A demokrácia már önmagában is egy teljesen sötét és elfajzott intézmény, de a modern pártpolitikának és a túlérzékenyített társadalomnak sikerült ezt is egy még alantasabb alávalóbb mélységbe taszítania, ami főleg a woke ideológiáknak köszönhető. Leonyid Szavin az “emokrácia”, mint érzelmi befolyásoló tényezők alapján való döntés, témakörével foglalkozik, mely írása a Duo Gladii IV. évadának I. számában is helyet kapott.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Még 2019-ben Niall Ferguson amerikai történész jegyezte meg az Egyesült Államok kapcsán, hogy „már nem demokráciában élünk. Demokratikus társadalomban élünk, ahol az érzelmek uralkodnak, és nem a többség; az érzelmek, emóciók többet számítanak, mint az ész. Minél erősebbek az érzelmeid, minél jobban idegállapotba tudod hozni magadat, annál nagyobb befolyással rendelkezel. És soha ne használj ott szavakat, ahol a hangulatkeltés megfelelőbb.”
Ferguson példákat hoz fel az elmúlt évekből, az Egyesült Államokból, a politikusok közötti vitáktól kezdve a politikailag elfogult médiában – a felháborodás viharát és ennek következtében a társadalmi polarizációt kiváltó – speciálisan kiválasztott szalagcímekig.
Egy másik szerző is részletezi ezt a témát: „minél hangosabban fejezed ki a kontrollálhatatlan érzelmeidet, annál nagyobb bizalmat keltesz! Ez a mai világunk. Isten érzéseket adott nekünk, de megadta hozzá a törvényét is, amely megmutatja, mi a helyes és mi a helytelen, hogy uralkodni tudjunk az érzelmeinken. Ellenkező esetben a kontrollálatlan és féktelen érzelmek katasztrófához vezetnek.”
Mindkét szerző Trump kormányzása és a demokraták ellene intézett dühödt támadásai kapcsán írt. Azonban nem csak a republikánusok és demokraták szembenállásáról van szó. Úgy tűnik, hogy a Nyugat megfeledkezett a megfontoltságról és a racionalitásról (és Istenről is), teret engedve az érzelmeknek. Ezért lett mém és nevetség tárgya Greta Thunberg groteszk beszéde az ENSZ-ben. Vagy a lengyel művész, Bartosz Bielenia szívszorító sikolya az Európai Parlamentben, amelyet a képviselők megtapsoltak. Az ukrán politikusok és aktivisták viselkedése (akik viták közben ordítoznak ellenfeleikkel), vagy az európai városokban vörös festékkel magukat bekent tüntetők performansza nagyon közel állnak az emokráciához.
Most [2024 májusában] az amerikai külügyminiszter ahelyett, hogy komoly kérdésekről értekezne, Kijevbe érkezésekor egy bárba ment, ahol gitározott és elénekelt egy dalt. Ez talán nem olyan érzelmes, mint a környezetvédők vagy a politikai felhanggal bíró akciózók beszédei (egyikük 2013 novemberében a Vörös téren szögezte le a herezacskóját). Azonban Antony Blinken így vagy úgy, de bebizonyította, hogy ő is belesüppedt az emokrácia mocsarába.
[…]
Így viselkednek az Egyesült Államokban a progresszív liberálisok, az úgynevezett „woke” követői. Az oktatás és a viselkedéskultúra hiánya miatt ezek az emberek történelmi személyiségek emlékműveit rombolják le, tiszteletlenséget tanúsítanak a sajátjuktól eltérő nézeteket valló honfitársaik (és persze mindenki más) iránt, és a legnevetségesebb javaslatokat terjesztik elő a szánalmas aggodalom álcája alatt bármilyen probléma miatt.
De nem csak az Egyesült Államokban vezetett a negatív érzelmek kiáradása a klasszikus demokratikus eljárások halálához.
/A teljes írás elérhető: Duo Gladii IV. évfolyam I. szám Leonyid Szavin: „Emokrácia” – Az emberi érzelmek befolyásolásának gyakorlata/
DuoGladii Podcast: A turáni szellemről és a politikai tradicionalizmusról
(Duo Gladii IV. évfolyam I. számának nyomán Szent Korona Rádió)