Beke István a „székely terrorügy” néven elhíresült koncepciós eljárás áldozata írt beszámolót a másodfokú tárgyalássorozat legutóbbi állomásáról.
Az őszinteség nehéz, de szerintem az egyetlen életképes alternatíva! December 8-n újabb tárgyalásra került sor a Legfelsőbb Semmítőszéken Bukarestben, “terrorperünkben”.
A 9-kor kezdődő, és majd délig tartó tárgyalás túlnyomó részét a tanúkihallgatás képezte, ennek két harmadát a védelem által visszahívott tanúé, kinek csak a bíróság részéről majdnem 50 kérdésre kellett válaszolnia, majd az ügyészére és védelem által feltettekre. A tanút ellentmondásos nyilatkozatai miatt kértük visszahívni, akárcsak a védett tanút.
A bírónő teljes pártatlansággal és szakmaisággal vezette a tárgyalást, kérdései a lényegre irányultak, és bár az ügyész ismételten próbált ködösíteni a tanú ez újabb nyilatkozatából egyértelműen kiderítette, hogy Szőcs Zoltán nem adott ki parancsot, én nem vállaltam be semmiféle robbanószerkezet elkészítését, nem létezett semmiféle aprólékos merénylettervezet, és nem beszéltünk áldozatokról.
A tanú ugyanakkor fenntartja a találkozás időpontjaként 2015.október 10-ét ( a telefonján lévő aznap készített képekre hivatkozva- holott a bizonyítékok ellene szólnak), hogy figyelemfelkeltés volt csak a média felé (???), hogy ő azért gondolta komolynak mert Szőcs Zoltán ezt követően érdeklődött tőle, és hozzám küldte (holott kétszer is azt nyilatkozta, hogy nem találkozott velünk, most már arra is emlékezett, hogy mit beszéltünk). A telefonokra vonatkozóan szintén fenntartja, hogy nem voltak telefonok, de ügyvédem kérdésére, hogy akkor én, és még mások hogyan beszélhettünk telefonon, illetve milyen hozzászólásai voltak ezekhez, arra már nem emlékezett, de lehetségesnek tartotta. A résztvevők azonosítására vonatkozóan most már csak 3-4 –ben volt biztos (hangilag), holott az első kihallgatáson ő volt az azonosító a fordítóval. A kihallgatása végén azt is közölte, hogy 2016-ban és még a napokban is fenyegetéseket kapott, célponttá lett. Én, és a családom, két éve vagyunk azok. Nagyon jól tudjuk mit jelent fenyegetve lenni, ártatlanul, a feleségem két gyerekkel magára hagyva, kapott nagyon sokat, durvábbnál-durvábbakat, de hittünk és hiszünk az igazságban, hogy a Jóisten vigyáz ránk, a hazugság pedig akkor is üldöz ha nem derül ki! E tanú nevét nem fogom leírni, a neve kezdőbetűit sem, és nem az ellentmondásos nyilatkozatai miatt, csak mert nem szeretném többé meghallani, hogy én is rossz hírét keltettem Kézdivásárhelyen, Négyfaluban, meg Esztelneken, hogy egy Facebookos bejegyzésemben csak róla beszélek, hogy szabálytalanul előztem meg személygépkocsival, egyszer nem tartottam be a követési távolságot, (ezek miatt agresszívnek minősítette a viselkedésemet) ezek után még a szemkontaktust is kerülni fogom. Csúfondárosnak szánta a tájékoztatást, hogy a feleségének is autót szeretne cserélni és a pénzt nem a terrorelhárítástól kapta.
A második tanút Hodor Istvánt az ügyészség kérette vissza, az ő kihallgatása sokkal rövidebb volt, kitartott eddig adott nyilatkozatai mellett, elmondta, hogy nem beszéltünk robbanószerkezet készítéséről, hogy Szőcs Zoltán nem adott semmifél parancsot nekem, hogy mivel foglalkoztam én a Vármegye keretén belül, de legtöbb kérdés esetében az eltelt idő okán, a válasza a nem emlékszem volt.
A következő tárgyalás időpontja február 9., amikor elvileg talán az is kiderül, hogy mi lesz a védett tanúval.
Beke István
2017. december. 9.
(Székelyföld nem Románia – SZKR)