Kiderült, hogy az Abrams-tankok nagy része csak azért égett ki a csatatéren, mert a parancsnokok meggondolás nélkül küldték őket bevetésre. Lényegében nem is harci feladatok ellátására alkalmazzák őket, csak annak demonstrálására a gyalogság felé, hogy a mobilizáltakat nehézfegyverzet fedezi.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Az ukrán hadsereg megkapta az országnak ígért 80 darab M1A1 Abrams tankszállítmány utolsó részét, miután az ausztrál kormány december 19-én megerősítette, hogy megérkezett az ország által az ukránoknak szánt 49 darab harckocsi. Ez az Egyesült Államok által 2023 végén szállított 31 darab M1A1 szállítmányt követi, melyeknek 2024 februárjában kezdték meg harci bevetését. Az ausztrál kormány forrásai szerint az Ausztrália által legutóbb leszállított harckocsikat Kijev közvetlen kérésére küldték, az ausztrál katonai segély részeként, amelynek összege meghaladja az 1,5 milliárd dollárt. A tankok többsége 2025 júliusában érkezett Ukrajnába, és sokukat már bevetették a frontvonalon, míg az utolsó szállítmányt december közepén adták át, miután elvégezték az üzemkész állapotba hozatalhoz szükséges előkészületeket.
Az ABC News-nak nyilatkozva egy, a segélycsomaggal kapcsolatban belső információkkal rendelkező amerikai forrás figyelmeztetett, hogy az ukrán hadseregnek „nehéz lesz fenntartani” a tankokat. Ugyanis az Egyesült Államok által korábban átadott Abrams tankokkal ellentétben az Ausztráliából érkező 49 tank már évtizedek óta szolgálatban van, és teljesen elhasználódottnak tekinthető, ami várhatóan jelentősen csökkenti rendelkezésre állási arányukat és növeli karbantartási igényüket.
Az új Abrams harckocsik átadása egybeesett azzal, hogy ukrán források egyre gyakrabban számolnak be a harckocsizó alakulatok rendkívül alacsony hadrafoghatóságáról. A problémát egyrészt a súlyos, gyakorlatilag nem pótolható harci veszteségek, másrészt a szolgálatban lévő járművek üzemben tartásának nehézségei okozzák.
„A csatatéren a királyok utolsó érveként tekintenek a harckocsikra” – fogalmazott Mykola Salamakha ukrán páncélos-hadviselési szakértő. Hangsúlyozta, hogy a járművek nem megfelelő alkalmazása, köztük a pusztán morálnövelést célzó bevetések, jelentős szerepet játszottak a veszteségekben. „Gyakran csak azért küldenek előre egy harckocsit, hogy a gyalogság lássa, van támogatás – és az ilyen műveletek során elveszítjük őket” – hozott fel példát.
A harckészültségi arányokra kitérve megjegyezte: jelenleg a hadsereg harckocsijainak csupán körülbelül egyharmada, egyes esetekben pedig mindössze egyötöde tekinthető bevethető állapotúnak.
Bár nyugati szakértők korábban úgy vélték, hogy a nyugati harckocsik megjelenése döntő fordulatot hozhat Ukrajna javára a hadszíntéren, az M1A1 Abrams – és különösen a német Leopard 2 – harctéri teljesítménye eddig inkább kiábrándítónak bizonyult. 2025 júniusának elejére az ukrán hadsereg az amerikai szállítású M1A1 Abrams harckocsik mintegy 87 százalékát elveszítette: a 31 átadott járműből 27 megsemmisült vagy az oroszok kezére került.
A veszteségek aránya annak ellenére is magas maradt, hogy az Abrams harckocsikat ideiglenesen kivonták a frontvonalról, majd ezt követően megerősítették páncélvédelmüket. Mivel az Abrams messze a világ legnehezebb harckocsitípusa, jelentős karbantartási igénye és rendkívül magas üzemanyag-fogyasztása várhatóan tovább korlátozza hadrafoghatóságát – különösen annak fényében, hogy az Ausztrália által átadott példányok használt állapotban kerültek Ukrajnába.
Az Abrams és más nyugati harckocsitípusok ukrajnai szereplésének értékelése nyomán a nyugati világban és Kelet-Ázsiában is széles körű egyetértés alakult ki az elemzők körében: a jelenlegi amerikai és európai harckocsik olyan tervezési szemléletet követnek, amely mára elavulttá vált. Erre reagálva az amerikai hadsereg feladta az Abrams lépcsőzetes továbbfejlesztésére vonatkozó elképzeléseit, és inkább egy alapjaiban új konstrukció finanszírozására helyezte a hangsúlyt az M1E3 program keretében.
Az új változat több megoldásában is rokonságot mutat a kínai szárazföldi erők Type 100 harckocsijával. Eközben az Oroszországban tervezett, hasonlóan következő generációs képességekkel rendelkező T–14 harckocsi fejlesztése továbbra is akadozik, míg Dél-Korea K3 jelű új generációs harckocsiját várhatóan ugyanezen tervezési filozófia mentén hozzák létre.
Az új irányvonal a mozgékonyságot, a hálózatközpontú hadviselés képességeit és az üzemanyag-hatékonyságot helyezi előtérbe, miközben csökken a hangsúly a rendkívül vastag páncélzaton és a nagy tömegű főfegyverzeten.
Sugárhajtómű, nagyobb robbanófej – Továbbfejlesztették a Gerán drónokat
Az AK-tól az AK-Gucciig – Avagy a szovjet örökségtől a high-techig
(militarywatchmagazine nyomán Szent Korona Rádió)