Leonid Savin, orosz geopolitikus vette górcső alá a britek háborúra való készülődését. A szigetország legfőképpen az oroszok ellen készülődik, de nem csak ellenük.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Mindenekelőtt Oroszországgal, bár London más fenyegetéseket is vizsgál.
2025. június 2-án, hétfőn a brit kormány közzétette a régóta várt 2025-ös stratégiai védelmi felülvizsgálatot – egy 140 oldalas dokumentumot, amely bemutatja az ország fegyveres erőinek fejlesztésére, azok felhasználására és az Egyesült Királyságot fenyegető veszélyekre vonatkozó elképzeléseket.
A preambulumban az áll, hogy „a jelenlegi fenyegetés komolyabb és kevésbé kiszámítható, mint bármikor a hidegháború óta. Az Egyesült Királyságnak szembe kell néznie az Európában dúló háborúval, az egyre növekvő orosz agresszióval, új nukleáris kockázatokkal és a hazai kibertámadásokkal. Ellenfeleink egyre szorosabban együttműködnek egymással, miközben a technológia megváltoztatja a háborúskodás módját. Az ukrajnai háborúban a drónok ma már több embert ölnek meg, mint a hagyományos tüzérség, és az lesz előnyben, aki a leggyorsabban juttatja el az új technológiát fegyveres erőinek.”
Továbbá kifejti, hogy az Egyesült Királyság „döntő változáson megy keresztül a megelőzés és a védelem terén: a háborús készültség felé mozdul el, hogy elrettentse a fenyegetéseket és erősítse a biztonságot az euro-atlanti térségben. Ahogy az Egyesült Királyság egyre nagyobb felelősséget vállal az európai biztonságért, „a NATO az első” védelmi politikát kell folytatnunk, és vezető szerepet kell vállalnunk a Szövetségben. Az Egyesült Királyság a NATO-n belüli innovációk élvonalába kerül.”
Röviden összefoglalva, az új stratégia négy irányt javasol, amelyek valamilyen szintű szinergikus hatást eredményezhetnek:
- Készülj fel a háborús helyzetre – hozz létre egy hatékonyabb, a jövőre felkészült „integrált erőt” és erősítsd meg a honvédelmet.
- A növekedés motorja – munkahelyek és jólét megteremtése az iparral való új partnerség, radikális beszerzési reformok és a brit vállalkozások támogatása révén.
- “A NATO az első” – az európai biztonság fokozása a NATO-ban betöltött vezető szerep révén, megerősített nukleáris, új technológiai és korszerűsített hagyományos képességekkel.
- Az Ukrajnából származó tanulságok által ösztönzött brit innováció – drónok, adatok és digitális hadviselés felhasználása a fegyveres erőik megerősítése és biztonságosabbá tétele érdekében.
- A társadalom egészét érintő megközelítés – a nemzeti reziliencia iránti elkötelezettség bővítése és a nemzet szerződésének megújítása azokkal, akik szolgálják azt.
A dokumentum előkészítését Lord George Robertson, a Munkáspárt korábbi védelmi minisztere és a NATO ex-főtitkára, Richard Barrons tábornok, a brit egyesített erők korábbi parancsnoka, valamint Fiona Hill akadémikus vezette. Fiona Hill amerikai állampolgársággal is rendelkezik, és a Fehér Házban dolgozott, ahol az amerikai Nemzetbiztonsági Tanácsban koordinálta az Oroszországra és Európára vonatkozó politikát. Mindhárman meglehetősen oroszellenes nézeteket vallanak, ami nagyban befolyásolta a stratégia stílusát és feltételeit.
Oroszországot a dokumentum 33 alkalommal említi, egyértelműen negatív kontextusban: „Oroszország háborút folytat kontinensünkön”, „növekvő orosz agresszió és új nukleáris kockázatok”, „növekszik az orosz agresszió Európában”, „Oroszország hajlandóságot mutat arra, hogy katonai erőt alkalmazzon, civileket bántalmazzon és nukleáris fegyverek bevetésével fenyegessen céljai elérésének érdekében” stb.
A fenyegetések listáján a jelentés szerzői egyértelmű következtetésre jutnak: Oroszország „közvetlen és sürgető fenyegetés”. Ezt követi Kína, amelyet „kifinomult és tartós kihívásnak” jellemeznek. Egyéb fenyegetések közé tartozik Észak-Korea (DPRK) és Irán, amelyeket „regionális zavaró tényezőként” írnak le. Ugyanakkor kiemelik Oroszország és Kína e két országgal való egyre szorosabb együttműködését, ami új dinamikát teremt, és „a feltörekvő közepes hatalmak ellenségesek lehetnek az Egyesült Királyság érdekeivel szemben”.
Mindez emlékeztet az Egyesült Államokban alkalmazott hasonló stratégiákra és felülvizsgálatokra, ahol a fent említett négy állam Barack Obama ideje óta folyamatosan fenyegetésként jelenik meg. A technológiai kihívásokról szóló rész azonban ugyanazt a déja vu érzést kelti: felsorolja a kvantumtechnológiákat, a hiperszonikus rakétákat, a továbbfejlesztett precíziós fegyvereket, a robotikát és az autonómiát, a kiberfenyegetéseket, a mesterséges intelligenciát (AI), a gépi tanulást és az adattudományt, az irányított energiájú fegyvereket és a mérnöki biológiát. Ugyanez mondható el a stratégiai versenyre vonatkozó részről is. A felülvizsgálat az Egyesült Államok megközelítésében bekövetkezett prioritásváltozásra utal, és azt javasolja, hogy kövessék ugyanazt az utat, megerősítve így Washington fiatalabb katonai és politikai partnerének státuszát. A stratégiai verseny, mint már említettük, közvetlenül kapcsolódik a növekvő multipolaritáshoz, ahol ismét Kína és Oroszország kerül említésre, amelyek kihívást jelentenek a „szabályokon alapuló nemzetközi rendnek” (ugyanazt a mantrát ismételgeti az összes liberális globalista).
De ezek, ahogy egy jól ismert mondás tartja, „az első virágok, amelyek kinyílnak. Hamarosan a bogyók is meg kell, hogy jelenjenek” (vagyis a kritikusok előrejelzést adnak az események további alakulásáról). „A jelenlegi háborús módszerek alapján, ha az Egyesült Királyság 2025-ben a NATO részeként államok közötti háborút vívna, akkor a következő támadási módszerek közül néhányra vagy mindegyikre számíthatna:
- A brit fegyveres erők és a tengerentúli támaszpontok elleni támadások.
- Légitámadás és rakétatámadás (hosszú hatótávolságú drónok, cirkálórakéták és ballisztikus rakéták) az Egyesült Királyság katonai infrastruktúrája és kritikus nemzeti infrastruktúrája (CNI) ellen.
- A szárazföldi és tengeri kritikus nemzeti infrastruktúrát érintő szabotázsok és kibertámadások számának növekedése.
- A brit gazdaság megzavarására irányuló kísérletek – különösen a fegyveres erőket támogató iparágakban –, többek között kibertámadások, a tengeri kereskedelem megakadályozása és az űrben található kritikus nemzeti infrastruktúra elleni támadások révén.
- Az információk manipulálására irányuló erőfeszítések a társadalmi kohézió és a politikai akarat aláásása érdekében.”
Ha konkrét sebezhetőségeket vizsgálunk, a felülvizsgálat kiemeli a sziget tengeralatti internetkábelektől való függőségét (a globális adatforgalom több mint 95%-át ezek továbbítják), a külső élelmiszer-ellátástól való függőségét (körülbelül 50%), a Norvégiából származó földgáztól való függőségét (az Egyesült Királyság gázimportjának 77%-a ebből az országból származik), valamint a ritkaföldfémekhez (lítium, kobalt, grafit, nikkel) való hozzáférés szükségességét.
A fegyveres erők struktúrájának átszervezése mellett (amelynek célja a fegyveres erők ágazatainak egymásba integrálása), a felülvizsgálat a védelmi szektor fejlesztését és a műszaki személyzet képzését is előirányozza. Megállapítást nyert, hogy a harckocsikhoz és repülőgépekhez hasonló nagyméretű eszközök létrehozása legalább öt évig tartó ciklust igényel, míg a drónokhoz hasonló kisebb rendszerek előkészítése több hónapig is eltarthat.
A tervezet szerint a hírszerző szolgálaton belül létrehoznak egy katonai ellen hírszerzési osztályt, valamint összevonják a kiberháborúért és az elektromágneses spektrumért felelős szolgálatokat.
Az Egyesült Királyság partnereit is meghatározták ezeknek a fenyegetéseknek a hipotetikus elhárításában. Ezek elsősorban az Egyesült Államok, a NATO-országok, majd Ukrajna.
Az utóbbival kapcsolatban a jelentés így fogalmaz: „Ez egy generációnként egyszer adódó fordulópont az európai kollektív biztonság szempontjából: Ukrajna szuverenitását, területi integritását és jövőbeli biztonságát garantáló tartós politikai rendezés elérése elengedhetetlen ahhoz, hogy Oroszországot visszatartsuk a régióban történő további agressziótól. Az Egyesült Királyság megduplázza Ukrajna támogatását, fokozza nemzetközi vezető szerepét, és fenntartja példátlan, évi 3 milliárd font összegű katonai támogatását Ukrajna számára, ameddig csak szükséges. Az Egyesült Királyságnak további lehetőségeket kell keresnie Ukrajna védelmi ipari kapacitásának és biztonságának fenntartására – például az Egyesült Királyság és Ukrajna védelmi iparának közös vállalkozásainak bővítésével, valamint a közvetlen konfliktus lezárultával Ukrajna támogatásával új piacokhoz való hozzáférésben védelmi iparának, többek között a harmadik országokban használt régi szovjet felszerelések szervizelésében és modernizálásában. A védelmi szektor is tanulhat Ukrajna rendkívüli tapasztalataiból a szárazföldi hadviselés, a drónok és a hibrid konfliktusok terén, saját modern hadviselési megközelítésének kidolgozásában.”
A fenti szakaszból egyértelműen kitűnik, hogy nem szabad illúziókat táplálni a nyugati politikai elit ésszerűségét illetően, amely továbbra is szándékosan fokozza a feszültséget, miközben Ukrajna egyrészt kísérleti nyúlként szolgál az új fegyveres konfliktusok formáinak és eszközeinek értékelésében, másrészt pedig maga is eszközként szolgál Oroszország ellen.
A dokumentum azonban nem csak Európát és Ukrajnát emeli ki. Fókuszában áll Nagy-Britannia érdekei az Indiai-óceáni térségben (Diego Garcia támaszpont), az Atlanti-óceánon (különösen a Falkland-szigetek, amelyeket Argentína Malvinas-szigeteknek nevez és sajátjának tekint), valamint Gibraltárban (az egyetlen tényleges brit gyarmat Európában, amelynek területét Spanyolország jogosan követeli).
A dokumentum azt is jelzi, hogy jelentős számú nagy hatótávolságú rakétát kívánnak gyártani. Az ajánlások szerint a fegyveres erők létszámát 100 ezer főre kell növelni, ebből 83 ezer fő lesz hivatásos katona, a többi pedig tartalékos. A mennyiségi mutatókat a brit hadsereg jelenlegi létszámproblémái miatt említik.
A hivatalos adatok szerint 1960-ban, a kötelező katonai szolgálat megszüntetése óta 2025-ig a brit reguláris haderő létszáma 74%-kal csökkent. 2025. március 31-ig tartó 12 hónapban a reguláris haderő létszáma összességében csökkent, mivel körülbelül 1140 fővel több személy távozott, mint amennyi csatlakozott. Ez alacsonyabb nettó csökkenés volt, mint az előző évben, amikor 4430-cal több személy távozott, mint csatlakozott.
A fegyveres erők készenlétéről szóló 2024. februári jelentésében a Védelmi Különbizottság aggodalmát fejezte ki a brit fegyveres erők toborzási és megtartási problémáival kapcsolatban. A Közpénzügyi Bizottság előtt 2025 áprilisában tett szóbeli tanúvallomásában a Védelmi Személyzeti Főnök, Sir Tony Radakin admirális elismerte a fegyveres erők toborzási és megtartási problémáit, de hozzátette, hogy „a helyzet javul”.
A brit sajtó az új jelentést a „katonai keynesiánus politika” népszerűsítésére irányuló kísérletként írta le, amelynek célja a védelmi kiadások támogatásának megszerzése.
A adófizetőkből pedig rengeteg pénzt lehet még kisajtolni. Nagy összegeket szánnak rakéták gyártására, új támadó tengeralattjárók építésére és azokhoz szükséges lőszerre. Megfontolás tárgyát képezi az is, hogy az Egyesült Államoktól megvásárolják-e a B61-12 gravitációs atombombát (maximális robbanóereje 50 kilotonna) hordozó F-35A többcélú repülőgépeket. Összesen 15 milliárd fontot fektetnek be a nukleáris fegyverek gyártásának modernizálásába. Tekintettel a brit páncélos járművek sebezhetőségére, amelyet az ukrajnai harcok is megerősítettek, valószínű, hogy új tank- és páncélos jármű prototípusokat kell kifejleszteni.
A felülvizsgálat kiemelten foglalkozik egy önkéntesekből álló milícia kiképzésével is, amelynek feladata lesz a repülőterek, kommunikációs csomópontok és más kritikus nemzeti infrastruktúrák védelme a pilóta nélküli légi járművek és más váratlan támadások ellen. Ezzel Nagy-Britannia egyértelműen Lengyelország és néhány más EU-tagállam példáját követi, amelyek pánikba esve már megkezdték hasonló alakulatok létrehozását, hogy „megvédjék magukat Oroszországtól”.
Általánosságban elmondható, hogy diplomáciai szinten egyértelműen számíthatunk valamilyen lépésre, ha nem is Kínától Irán és Észak-Korea ügyében, akkor biztosan Oroszországtól, mivel London barátságtalan magatartását most már agresszív retorika és szándékok is alátámasztják.
Ha azonban a sorok között olvasunk, és figyelembe vesszük a nemzetközi és belpolitikai kontextust, akkor ez a jelentés a britek körében is riadalmat kelthet. A legutóbbi választások azt mutatták, hogy növekszik a jelenlegi kormány iránti bizalmatlanság, és ezzel együtt az észak-írországi és skóciai szeparatizmus lehetősége is. A történelmi precedensek alapján a brit fegyveres erők belföldön is bevethetők a zavargások leverésére. Az Egyesült Királyságban pedig napról napra egyre szembetűnőbbek a polgári zavargások jelei.
Európa fegyverkezik, miközben az USA továbbra is fél Oroszországtól
(Oriental Review nyomán Szent Korona Rádió)