Kissé szeles, hűvös idő köszöntött Tatára a múlt csütörtökön. A kellemes tavaszi időt arrébb tolták a nyugat felől érkező vaskos fellegek. Egy pillanatra megálltam a Zsigmond-bástyánál, és a tó haragos hullámait néztem. De már indultam is tovább, hiszen a vár lovagtermében hamarosan egy kiállítás megnyitója kezdődött.
A vitéz Batthyányak fegyvertára
A lovagterem szinte teljesen megtelt, bár azok akik még időben érkeztek találhattak üres székeket. A hagyományőrzők kíséretében kezdetét vette a megnyitó. A Batthyány család hét évszázados történetét meghatározta az ország védelme érdekében folytatott hadakozás. A főúri család híres fegyvertárának a létrehozása több évszázados gyűjtés eredménye. Hadvezérek, katonai parancsnokok nagy hangsúlyt fektettek a saját, illetve az ellenségtől zsákmányolt hadi felszerelés összegyűjtésére. A pompás gyűjtemény, amely a körmendi kastélyban kapott helyet a második világháborúig, az ország második legjelentősebb családi fegyvertárának számított. (Az első az Eszterházy családé volt – Ny.Gy.)
A hadakozó Batthyányak
A 14-15. században a későbbi arisztokrata család ősei még nem a katonai pályát választották, hanem köznemesként egyre csak növelték a birtokaikat, mely gyarapodást elősegítették a szerencsés házasságkötéseik is. E korból csak kettő példát ismerünk hadi cselekedeteikre: az Ozorai család familiárisaként Batthyány László 1414-ben Boszniában, Batthyány Albert 1424-ben Havasalföldön harcolt Ozorai Pipó seregében. A család első, komolyabb katonai feladatokat ellátó tagja Batthyány I. Boldizsár volt, aki kőszegi várnagyként (1483-1490), jajcai bánként (1493-1502) tevékenykedett. Az 1500. évben kelt ősi címeradományozó oklevélben az uralkodó Boldizsár Jajca védelmében szerzett érdemeit hangsúlyozza ki.
A tragikus mohácsi (1526) és a rossz emlékű győri (1809) csata közti közel 300 éves időszakban a katonáskodó családtagok számtalan ütközetben bizonyították a vitézségüket. Katonai szerepvállalásukat tükrözi a Batthyányak jelmondata: fidelitate et fortitudine – hűséggel és vitézséggel.
A fegyvergyűjtemény története
A család fegyvertárának létrehozása több évszázados múltra tekint vissza. A körmendi kastély főépületében elhelyezett fegyvergyűjtemény a nyeregtárral együtt az 1915. évi hitbizományi leltár adatai szerint 980 tételből, több mint 1000 darabból állt. Ekkor 365 puska, 134 pisztoly, 140 kard, 37 szurony a kétharmadát tette ki a gyűjteménynek. A korábbi időkből származó sodronyingek, vértek, sisakok, illetve a törökökkel vívott küzdelmek során hadizsákmányként szerzett felszerelési tárgyak számottevő értéket képviselnek. A sátrak, hadijelvények, nyergek, díszes lószerszámok, puzdrák, íjak, lándzsák, ágyúmodellek a gyűjtemény látványosságai közé tartoznak. A második világháborús pusztítás jórészt megsemmisítette a szinte páratlan fegyvergyűjteményt. A családi kastélyt megszálló orosz katonák egy részét összetörték, megrongálták, elhurcolták. Ám 650 darabot sikerült megmenteni, és 1947-ben a Magyar Nemzeti Múzeumnak átadni. Az egyik legfájóbb pont talán mégis az, hogy a gyűjtemény talán legértékesebb darabja egy elefántcsont nyereg 1969 óta a bostoni Fine Arts múzeum gyűjteményét gazdagítja. De legalább nem az oroszok vitték el…
A 650 is óriási szám, és ennek a 4 százaléka érkezett most Tatára, ami 2019 augusztus végéig lesz megtekinthető.
A megnyitóról, és a kiállításról bővebben itt olvashatnak facebookon.
Az írásom elkészítésében segítségemre volt Móricz Péter: A vitéz Batthyányak fegyvertára c. múzeumi katalógusa.
(A nyitóképen a körmendi kiállítás fotója látható.)
(Nyitray György – Szent Korona Rádió – Puskaporos szaru)