéglőnél tartózkodott, amikor kiment a hangokra, és ott lőtték le)
A négerek kiirtják a fehéreket – üzeni a búr farmer a HVIM interjújában
(Kuruc.info nyomán Szent Korona Rádió)