Rijád és Abu-Dzabi évtizedes szövetsége szétcsúszott: Szíriától Jemenig rivális milíciákat támogatnak a Vörös-tengeri hatalmi játszmákban, a regionális stabilitás rovására. Az Öböl Menti Együttműködési Tanács egysége megrepedt, miközben ütköznek a gazdasági és ideológiai érdekek is – olvasható a Magyar Jelen összefoglaló cikkében.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítve a háborús hírekkel és a nagyvilág történéseivel
Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek évtizedeken keresztül közös geopolitikai és gazdasági összhangban működtek együtt. Az Öböl Menti Együttműködési Tanács (Gulf Cooperation Council, GCC – a szerk.) két alapítójának közös érdeke volt a regionális biztonság és a gazdaság stabilizálása. Szövetségük a 2011-es arab tavasznak nevezett felkeléshullám után vált egyre nyilvánvalóbbá, miután mindkét öböl menti monarchia különböző fegyveres csoportokat és mozgalmakat kezdett támogatni a térség konfliktusaiban.
Proxy háborúk Szírián át egészen Szomáliáig
A két öböl menti monarchia rivalizálása mára már több konfliktusövezetben is jelen van. Szíriától Szudánon, Szomálián és Jemenen át a Vörös-tenger térségéig Rijád és Abu-Dzabi egyre inkább szemben áll egymással. A konfliktusokban rivális erőket támogatnak és dominanciára törekednek, gyakran a regionális stabilitás rovására.
A szíriai háború kezdetén Rijád nemcsak anyagi támogatást biztosított a szélsőséges iszlamista csoportoknak, hanem fegyvereket és katonai tanácsadókat, hírszerző tiszteket is küldött a térségbe. Az Egyesült Arab Emírségek más utat választott, jóllehet megszakította diplomáciai kapcsolatát az Aszad vezette szír kormánnyal, de nem nyújtott támogatást szélsőséges szervezeteknek ellentétben Szaúd-Arábiával és Katarral, akik Aszad rendszerének megdöntése céljából külön katonai központot hoztak létre.
Amazing things are happening in the Middle East. It’s like a spiritual awakening!
Syrian President Assad is in UAE, after his visit to Russia. His beautiful and smart wife (Asma) also accompanied him.
After a decade of brutal civil wars, proxy wars and religious wars, Arab… pic.twitter.com/cwWQ28Iy5X
— S.L. Kanthan (@Kanthan2030) March 19, 2023
Abu-Dzabi inkább a Damaszkusz által felfegyverzett kurd erőkkel a Szíriai Demokratikus Erőkkel (SDF) működött együtt. Igyekezett félreállítani a különböző iszlamista csoportokat, többek között az al-Kaidából szerveződött Hajat Tahrír as-Sám (HTS)-t, akinek vezetője Ahmed Huszejn es-Sár – mozgalmi nevén Abu Mohamed al-Dzsúláni –, aki az Aszad-rendszer összeomlása után tavaly önhatalmúlag nevezte ki magát Szíria ideglenes elnökének.
Az emirátusi vezetés mindig is tartott a szélsőséges iszlám terjedésétől, és azon dolgozott, hogy háttérbe szorítsa a Muszlim Testvériség ideológiáját követő frakciók térnyerését.
Nem véletlen, miután a korábbi Szíriai Arab Hadsereg felszabadította az ország területének kétharmadát az iszlamista csoportoktól, 2018-ban elsőként Abu-Dzabi nyitotta újra damaszkuszi nagykövetségét azzal a céllal, hogy rehabilitálja Bassár el-Aszad volt szíriai elnök kormányát.
A kőolajban gazdag monarchiák a szudáni polgárháborúban is az egymással szembenálló felek mögé sorakoztak fel. Rijád az Abd el-Fattáh el-Burhán tábornok vezette szudáni fegyveres erőket támogatja. Ezzel szemben az Egyesült Arab Emírségek a Mohamed Hamdán Daglo által irányított Gyorsreagálású Támogatói Erők (RSF) mellé állt. A félkatonai szervezet az iszlamista áramlatokkal való szembenállás miatt alakult még a kétezres évek elején.
2015-ben Omar el-Besír az akkori szudáni elnök az RSF tagjait Jemenbe küldte, ahol az alakulat Egyesült Arab Emírségek hadserege mellett harcolt a jemeni iszlamista csoportok ellen.
Szomáliában mindkét öböl menti állam rivális befolyási övezeteket alakított ki. Abu-Dzabi megerősítette jelenlétét Szomáliföldön és Puntföldön, míg Rijád megerősítette kapcsolatait a mogadishui szövetségi kormánnyal.
A verseny a vörös-tengeri kereskedelmi útvonalak ellenőrzése, a stratégiailag fontos kikötők és a szigetek birtoklása miatt alakult ki.
A monarchiák közti viszály gócpontja Jemen
Már a jemeni háború első éveiben is egyértelműek voltak a különbségek: Rijád célja a jemeni egység fenntartása és száműzetésben lévő kormány támogatása. Míg Abu-Dzabi iszlamistaellenes és szeparatista törekvésekkel rendelkező milíciákat támogatott.
A Szaúd-Arábia által vezetett jemeni háború felbontotta az Egyesült Arab Emírségekkel való szövetséget.
A 2015-ben kirobbant konfliktusban Rijád célja az Anszár Allah (Isten pártfogoltjai: a húszik) legyőzése és egy hozzá lojális központi kormányzat újjáépítése volt. Az Egyesült Arab Emírségek jelentős katonai szerepet játszott a szanaai kormány elleni kampányban, és egy harmadik fél: a Déli Átmeneti Tanács (STC) mögé sorakozott fel. A jemeni szeparatisták célja az ország újrafelosztása és a korábbi déli állam újjászületése. Ezek a törekvések szembementek a szaúdi érdekekkel.
A szakítás 2025 végén vált véglegessé, amikor Szaúd-Arábia hivatalosan követelte Abu-Dzabitól erőinek kivonását Jemen déli területeiről.
Múlt év decemberében a a szaúdi légerő támadásokat hajtott végre a Déli Átmeneti Tanács (STC) Hadramaut és al-Mahra térségben lévő állásai ellen.
Rijád nemzetbiztonsági fenyegetésként tekint a tanács erőire, akik már nemcsak az Egyesült Arab Emírségek, hanem Izrael háttérbeli támogatását is élvezik, mivel a két ország 2020-ban az Ábrahám-egyezmények keretén belül normalizálta egymás közti kapcsolatát.
A csapások azt jelezték, hogy Szaúd-Arábia nem tűri tovább az Egyesült Arab Emírségek ellenőrizetlen terjeszkedését. Még akkor sem, ha az az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) egységének megtörése árán történik. Igaz, Abu-Dzabi kivonta csapatait Jemen déli részéről, azonban kiállt szövetségesei mellett, és csak jelképes kompromisszumokat kínált. Például a kulcsfontosságú infrastruktúrák közös ellenőrzésére vonatkozó javaslatokat.
Eltérő utak, ellentétes érdekek
Rijád regionális célja továbbra is a vahabita királyság fennmaradásának megőrzése és geopolitikai érdekeinek fenntartása. Jemen területi egységének megőrzése számára kulcsfontosságú, mivel a szaúdi uralkodók mindig is attól tartottak, hogy egy dél-jemeni szeparatizmus veszélye precedenst teremthet a mesterségesen létrehozott királyság területén belül.
Szaúd-Arábia déli területei – Dzsizán, Aszír és Nadzsrán tartományok – történelmileg jemeni területek, amelyeket az 1934-es taifi szerződés értelmében annektáltak. A jemeni nacionalisták körében ez még a mai napig érzékeny téma. Szaúd-Arábia nemcsak az elfoglalt jemeni tartományok elszakadásától tart, hanem a részben síiták lakta Keleti tartomány különválása is fenyegeti, ami Teherán érdekét szolgálná.
Rijád számára Irán megfékezése továbbra is központi kérdés. Eltökélt szándéka a síita állam befolyási övezetének visszaszorítása.
A vahabita királyság továbbra is vezető szereplőként akarja magát feltüntetni a szunnita muszlim világban, ami megköveteli a rivális befolyási övezetek felemelkedésének megfékezését.
Ezzel szemben az Egyesült Arab Emírségek célja a gazdasági és kereskedelmi terjeszkedés. Mohamed bin Zajed Ál Nahján emirátusi elnök vezetése alatt az öböl menti monarchia sokkal határozottabbá vált. A hét arab emírségből álló föderáció agresszív gazdasági terjeszkedésbe kezdett a Közel-Keleten és Afrikában, ami gyakran a szaúdi érdekekkel ütközött. Az emirátusi befektetések nem csak a Vörös-tenger partjainál céloztak meg stratégiai infrastruktúrákat. A korlátozott szárazföldi területekkel rendelkező monarchiának új tengeri kikötőkre van szüksége Ázsiában és Afrikában is, szerte az Indiai-óceán partjainál, hogy részesedést szerezzen a globális kereskedelemből.
Az Egyesült Arab Emírségek másik stratégiai érdeke a politikai iszlám elleni küzdelem, mivel az öböl menti államok vezetése egzisztenciális fenyegetésnek tekinti a Muzulmán Testvériség ideológiájának terjedését. Abu-Dzabi következetesen támogatja a világi arab vezetőket és az iszlamista csoportok ellen harcoló frakciókat.
Nyílt háború, vagy elfojtott rivalizálás?
Az egyre fokozódó feszültségek ellenére továbbra sem valószínű, hogy közvetlen katonai konfliktus alakulna ki a két öböl menti monarchia között. Rijád várhatóan fokozni fogja támogatását jemeni szövetségeseinek, és korlátozott légicsapásokkal gyengíti az Egyesült Arab Emírségek által támogatott jemeni csoportokat. Szaúd-Arábia inkább gazdasági és diplomáciai nyomásgyakorlással próbál majd hatni kisebb szomszédjára.
A nyílt hadviselés veszélyeztetné az öböl menti térség biztonságát, és mivel mindkét arab monarchia mélyen beágyazódott a nyugati világ szövetségébe, emiatt a frontális háború valószínűtlen alternatívának tűnik.
A régió viszont átalakulóban van. A két monarchia küzdelmének következményei már most is érezhetőek a térségben.
A két fél által befolyásolt konfliktusok elhúzódnak, a humanitárius válságok egyre súlyosabbak.
Az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) két oszlopos tagja közötti mély feszültség miatt egyre jelentéktelenebbé válik a szervezet jelentősége.
A közeljövőben az a legvalószínűbb, hogy a két ország valamilyen informális megállapodásra jut, és a versengést egyelőre rendezetlenül kezeli. Jóllehet Szaúd-Arábia a napokban elutasított minden békejavaslatot, amit az emirátusi elnök ajánlott közvetítőkön keresztül, mégis kevesebb annak esélye, hogy a két állam között közvetlen fegyveres konfliktus alakuljon Jemenben vagy akár Szudánban, hiszen ez katasztrofális következményekkel járhat nemcsak a régióra, hanem az egész világra nézve.
Jemen megosztása túl nagy falat volt az Emírségeknek
Az USA és Szaúd-Arábia csúcstechnológiás fegyverüzletet kötött
(Magyar Jelen nyomán Szent Korona Rádió)