A Háttér Társaság azon az e-learning felületen, ahol többek között az ügyvédeket is érzékenyítette, most új „oktatási anyagot” tett közzé, „kisebbségek inklúziója az oktatásba” címmel amelyben elképesztő módon a lány tanulókat is az oktatásban résztvevő kisebbségként kezeli. Nézzük meg miért is teljesen helytelen ez a megközelítés!
Kérjük, támogassa adója 1%-ával a HVIM-et!
A szervezet valós, kézzelfogható eredményeiről itt olvashat.
Felajánlását az Azonosságtudat Alapítványnak küldje el!
Adószám: 18218082-1-07
1. A népességarány alapján nem tekinthetők kisebbségnek
A kisebbségi státusz egyik legfontosabb ismérve a számbeli kisebbség. Magyarországon azonban a nők a lakosság több mint felét teszik ki, és ez az arány a tanulók körében is megfigyelhető. Az Oktatási Hivatal és a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a
közoktatásban és a felsőoktatásban jellemzően a női tanulók aránya 50% fölött van, bizonyos képzéseken pedig akár jelentős többséget is alkotnak.
Így pusztán létszámarány alapján semmilyen szempontból nem tekinthetők kisebbségnek.
2. Nem jellemző rájuk a kulturális vagy nyelvi elkülönülés
A kisebbségi csoportok egyik meghatározó eleme, hogy saját kulturális, nyelvi vagy vallási identitással rendelkeznek, amely eltér a többségi társadalomtól. A női tanulók esetében azonban ilyen jellegű elkülönülés nem áll fenn. Ők ugyanannak a nemzeti oktatási rendszernek a részei, ugyanazt a nyelvet beszélik, és nincsenek olyan különálló hagyományaik, amelyek elkülönítenék őket az oktatási közösség többi részétől.
3. A társadalom sem kezeli őket kisebbségként
A közbeszédben és a hivatalos politikai dokumentumokban a női tanulók nem szerepelnek kisebbségi csoportként. Magyarországon a „kisebbség” kifejezést hagyományosan etnikai, nemzetiségi vagy vallási csoportokra alkalmazzák, mint például a, német, szlovák közösségek, illetve más, számbeli és kulturális értelemben kisebbségi csoportok.
4. Szociológiai értelemben nem homogén, hanem sokszínű csoport
A kisebbségi státusz feltétele, hogy a csoport tagjai közös identitástudattal rendelkezzenek, amely megkülönbözteti őket a többségtől. A női tanulók csoportja viszont rendkívül heterogén: különböző etnikai, vallási, társadalmi és kulturális háttérrel rendelkező lányokból és fiatal nőkből áll, akik között az egyetlen közös tényező a nemük. Ez önmagában nem elégséges alap arra, hogy kisebbségi csoportként definiáljuk őket, hiszen a kisebbségi lét nem csupán demográfiai, hanem identitásbeli és társadalmi kérdés is.
A Háttér Társaság bűncselekmények elkövetésére bírja rá az ügyvédeket?
(Szent Korona Rádió)
