Valódi kritika Dugin fehér rasszról alkotott elképzeléseiről

Az eurázsianistákat és Alekszander Dugin körét rengeteg kritika éri, ugyanakkor ezek nagyrészt nélkülözik a valódi és szellemi szempontokat, inkább kreált ügyek köré rendeződnek, alacsonyrendű felvetéseket hangoztatnak. Most azonban felvetünk egy valódi problémát Dugin egyik posztsorozata kapcsán, a rasszkérdéshez kapcsolódóan. A Szent Korona Rádió az orosz filozófus és geopolitikai elemző számos fordítását közölte már. Eddig csak azokra koncentráltunk, amiket valóban érdemesnek tartottunk lefordítani, amikkel nem, vagy csak részben értettünk egyet, azokkal nem foglalkoztunk. Egyesek azonban alávaló stílusban kezdtek gyalázkodásba, bennünket oroszpártisággal, Dugin-mániával vádolva, hiába látjuk el az írásait rendszeresen fordítói kritikával. Sajnos nem tudunk a korlátolt és beteg elmék szintjén emelni, de a témához hozzá tudunk tenni Dugin hibás gondolatainak autentikus kritikájával.

Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítve a háborús hírekkel és a nagyvilág történéseivel

Alexander Dugin, orosz gondolkodó, ha nem is kérdéses, de “érdekes figurának” minősül, hiszen számos területen a tradicionalizmus legnagyobb gondolkodóival megegyező hangon és szellemben szólal meg, de több olyan nézetet is kifejtett, amelyet tradicionális alapállásból kritikával kell illetni. Kétségtelen, hogy eszméi erőteljesen hozzájárulnak ahhoz, hogy Oroszország felfedezze ortodox birodalmi örökségét, és a baloldaltól való elfordulást válassza. Ugyanakkor adekvát szempontok alapján Dugint lehet és kell is  bírálni, amit mi is rendre megteszünk portálunkon, akár írásai lefordításakor (mely fordításokat a kritikával együtt magyar nyelven weboldala, a Geopolitika.ru is leközöl). Ilyen szempontból ajánljuk Barcsa-Turner Gábor (HVIM – Magyar Ellenállás) kritikus gondolatait is, melyek jól megvilágítják a kérdéskör alapjait. Miközben gondolatait számos esetben hasznosnak, megfontolandónak tartjuk, addig problémás megfogalmazásaival kapcsolatban továbbra is fenntartjuk a kritikánkat.

Ugyanakkor végletekig elutasítjuk a nemzetközi nemzetiszocialista szubkultúrában megjelenő primitív, általánosító és a teljes nem-értést bizonyító kritikákat, melyek fő mozgatórugója az ukránmánia. Ők csupán abból tudnak kiindulni, és csak odáig képesek eljutni, hogy mivel Dugin támogatja a putyini rendszert, ezért rossz, kommunista és a Szovjetunió szellemi örököse, hiszen volt egy vakvágányos rotbraun időszaka.

Azt is fel kell vetnünk – bár értelmesen vizsgálódók között ennek egyértelműnek kellene lennie –, hogy minden gondolkozó kapcsán lehet kritikát megfogalmazni, illetve fel lehet vetni olyan szempontokat, amelyek alapján ezen vizsgálódást el lehet egyáltalán végezni. Magyarul: a rajongás helyett a hűvös szemlélődést ajánljuk. Azonban az érzelmi alapállású, valódi szellemi iránytű nélküli emberek számára mind az elutasítás, mind az elfogadás pusztán benyomások, különféle partikuláris azonosulások és nem szellemi princípiumok alapján történik. Azonban számos területen felvethető Dugin munkásságának nagyszerűsége is, akár a politikai eszmék rendszerezésében, illetve egy új eszme megfogalmazásának igénye miatt. Az eszkatologikus, vallási alapú geopolitikai elemzései is rendkívül üdítőek, de abszolút helytállóak a modernitással (például transzhumanizmussal, virtualizációval kapcsolatos) kritikái is. Ezen jó gyümölcsöket akkor sem lehet elvitatni tőle, ha más területeken (jelen írásunkban a rasszok megítélése kérdésében) nem tudunk azonosulni vele.

Az egyébként sok szempontból kiváló “Negyedik politikai eszme” című könyvében megfogalmazott fasizmus-kritikája is említhető a hibás megközelítések példájaként, hiszen abban kifejti, hogy szinte minden megkülönböztetést (társadalmi, nemzetek közötti, faji, osztály) fasizmusnak, rasszizmusnak tart. Persze közben több írásában a megkülönböztetés (például ideológiák kapcsán) szükségességéről is ír. Ezzel párhuzamosan a kommunizmussal sok esetben megengedő hangot üt meg, és még a vérvörös kommunista Észak-Koreában vagy éppen Kínában is tradicionális elemeket vizionál, mint például, amikor a teljes digitális diktatúrát megvalósító Kína esetében arról értekezett, hogy ott az erősödő konfucianizmus majd irányba állítja az országot. Az igazság jegyében ugyanakkor azt is érdemes megemlíteni, hogy a kommunista múlttal is szembenéz az utóbbi időszakban, mint például amikor arról ír, hogy Oroszországnak maga mögött kell hagynia a Szovjetuniót.

Ami miatt viszont billentyűzetet ragadtunk, azok a tavalyi év utolsó napján megjelent bejegyzései, melyekben ismételten a rasszkérdés került terítékre. A valódi, jobboldali, differenciált rasszfelfogással szemben – melyet például Julius Evola igen részletesen kifejt, többek között “A rasszok és a tradíció” című kötetében – Dugin szinte teljes érzéketlenséget mutat, egy akár félreértelmezett birodalmiság okán, hiszen olyan sokféle népek élnek Oroszországban, hogy valóban kemény fába vágja a fejszéjét, aki rasszkérdéssel akarna foglalkozni a glóbusz ezen felén. Azonban ez nem lehetetlen, sőt mi több, szükséges feladat is.

Posztjaiban Dugin a fehér rasszról értekezik, melyek legproblémásabb része így szól: “Mit jelent fehérnek lenni? Szinte semmit, kivéve a fizikai megjelenést. Nincsenek megszentelt értékek, nincs vallás, nincsenek gyökerek. Csak gazdasági siker és kapitalista kapzsiság. Nincs többé ok arra, hogy fehérek legyünk. A globalizmust a fehérek hozták létre és valósítják meg.” Dugin ezen megállapításában nyoma sincs annak a magasrendű rasszfelfogásnak, amit Evola kifejt, amely elismeri a rasszjellegek magasabb (szellemi és lelki) szférákban való megjelenését is a legalacsonyabb (fizikai/biológiai/testi) szféra mellett, felett. De, ha nem is megyünk bele ilyen mélyen a témába, meg lehet említeni egy olyan triviális példát is, miszerint az IQ-szintünk, az alapvető emberi értelmünk kérdése szempontjából fontos, hogy fehérnek születtünk, hiszen csak rá kell nézni egy világszintű tematikus IQ-térképre, és máris kirajzolódnak a sötétebb rasszok szellemi kvalitásaival kapcsolatos degenerációk, problémák.

Azt a megállapítást tehetjük, hogy sajnálatos módon Dugin pusztán a fehér rassz jelenlegi állapotából indul ki, és nem abból, hogy egyébként milyen potencialitást rejt magában. Arra koncentrál a kijelentése, hogy a fehér rassz valójában mit nem képvisel már, és nem arra, hogy egykoron milyen nagyszerű volt, és ennek helyreállítására lát-e esélyt, vagy egyáltalán ismeri-e a rasszunkban rejlő potenciálokat. A kijelentése értékelhető lemondásként, defetista állásfoglalásként is.

A rasszfelfogásunkat 3 részre kell osztanunk. Testi, lelki és szellemi szférára. A létezés ezen (egyébként szimplifikált, az átmeneteket nem vizsgáló) hármassága itt is megjelenik.

A testi rassz sem csupán azt jelenti, hogy fehér a bőrünk. Ahogy Evola is megfogalmazza, mivel nem hiszünk, és nem is hihetünk az evolucionista felfogásban, így más irányú magyarázatot kell keresnünk. Ennek következtében pedig tudjuk, hogy a primitívnek nevezett rasszok tagjai nem ősiek, és nem az evolúcióval alakultak ki, így nem „csak” barnák vagy feketék, hanem „történelemelőtti ciklusoknak elfajzott maradványai” is lehetnek. Ennek következtében pedig fehér mivoltunk komoly küldetés hordozását kell, hogy jelentse számunkra, például Ausztrália őslakóihoz képest.

A mi témánk szempontjából, hogy megértsük, miért is fontos az, hogy valaki fehér, vagy éppen azt megállapítani, hogy a feketék nem csak bőrszínükben különböznek, ismételten idézzük Evolát, amikor a lelki rasszról szól: „Nézzük például az emberek közötti megértés problémáját. Valójában nagyon is sok olyan ember van, akik ugyanabból a szomatikus rasszból, ugyanabból a törzsből, sőt olykor – mint testvérek, vagy mint apák és fiúk – a legszűkebb értelemben ugyanabból a vérből származnak, és mégsem képesek egymást »megérteni«. Lelküket egy határ választja el; érzékelési és véleményalkotási módjuk különböző, és ezzel szemben mind a közös testi rassz, mind a közös vér tehetetlen. A megértés akadálya itt a biológiafeletti síkon van. Megértés és ezzel valódi összetartozás és mélyebb egység csak ott lehetséges, ahol a »lelki« és a »szellemi rassz« közös. Itt szubtilis elemek és az ösztönös érzékenység is szerepet játszanak. Miközben éveken keresztül semmit sem sejtettünk, adott körülmények között előfordulhat, hogy egy bizonyos ember viselkedési módjával azt a benyomást gyakorolja ránk, hogy »más rasszból« való. És akkor nincs mit kezdenünk vele: különböző kapcsolatok továbbra is fennmaradhatnak, de mindig benső fenntartással, benső távolságtartással. Immár nem »közülünk való«. Ilyenkor jellemről szokás beszélni. Ez a kifejezés pontatlan. Valójában nincs általában vett »jellem«, hanem a jellembeli tulajdonságok különböző, a belső rassz által meghatározott kifejezési formái. Például egy elő-ázsiai rasszhoz tartozó ember teljesen másképpen »hű«, mint egy északi vagy dinári rasszhoz tartozó. Egy földközi-tengeri ember egészen másként fogja fel a »hűségességet«, mint egy japán vagy egy orosz – hogy a világosság kedvéért generikus kifejezéseket használjunk, és ne a rasszlélektan pontosabb szakkifejezéseit. (…) Erre az esetre érvényesek Alfred Rosenberg ismert szavai: »A test a lélek külseje, a lélek pedig a rassz belülről nézve.«”

Harmadikként pedig a legmagasabb szférára, a szellemi rasszra kell kitérnünk. Ez a szféra már tényleg csak a tradicionális felfogású ember elméjének befogadható, ugyanakkor a téma teljes megértéséhez ezen, akár bonyolultan és egyesek számára idegennek hatóval is foglalkoznunk kell. A tradicionális felfogás szerint minden, amivel foglalkozunk, el kell, hogy érjen a metafizikai szféráig is. Ahogyan Evola is mondja: “a rassz fogalmát (…) a legszorosabban össze kell kötnünk a tradícióval; és a tradícióban megint csak a valóban biológiafeletti, metafizikai, nem pedig racionalitásalatti, hanem racionalitásfeletti erőket kell felismernünk, amelyek a tisztán fizikai és »vitális« adottságokra hatnak, és a rassz magasabb örökségének titkát alkotják.”  „Mindenesetre általánosságban fontos methodológiai alapelvnek kell tekintenünk azt az ideát, miszerint két különböző öröklési szubsztancia van: egy biológiai és egy biológiafeletti. Ezek mivel a rasszok és tradíciók eredeti tisztaságukat és egységüket a történelemelőtti időben elvesztették – nem feltétlenül felelnek meg egymásnak. Miközben a biológiai öröklési szubsztancia – mivel a természetes szaporodás folyamatára támaszkodik – látható és bizonyítható folytonosságot mutat, fel kell tételeznünk, hogy a másik öröklési szubsztancia csak egy másik, immár nem látható síkon folytonos, és ezért akár olyan egyéneket is összeköthet, akiknek a térben és az időben igencsak kevés közük van egymáshoz. (…) meg kell vizsgálnunk az »előnyben részesítéseket«: a vonzások és választások (Wahlverwandtschaft) törvényei szerint az egyénben a szellemi olyan kapcsolatba léphet egy lelki rasszal, hogy ezt a választását egy nem összhangban levő testi rasszal kell megfizetnie.” Ezen rasszjellegek megállapításához ugyanakkor teljesen új vizsgálati szempontokat kellene felvetni, ami a modern világ, és a “náciktól” rettegők számára lehetetlen, elképzelhetetlen és őrültség, így ezen szféra kutatása az elmúlt 100 évben nem tudott megfelelő módon, kvázi tradicionális tudományként kibontakozni. Egy esetleges kutatás során, melyben mind az ősi szokásokat, vallási jellemzőket, etikát, nyelvet és egyéb tradicionális sajátságokat figyelembe veszünk, akkor az adott ember, nemzet szellemi rasszának elemzésével azok mélyebb küldetését is megérthetjük, valamint ezzel egyértelművé válik számunkra, ha tradicionális identitásainkhoz hűek maradunk, akkor az, hogy fehér a bőrünk nem csupán azt jelenti, hogy kívül fehérek vagyunk.

Érdemes felemlegetnünk más példákat is, ahol tanúbizonyságot tett rasszfelfogásáról. A Negyedik politikai eszme című műve kapcsán született egy kiváló kritika a Magyar Hüperión hasábjain, ahol az ezen politikafelfogásban szereplő, rasszal kapcsolatos észrevételek kaptak helyet. Szintén a már említett fasizmus-kritikához térünk vissza, ugyanis “Dugin élénk szavakkal ecseteli a »fasizmus« borzalmait, melyekhez annak lényegi eleme, a rasszizmus vezetett” szerinte. “Érdekes módon a rasszizmust kiterjesztett értelemben használja, és olyan modern felosztásoknál is, amelyeknek vajmi kevés közük van a rasszokhoz.”  De idézzük magát a szerzőt. Dugin szerint a “rasszizmus minden formája elvetendő”. A rasszizmusnak is csupán a vulgáris, soviniszta megnyilvánulásait érti, és nem a pozitív különbségtételt, illetve a rasszhoz tartozó emberben való lehetőségeket, amikor azt írja, hogy: “ez nem csak történelmi bukás volt, hanem filozófiai is. A rasszizmus egyik emberi rassznak a másik feletti veleszületett felsőbbrendűségébe vetett hiten alapul.”  Ezen felül is, a rasszizmus fajtáinak megkülönböztetésénél nem jut messzebb a civilizációs, társadalmi, technológiai és egyéb horizontális síkon megnyilvánuló megkülönböztetéseknél, melyeket rasszizmusnak nevez. Természetesen itt is elszór igazságmorzsákat, hiszen az igaz, hogy az amerikai kolonialista “rasszizmus” hamis tan, amely a jenkiket tekinti a legfejlettebbeknek, ugyanakkor ez nem az, amit valódi rasszizmusnak nevezhetünk, hanem a nyugati világ egy újabb horizontális tévelygése. Ugyanakkor ki kell emelnünk újra – hiszen ezt ő is megteszi  –, hogy az a nézetrendszer, mely szerint “A negyedik politikai eszme egyik alapvető jellemzője, hogy elutasítja a rasszizmus minden formáját és variációját, a társadalmak etnikai (…) rangsorolását” alapjaiban véve hibás. Kiemeli azt is, hogy egyes társadalmakat nem lehet mások fölé helyezni. Szerinte összehasonlítani lehet, de alá-fölé rendeltségi viszonyt kialakítani nem. Számunkra azért az ókori görög, római vagy éppen a nagy nomád  birodalmak civilizációi magasabb rendűek kell, hogy legyenek, mint a négerek és az Amazonas őslakóinak primitív társadalmai. Ezen elméletei “Az eurázsiai küldetés” című művében is megjelennek hasonló megfogalmazásokban, mellyel kapcsolatban hozzátehetjük, hogy ezen rasszizmusfelfogásához az eurázsianizmus többpólusú világrend pártolása is hozzájárul, mely bizonyos szinten egymás mellett álló, egyenlő pólusokat vizionál, melyek között például Fekete-Afrika is helyet kap, mint egy olyan térség, mely szerinte meg tudná magát oly módon szervezni, mint mondjuk egy fehérek, vagy egy japánok által irányított övezet. Helyes rasszfelfogás esetén, azonban ezt nem tételezhetjük… Ezzel kapcsolatban az is megfontolandó, amikor azt írja, hogy “Az afrikai emberek pszichológiai alkata alkalmasabb az eurázsiai eszmék befogadására, mivel az eurázsiai eszme nyitott a teljesség értelmezésére és az emberek, a történelem, a társadalom, a kultúra szerves integrációjára.” 

Dugin írásaira, közösségi médiában megjelenő posztjaira sokszor jellemző a homályosság és tömörség. Nagy eséllyel előfordulhat az is, hogy a fentebb leírtakkal akár teljes mértékben egyet is érthet, és csupán a modern, gyökerét vesztett fehér emberre kívánt reflektálni a fentebb kivesézett posztjával. Akkor megállapítását teljesen helyénvalónak kell tekintenünk. Zárásként azt is meg kell említenünk, hogy a dugini írások egy részének visszás gondolatai és nehezen érthetősége nem feltétlenül Dugin számlájára írandó, ugyanis többször találkozott szerkesztőségünk is azzal, hogy az angolra fordított írásaiban szereplő furcsa, nem egyszer értelmetlen gondolatok az eredeti orosz szövegben másként szerepeltek, tehát a fordító hozzá nem értése, nyelvtudásbeli hiányossága megváltoztatta az orosz filozófus gondolatait.

Dugin fentebb említett bejegyzéseiben vannak felhasználható, megfontolandó és érdekes gondolatok is, így a fehérekkel kapcsolatos szemléletmódjának megértéséhez az egész posztfolyamot közöljük:

“Fehérek, ne a nem fehéreket hibáztassátok a kihalásotokért. Magatokat hibáztassátok, a Nyugatot hibáztassátok. A modernitást hibáztassátok.

Amikor konkrétan a saját civilizációnkért harcolunk a sátáni globális civilizációval szemben, ezzel más civilizációknak is segítünk, hogy ugyanezt tegyék. Ezt meg kell értenünk. Ez a fordulópont, a játékszabályokat megváltoztató felismerés. El kell indítanunk a Tradicionalista Internacionálét. (Értjük, hogy itt mire gondol, de ez a megfogalmazás sajnos majdnem annyira problémás, mint az a jelenség, amit internacionalista nemzetiszocializmusként már tapasztaltunk az NS szubkultúrában – a szerk.) Jövőbe tekintőnek és támadónak kell lennie, nem védekezőnek.

Azt, amit minden országban a legjobban gyűlölünk, az egyesít minket, és előkészíti a talajt a magasabb szintű gondolkodáshoz. A tradicionalizmusnak globális stratégiává kell válnia. Ez a Civilizációs Rend akarata. A civilizáció lényegében a hagyományban rejlik.

A tradicionalizmusnak konkrét stratégiai valósággá, forradalmi hálózattá kell válnia. Nem lehet mozgalom vagy párt. Valami mássá kell válnia. Ha összehasonlítjuk, mit utasítunk el leginkább az összes regionális kérdésben, akkor megközelítőleg meg tudjuk határozni, mivé kell lennie.

A spirituális elit helyi sajátosságú, nemzetek és vallások által korlátozott. Nem képes megérteni az Ellenség, az Antikeimenos valódi globális jelentőségét. Gyenge és szétszórt. De ha valóban spirituális, akkor felismeri mindazokat, akik a Szellem jelét magukon hordozzák. Guénon és Evola előkészítették a terepet.

A sátáni elit globális, egységes és teljes mértékben szolidáris a főhadiszállásával. Ezért az általuk birtokolt összes tömegmédia és hálózat pontosan ugyanazt a narratívát követi. A globális elit kicsi és nagyon fegyelmezett. A globalistákkal harcoló spirituális elit megosztott.

A demokrácia a tömegek szavazásáról, választásáról szól. De ők csak azt szavazhatják, és választhatják meg, akit az elit javasol nekik. Az elit irányítja a demokráciát. Ez az ő eszközük. Az ő gépezetük. Aki az elitet irányítja, az irányít mindent, az irányítja a demokráciát.

A tömeg képtelen a választásra. Követnek, engedelmeskednek. Csak az elithez tartozó választ. Ez a választás valós és szabad, és minden körülmények között lehetséges, bármilyenek is legyenek azok. A sátáni eliteket kell megcéloznunk. Ha nem értünk egyet a sátáni uralmukkal. Ez a forradalom. Semmi más.

A globalizmus a sátáni elit világméretű összeesküvése. A nyugati modernitás megjelenésével nyerte el végleges formáját. Ma már szinte teljes mértékben ellenőrzésük alatt tartják a világot. Ez a Szentírásban is szerepel. De az apokaliptikus csatában a jó oldalra állni az emberek feladata.

Mindaz a Gonosz, amellyel ma szembesülünk, rendkívül ősi eredetű. Már száz évvel ezelőtt is annyira nyilvánvaló volt, hogy hatalmas politikai erők és mozgalmak indultak harcba ellene. De vereséget szenvedtek. A Gonosz győzedelmeskedett. Mi ennek a következményeit éljük át. (Ennek a következménye az is, hogy a globalisták homogenizálni kívánják a rasszokat, el akarják törölni azokat, de ennek a része az is, hogy már csak kevesen ismerjük fel, hogy a rasszok közötti különbség nem csak a bőr színében mérhető, hiszen a fehérek is elfordultak saját fehér szellemi rasszuktól, és előszeretettel négeresednek vagy éppen cigányosodnak el viselkedésükben. Rájuk még igazak is Dugin kritika alá vont szavai, de a valódi fehér rassz géniuszára nem – a szerk.) 

A tömegek nem vitatkoznak. Elfogadják, amit eléjük tesznek. Nem is lehet ez másképp. Csak tükrözik a kevesek valódi vagy sátáni és perverz bölcsességét. Nem jók és nem rosszak. Csak úgy, mint az anyag. A szellem dönt el mindent, az ördög is szellem.

A valódi probléma nem az elit és a tömegek közötti ellentét. Ez nem ilyen egyszerű. Kétféle elit létezik: a spirituális elit és a sátáni elit. Mindkettő ellentétes irányba próbálja terelni a tömegeket. A nyugati modernitás a sátáni elit felemelkedésének korszaka. Ők rendelkeznek hatalommal. És elnyomják az ellenségüket – minket.“

(Szent Korona Rádió)

Dugin: Naszrallah halála Izrael apokaliptikus felemelkedését jelzi

Dugin: “A Nyugat egy eszkatologikus jelenség”

Gyenisz Kapusztin és az Orosz Önkéntes Hadtest – A hazaárulás nem nacionalizmus

Egy harcos gondolatai Duginról, Oroszországról és az aljas sejtetésekről

Julius Evola az USA elnégeresedéséről