Egy új metróállomás, amelyről az egész világ beszél – nem csupán a közlekedés, hanem a vallási és kulturális párbeszéd szimbólumaként is. Irán az elmúlt években folyamatosan bizonyítja, hogy a valódi törésvonal nem vallások között, hanem a Tradíció és antitradíció erői között húzódnak. A siíta iszlám kereszténybarátsága teljesen egyértelmű, így lehetséges az, hogy a Hezbollah is kereszténybarát szervezetként működjön.
Teherán, a több mint tízmilliós metropolisz az elmúlt hetekben nem a forgalmi dugóival vagy a politikai híreivel került a figyelem középpontjába. Hanem egy új metróállomás miatt, amelynek neve önmagában is meglepetést keltett: „Szent Mária” (Maryam-e Moqaddas). A közösségi médiát elárasztó képek és videók nyomán világszerte élénk vita indult arról, vajon ez a gesztus a vallási nyitottság jele, tudatos politikai üzenet, vagy egy kifinomult kulturális projekt, amely a városi infrastruktúra szövetébe oltja a vallási szimbólumokat.
Az állomás a 6-os metróvonalon található. Nem messze a Szent Szarkisz örmény katedrálistól, amely Teherán egyik legjelentősebb keresztény temploma. Az építkezés tíz éve kezdődött, és 2025 októberében ért véget. A városvezetés ünnepélyes keretek között adta át a nagyközönségnek az új, különleges megállót.
A föld alatti templom
A „Szent Mária” állomás már első pillantásra kilóg a megszokott metróépítészetből. A kupolás csarnok fölé hajló, aranyozott boltívek, a freskók és mozaikok, a mennyezetet díszítő kék-arany ornamentikák egyaránt a hagyományos perzsa és a keresztény művészet találkozását idézik. A központi freskón Szűz Mária látható, amint lehunyt szemmel, imádságba mélyedve áll, feje fölött egy fehér galamb lebeg – a Szentlélek szimbólumaként. Az egyik peron falán Jézus Krisztus alakja tűnik fel, aki békés tekintettel kíséri az utasokat, mintha maga is vigyázna rájuk, ahogy a vonatokra várnak.
A projekt vezető művésze, Tina Tarigh Mehr elmondta, hogy minden apró részletet tudatosan terveztek meg:
„A galamb a Szentlelket, az olajág a békét és barátságot, Mária alakja pedig a tisztaságot és az isteni szeretetet jelképezi. A célunk az volt, hogy bárki, aki áthalad ezen az állomáson, átérezze: Teherán minden vallást tisztelettel fogad.”
A koncepcióban a perzsa ornamentika finomsága és a keresztény ikonográfia nyugalma fonódik össze. A fények játéka, a márvány, a mozaik és a bronz használata mind templomi hangulatot kölcsönöz a térnek. Nem véletlen, hogy sokan „föld alatti bazilikaként” emlegetik az állomást.
Szűz Mária, mint közös kapocs
Bár az Iráni Iszlám Köztársaság síita állam, Szűz Mária alakja az országban is mély tiszteletnek örvend. Az iszlám hagyományban Mária – mint Jézus próféta édesanyja – különleges helyet foglal el. A Korán több fejezete foglalkozik vele, sőt, egy egész szúra az ő nevét viseli. A tisztaság, a hit és az isteni elhivatottság szimbólumaként a muszlimok és a keresztények egyaránt nagy tisztelettel fordulnak felé.
Nem meglepő tehát, hogy Teherán polgármestere, Alireza Zakani a megnyitón így fogalmazott: „Ez az állomás annak a nőnek állít emléket, aki tisztaságával és anyai szeretetével felébresztette a világot. Egyben azt is üzeni, hogy Teherán a vallások békés együttélésének városa.”
Az iráni közösségi médiában sokan üdvözölték az állomás megnyitását, mint a vallási sokszínűség és a kulturális párbeszéd gesztusát. Mások viszont szkeptikusabb hangot ütöttek meg, politikai szándékot sejtve a háttérben. Akárhogy is, a Maryam-e Moqaddas állomás látványvilága, művészi kivitelezése és békés atmoszférája világszerte figyelmet keltett.
A kulturális párbeszéd szimbóluma
A „Szent Mária” állomás nem pusztán egy új megálló Teherán gyorsan növekvő metróhálózatában, hanem kulturális üzenet is. Egy olyan országban, ahol a kereszténység, a judaizmus és a zoroasztrianizmus is hivatalosan elismert vallások, az állomás névválasztása egyfajta tisztelgés a vallási pluralizmus és a történelmi együttélés előtt.
A keresztény közösségek – különösen az örmény és asszír kisebbség – évszázadok óta részei Irán kulturális örökségének.
A közelben magasodó Szent Szarkisz katedrális már régóta a teheráni keresztény élet központja. Tornyai, harangjai és mozaikjai szervesen illeszkednek a város modern látképébe, miközben emlékeztetnek arra, hogy a kereszténység ezen a földön jóval az iszlám megjelenése előtt gyökeret vert.
A teheráni metróhálózat már eddig is híres volt arról, hogy állomásai nem csupán közlekedési csomópontok, hanem művészeti terek is. Sok helyen láthatók perzsa motívumok, történelmi díszítések, modern installációk. A „Szent Mária” állomás azonban új mérföldkő: először neveznek el egy iszlám ország fővárosában metróállomást egy keresztény szent alakjáról, és teszik annak ikonográfiáját a tér központi elemévé.
A város és a világ figyelme
A megnyitót követően a nemzetközi sajtó – többek között a France 24, az AFP és több európai lap – részletesen beszámolt az eseményről.
Egyesek Irán imázsépítő gesztusaként értékelték a projektet, mások szerint viszont a vallási és művészeti együttélés üzenete valódi, mélyebb értelmet hordoz.
Egy dolog biztos: a „Szent Mária” állomás képei bejárták a világot, és sokak számára Teherán új arcát mutatták meg – egy várost, amely a modernitást és a hagyományt, a vallást és a közéletet sajátos harmóniában próbálja egyesíteni.
A teheráni „Szent Mária” metróállomás tehát nem csupán egy új megálló a föld alatt, hanem egy szimbolikus kapu is: kultúrák, vallások és emberek közötti párbeszéd kapuja. Egy hely, ahol az utasok – akár tudatosan, akár csak egy pillanatra – egy békésebb világ lehetőségét látják meg. Teherán mélyén, a mindennapi forgalom zaja alatt így lüktet tovább egy csendes üzenet: a hit, a művészet és az emberi tisztelet örök összetartozása.
(Index nyomán Szent Korona Rádió)
Miért támogatjuk a palesztinokat, és miért nevezzük szabadságharcnak a jelenlegi felkelést is?