Az alábbiakban részleteket közlünk a Hittani Kongregáció 2003. június 3-án kelt “Megfontolások a homoszexuális személyek közötti együttélések törvényi elismerésének megadását irányzó kezdeményezésekről” című dokumentumából. A teljes dokumentum magyarul IDE KATTINTVA olvasható.
4. Nincs semmi alapja annak, hogy hasonlóságokat vagy akárcsak távoli analógiákat lehetne megállapítani az egyneműek együttélései és Istennek a házasságra és a családra vonatkozó terve között. A házasság szent, a homoszexuális kapcsolatok viszont ellenkeznek a természetes erkölcsi törvénnyel. A homoszexuális cselekedetek ugyanis „kizárják a nemi aktusból az élet ajándékát. Nem az igazi érzelmi és szexuális komplementaritásból származnak. Nincs olyan eset, amikor jóváhagyhatók lennének.”[4]
A Szentírás a homoszexuális kapcsolatokat „mint súlyos eltévelyedéseket ítéli el (…) (vö. Róm 1,24–27; 1Kor 6,10; 1Tim 1,10). A Szentírásnak ez az ítélete nem jogosít föl arra a következtetésre, hogy mindazok, akik ettől a tehertől szenvednek, személyesen felelősek érte, hanem arról tanúskodik, hogy a homoszexualitás cselekedetei lényegük szerint rendellenesek.”[5] Ugyanez az erkölcsi megítélése megtalálható az első századok sok egyházi írójánál,[6] és a katolikus hagyomány egyöntetűen elfogadta.
Mindazonáltal az Egyház tanítása szerint a homoszexuális hajlamú férfiakkal és nőkkel „tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell bánni. Kerülni kell az igazságtalan megkülönböztetés minden formáját.”[7] Az ilyen személyek, épp úgy, mint a többi keresztény, a tiszta életre kaptak meghívást.[8] A homoszexuális hajlam azonban „objektíve rendellenes”[9], és a homoszexuális gyakorlatok „súlyos bűnök a tisztaság ellen”.[10]
5. […] Az erkölcsi lelkiismeret követeli, hogy minden esetben tanúja lehessen annak a teljes erkölcsi igazságnak, mellyel ellenkezik mind a homoszexuális kapcsolatok jóváhagyása, mind a homoszexuális személyek jogtalan és hátrányos megkülönböztetése. Ezért hasznosak a megfontolt és okos beavatkozások, mint például a toleranciával való ideológiai vagy eszközszerű visszaélések leleplezése; az ilyen együttélések erkölcstelen voltának egyértelmű állítása; az állam fölszólítása arra, hogy a jelenséget tartsa korlátok között, hogy ne veszélyeztesse a közerkölcsöket, s főként ne alakítson ki a fiatal nemzedékekben téves fogalmakat a nemiségről és a házasságról, melyek védtelenné tennék őket és hozzájárulnának a jelenség terjedéséhez. Azokat, akik e toleranciából kiindulva akarnak eljutni az egynemű együttélésben lévő személyek sajátos jogainak a törvénybe iktatásához, emlékeztetnünk kell arra, hogy a rossz megtűrése teljesen más, mint a rossz jóváhagyása és törvényesítése.
Amikor a homoszexuális együttéléseket törvényesen elismerik, vagy törvényileg egyenjogúnak tekintik a házassággal, és számára biztosítják a házasság sajátos jogait, kötelező ennek világos és határozott elutasítása. Az ilyen súlyosan igazságtalan törvény kihirdetésében vagy alkalmazásában való bármilyen formális együttműködéstől – s amennyire lehetséges, a törvény alkalmazásában a materiális együttműködéstől is – tartózkodni kell. Ebben a kérdésben mindenki megkövetelheti magának a lelkiismereti ellenállást.
8. […] A homoszexuális együttélések törvényesítésének igazolására nem lehet hivatkozni a személy tiszteletére és a személy hátrányos megkülönböztetésére. A személyek közötti megkülönböztetés vagy egy társadalmi igény illetve elismerés megtagadása csak akkor elfogadhatatlan, ha az igazságossággal ellenkezik.[16] Megtagadni a házasság társadalmi és jogi státusát olyan életformáktól, melyek nem házasságok, s nem is lehetnek azok, nem ellenkezik az igazságossággal, épp ellenkezőleg, az igazságosság követelménye.
IV. A KATOLIKUS POLITIKUSOK MAGATARTÁSA A HOMOSZEXUÁLIS EGYÜTTÉLÉSEKNEK KEDVEZŐ TÖRVÉNYHOZÁSSAL KAPCSOLATBAN
10. Ha minden hívő köteles szembeszállni a homoszexuális együttélések törvényes elismerésével, akkor a katolikus politikusoknak sajátos felelősségükből következően ez fokozott kötelességük. Amennyiben a homoszexuális együttéléseknek kedvező törvényjavaslatokról van szó, a következő etikai útmutatáshoz kell magukat tartaniuk.
Abban az esetben, ha először kerül a törvényhozó testület elé a homoszexuális együttélések törvényes elismerését támogató törvényjavaslat, a katolikus képviselőnek erkölcsi kötelessége világosan és nyilvánosan kifejezni egyetnemértését, és a törvényjavaslat ellen szavazni. Egy ilyen, a közjóra ártalmas törvény megszavazása súlyosan erkölcstelen cselekedet.
Abban az esetben, ha már érvényben van a homoszexuális együttéléseknek kedvező törvény, a katolikus képviselőnek a számára lehetséges módokon tiltakoznia kell, s ki kell nyilvánítania ellenvéleményét: ez az igazság melletti tanúságtétel kötelező aktusa. […]
11. Az Egyház tanítja, hogy a homoszexuális személyek iránti tisztelet semmiképpen nem vezethet a homoszexuális magatartás jóváhagyásához vagy a homoszexuális együttélések törvényes elismeréséhez. A közjó követeli, hogy a törvények ismerjék el, támogassák és védelmezzék a házassági együttélést mint a társadalom alapvető sejtjének, a családnak alapját. A homoszexuális együttélések törvényes elismerése vagy azok házassággal való azonosítása nem csupán egy deviáns magatartás jóváhagyását jelentené, azzal a következménnyel, hogy a mai társadalom egy modelljévé teszi, hanem alapvető értékeket is elhomályosítana, melyek az emberiség közös örökségéhez tartoznak. Az Egyház nem teheti meg, hogy ne védelmezze az ilyen értékeket az emberek és az egész társadalom javára.
A Katolikus Válasz kapcsolódó cikkei:
Sarah bíboros: Ne fosszák meg az azonos neműekhez vonzódó embereket az Evangélium nehéz részeitől!
Schneider püspök: A katolikus válasz az “LMBT Pride” rendezvényekre
Barsi Balázs OFM: Antigenderista eskü
(Katolikus Válasz nyomán SzKR)
Szivárványos zászló alatt kellett bevonulni az iskolába az elsősöknek