Dugin készített egy összeállítást még Trump beiktatása előtt, melyben azt tekintette át, hogy mit is várhatunk a Trump-kormányzattól. Az orosz gondolkodó szerint forradalmi változásoknak lehetünk tanúi az Egyesült Államokban. Érdemes ezeket a prognosztizált irányvonalakat áttekinteni a beiktatása óta lezajlott eseményeket figyelembe véve.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
A Deep State és az amerikai felemelkedés története
Először is fontos tisztázni, hogy a Deep State hatalma erejének ismeretében hogyan történhetett meg egyáltalán, hogy Trumpot megválasztották? Ehhez szélesebb körű áttekintésre van szükség.
A Deep State az Egyesült Államokban az államapparátus magját és a hozzá szorosan kötődő ideológiai és gazdasági elitet jelenti. Az Egyesült Államokban az állam, az üzleti élet és az oktatás egyetlen, egymással összekapcsolt edényekből álló rendszert alkotnak, nem pedig valami szigorúan elkülönültet. Ehhez hozzáadhatjuk az Egyesült Államokban működő klasszikus titkos társaságokat és klubokat, amelyek történelmileg az elit kommunikációs csomópontjaiként szolgáltak. Ezt az egész komplexumot jellemzően „mély államnak” nevezik.
Ráadásul a két fő párt – a demokraták és a republikánusok – nem kifejezetten különböző ideológiák hordozói, hanem egy egységes ideológiai-politikai és gazdasági kurzus variációit fejezik ki, amelyet a „mély állam” testesít meg. A köztük lévő egyensúly csupán a másodlagos kérdések kiigazítására szolgál, fenntartva a kapcsolatot a társadalom egészével.
A második világháború után az USA két szakaszon ment keresztül: a Szovjetunióval és a szocialista blokkal folytatott hidegháború ideológiai és geopolitikai korszakán (1947-1991) és az egypólusúságnak vagy a „történelem végének” az időszakán (1991-2024). Az első szakaszban az USA egyenrangú partnere volt a Szovjetuniónak, míg a második szakaszban maradéktalanul legyőzte ellenfelét, és egyedüli politikai és ideológiai globális szuperhatalommá (vagy hiperhatalommá) vált. Ennek a globális dominancia felé vezető rendíthetetlen pályának a hordozója nem a pártok vagy más intézmények, hanem a Deep State lett.
Az 1990-es évek óta ez a dominancia egyre inkább a baloldali-liberális ideológia formáját öltötte magára. Formulája ötvözi a nemzetközi nagytőke és a progresszív individualista kultúra érdekeit. Ezt a stratégiát leginkább a Demokrata Párt fogadta el, a republikánusok körében pedig a neokonzervatívok támogatták. Alapgondolata a lineáris és folyamatos növekedési pályába vetett hit volt: az amerikai gazdaság, a világgazdaság, valamint a liberalizmus és a liberális értékek világszerte való elterjedése.
Úgy tűnt, hogy a világ minden állama és társadalma átvette az amerikai modellt – a politikai képviseleti demokráciát, a kapitalista piacgazdaságot, az emberi jogok individualista és kozmopolita felfogását, a digitális technológiákat és a nyugat-központú posztmodern kultúrát. Az amerikai Deep State magáévá tette ezt a menetrendet, és garanciavállalóként működött, biztosítva annak megvalósulását.
Samuel Huntington és az irányváltoztatásra való felhívás
Néhány amerikai értelmiségi már az 1990-es évek elején hangot adott aggodalmának e megközelítés hosszútávú életképességével kapcsolatban. A legvilágosabban Samuel Huntington fogalmazta meg ezeket az aggodalmakat, aki a „civilizációk összecsapását”, a multipolaritás felemelkedését és a nyugat-központú globalizáció esetleges válságát jósolta.
Huntington az amerikai identitás megerősítését és a többi nyugati társadalom egységes – már nem globális, hanem regionális – nyugati civilizáción belüli konszolidálását javasolta. Akkoriban azonban ezt a perspektívát a legtöbben túlságosan óvatosnak ítélték. A Deep State teljes mértékben támogatta a „történelem végének” optimista híveit, mint például Huntington fő szellemi ellenfelét, Francis Fukuyamát.
Ez magyarázza az amerikai elnöki politika folytonosságát Clintontól, Bushon és Obamán át Bidenig, Trump első ciklusa pedig anomáliát jelent. Mind a demokraták, mind a republikánusok – a republikánusok közül példaként George W. Bush – a mély állam egységes politikai és ideológiai stratégiáját fejezték ki: globalizmus, liberalizmus, unipolaritás és hegemónia.
A 2000-es évek elejétől kezdve azonban a globalista optimizmusnak komoly kihívásokkal kellett szembesülnie:
- Oroszország Vlagyimir Putyin vezetése alatt felhagyott az USA vakon követésével, és elkezdte erősíteni szuverenitását. Ez különösen nyilvánvalóvá vált Putyin 2007-es müncheni beszéde, a 2008-as grúziai események, a Krím 2014-es annektálása és főként a különleges katonai művelet (SMO) 2022-es megkezdése után. Mindez teljesen ellentétes volt a globalisták terveivel.
- Kína, különösen Hszi Csin-ping alatt független politikát kezdett folytatni, amely profitál a globalizációból, ugyanakkor szigorú korlátokat szabott, azon esetekre, amikor annak logikája ellentétben állt Kína nemzeti érdekeivel vagy veszélyeztette szuverenitását.
- Az iszlám világban a Nyugat elleni szórványos tiltakozások felerősödtek – a nagyobb függetlenségre való törekvéstől a liberális értékek nyílt elutasításáig.
- Indiában Narendra Modi miniszterelnök megválasztásával jobboldali nacionalisták és tradicionalisták kerültek hatalomra.
- Afrikában felerősödtek a gyarmatellenes érzelmek, Latin-Amerika országai pedig egyre inkább követelni kezdték függetlenségüket az Egyesült Államoktól és a Nyugat egészétől.
Ez a BRICS megalakulásában csúcsosodott ki, amely egy többpólusú, a Nyugattól nagyrészt függetlenül működő nemzetközi rendszer prototípusa.
Az amerikai mély állam komoly dilemma előtt állt: továbbra is ragaszkodjon-e a saját agendájához, miközben figyelmen kívül hagyja a növekvő antagonista tendenciákat, és megpróbálja elnyomni azokat az információs dominancia, a vezető narratívák valamint a médiában és a közösségi hálózatokban történő nyílt cenzúra révén? Vagy tudomásul kell vennie ezeket a tendenciákat, és új válaszokat kell keresnie azáltal, hogy alapstratégiáját egy olyan valósághoz igazítja, amely egyre inkább ellentétes egyes amerikai elemzők szubjektív értékelésével?
Trump és a Deep State
Trump első elnöksége balesetnek – egy műszaki hibának – tűnt. Igen, Trump a populizmus hullámán jutott hatalomra, az Egyesült Államok lakosságának azon szegmenseiből merítve támogatást, amelyek egyre inkább elutasítják a globalista menetrendet és a woke-kultúrát (a baloldali-liberális ideológiát, amely többek között a hiperindividualizmust, a gender-politikát, a feminizmust, az LMBTQP-jogokat, a cancel culture-t, valamint a legális és illegális migráció támogatását hirdeti). Ez volt az első alkalom, hogy a „mély állam” kifejezés az amerikai közbeszédben előtérbe került, rávilágítva a közte és a széles tömegek érzelmei közötti növekvő ellentmondásra.
2016 és 2020 között azonban a mély állam nem vette komolyan Trumpot, és maga Trump sem tudott strukturális reformokat végrehajtani elnöksége alatt. Első ciklusának végeztével a mély állam támogatta Bident és a Demokrata Pártot, példátlan nyomást gyakorolva a választásokon Trumpra, akit az Egyesült Államok által évtizedek óta követett teljes globalista és egypólusú irányvonalra nézve fenyegetésként érzékeltek – bizonyos fokú eredménnyel. Ez magyarázza Biden kampányszlogenjét: „Build Back Better”, azaz „Építsük újra még jobban”. Ez a szlogen arra utalt, hogy Trump első ciklusának „zavara” után vissza kell térni a globalista liberális menetrend megvalósításához.
Ehelyett azzal érvelt, hogy fokozni kell a nyomást az ideológiai ellenfelekre: stratégiai vereséget kell mérni Oroszországra, el kell nyomni Kína regionális terjeszkedését (“Egy övezet, egy út”), szabotálni kell a BRICS-országokat, el kell fojtani a populista mozgalmakat az Egyesült Államokban és Európában, és akár ki kell iktatni Trumpot (jogi, politikai és fizikai értelemben). Ez a terrorista módszerek bátorítását és a baloldali-liberális cenzúra szigorítását eredményezte. Biden alatt a liberalizmus gyakorlatilag totalitárius rendszerré vált.
Biden elvesztette a Deep State bizalmát
Biden azonban számos okból kifolyólag nem tudta teljesíteni ezeket a célkitűzéseket.
A Putyin vezette Oroszország nem kapitulált, és ellenállt a példátlan nyomásnak, beleértve a szankciókat, a valamennyi nyugati ország által támogatott ukrán rezsimmel való konfliktust, a gazdasági kihívásokat és a természeti erőforrások exportjának erőteljes csökkentését. Mindezek ellenére Putyin felülkerekedett, és Biden nem tudott győzelmet aratni Oroszország felett.
Kína határozott maradt, és kritikus veszteségek elszenvedése nélkül folytatta kereskedelmi háborúját az Egyesült Államokkal.
Indiában Modi kormányát nem sikerült megbuktatni a választási kampány során.
A BRICS látványos csúcstalálkozót tartott Kazanyban, orosz területen, a Nyugattal való konfrontáció közepette, a multipolaritás felemelkedését jelezve.
Izrael gázai és libanoni akciói népirtássá eszkalálódtak, ami aláássa a globalista retorikát. Bidennek nem volt más választása, mint hogy ezt támogassa, tovább hiteltelenítve ezzel kormányát. (Azt érdemes kiemelni, hogy Trump is ugyanúgy, ha nem nagyobb gőzzel támogatja a cionistákat. Dugin írásának megjelente után derült ki például az is, hogy kitelepítené a cionista showman a palesztinokat Gázából, és abból egy üdülőövezetet hozna létre – a szerk.)
És ami a legfontosabb, Trump nem adta fel. Soha nem látott mértékben konszolidálta a Republikánus Pártot, folytatva, sőt radikalizálva populista programját.
Idővel Trump mozgalma külön ideológiává fejlődött. Központi előfeltevése az volt, hogy a globalizmus megbukott, és válsága nem az ellenfelek kitalációja vagy propaganda, hanem a dolgok tényleges állása. Következésképpen az Egyesült Államoknak inkább Samuel Huntington, mint Francis Fukuyama megközelítését kell követnie, vissza kell térnie a realizmushoz, és újra kell élesztenie az amerikai (és tágabb értelemben a nyugati) identitás magját. Ez azt jelenti, hogy fel kell hagyni a woke-kultúrával és az elmúlt évtizedek liberális kísérleteivel, és az amerikai ideológiát ténylegesen vissza kell állítani a korai klasszikus liberális gyökerekhez, jelentős hangsúlyt fektetve a nacionalizmusra és a protekcionizmusra. Ez az ideológiai projekt Trump szlogenjében öltött testet: „Make America Great Again” (MAGA).
A mély állam változtat a prioritásain
Mivel Trumpnak sikerült érvényre juttatnia a helyzetét az Egyesült Államok ideológiai palettáján belül, a mély állam tartózkodott attól, hogy a demokraták kiiktassák őt. Biden (részben szellemi hanyatlása miatt) megbukott a „Build Back Better” próbáján, nem tudott meggyőzni senkit a globalizmus további életképességéről, és így a Deep State felismerte a globalizmus válságának valóságát és a globalizmus népszerűsítése régi módszereinek elhagyásának szükségességét.
Ebből fakadóan a Deep State lehetővé tette Trump újraválasztását, sőt támogatta az ideológiai trumpisták radikális csoportjának megalakulását. Ebbe a csoportba olyan prominens személyek kerültek, mint Elon Musk, JD Vance, Peter Thiel, ifjabb Robert F. Kennedy, Tulsi Gabbard, Kash Patel, Pete Hegseth, Tucker Carlson, sőt Alex Jones is.
A lényeg a következő: Trump elismerésével az amerikai mély állam felismerte az USA globális stratégiája felülvizsgálatának objektív szükségességét az ideológia, a geopolitika, a diplomácia és más területeken. Ezentúl minden felülvizsgálat tárgyát képezi.
Trumpot és a trumpizmust, és tágabb értelemben a populizmust már nem technikai hibának vagy anomáliának tekintik, hanem a globalizmus valódi és alapvető válságának, sőt, végének jelzőinek.
Trump mostani ciklusa nem pusztán egy újabb epizód a demokraták és a republikánusok közötti váltogatásban – mindketten hagyományosan a választási eredményektől függetlenül a mély állam által támogatott egységes menetrendet követték. Ehelyett egy új fejezet kezdetét jelzi az amerikai hegemónia történetében: stratégiájának, ideológiájának, megjelenésének és struktúrájának mélyreható újragondolását.
Posztliberalizmus
Vizsgáljuk meg most lépésről lépésre a trumpizmus mint ideológia kialakuló körvonalait. JD Vance alelnök nyíltan „posztliberálisnak” vallja magát. Ez teljes és totális szakítást jelent az Egyesült Államokat az elmúlt évtizedekben uraló balliberalizmussal.
A mély állam, amelynek általában nincs saját koherens ideológiája, most úgy tűnik, hajlandó kísérletezni a liberális ideológia jelentős felülvizsgálatával, ha nem is annak teljes felszámolásával. A trumpizmus a szemünk láttára veszi fel egy önálló és független ideológia jellegzetességeit, gyakran közvetlenül szembefordulva az eddig uralkodó balliberalizmussal.
A trumpizmus mint ideológia nem monolitikus, és több pólust tartalmaz. Általános keretei azonban egyre világosabbá válnak:
A globalizmus, a baloldali liberalizmus (progresszivizmus) és a „woke” kultúra elutasítása.
A trumpizmus határozottan és nyíltan elutasítja a globalizmust – az egységes globális piac és kulturális tér vízióját, ahol a nemzeti határok egyre inkább elmosódnak, és a nemzetállamok fokozatosan átadják hatáskörüket nemzetek feletti szervezeteknek (pl. az EU-nak). A globalisták úgy vélik, hogy ez hamarosan egy világkormány létrehozásához fog vezetni, amint azt Klaus Schwab, Bill Gates és Soros György nyíltan szorgalmazza. Ebben a vízióban a világ összes embere egyenlő jogokkal rendelkező világpolgárrá válik egy egységes gazdasági, technológiai, kulturális és társadalmi keretben. Ennek a folyamatnak, vagy a ”Great Reset”-nek az eszközei közé tartoznak a világjárványok és a (sötétzöld – a szerk.) környezetvédelmi programok.
A trumpizmus számára mindez teljesen elfogadhatatlan. Ehelyett a nemzetállamok megőrzését vagy civilizációkba való integrálását szorgalmazza – legalábbis a nyugati civilizáció keretein belül, ahol az USA áll az élen. De ez a vezetés már nem a liberális globalista ideológia zászlaján nyugszik, hanem a trumpizmus értékrendjén. Ez nagyban hasonlít Huntington eredeti érveléséhez, amely a Nyugat konszolidációját a többi civilizációval szembeállítva határozta meg.
A globalizmus elutasítása
A trumpizmus a nemzetközi kapcsolatokban inkább a realizmus iskolájához igazodik, amely elismeri a nemzeti szuverenitást, és nem követeli annak eltörlését. A globalizmus elutasítása az oltási kampányok és a környezetvédelmi célkitűzések kritikájával is jár. Az olyan figurákat, mint Bill Gates és Soros György, ebben a keretben a tiszta gonosz megtestesítőiként ábrázolják.
Anti-Woke
A trumpisták ugyanilyen határozottan ellenzik a woke ideológiát, amelyet ők úgy határoznak meg, mint ami magában foglalja:
- Gender- és nemi politikát és a perverziók legalizálását;
- A kritikai fajelméletet, amely arra irányul, hogy a történelmileg elnyomott csoportok bosszút álljanak a fehér lakosságon;
- A migráció ösztönzését, beleértve az illegális migrációt is;
- A cancel culture-t és a balliberális cenzúrát;
- A posztmodernizmust.
E „progresszív” és hagyományellenes értékek helyett a trumpizmus a hagyományos értékekhez való visszatérést szorgalmazza (ahogyan azok az Egyesült Államokra és a nyugati civilizációra vonatkoznak). Így egy anti-woke ideológia épül fel. (Zárójelesen azért érdemes megjegyezni, hogy Trump annyira épít csak hagyományos értékekre, amennyire éppen kedve tartja, hiszen pénzügyminisztere is buzeráns, valamint homoszexuális esküvőt is tartottak már birtokán – a szerk.)
Például:
- A többneműség fogalmát felváltja a csak két természetes nemre vonatkozó deklaráció. A transznemű személyeket és az LMBTQP közösséget inkább marginalizált devianciának, mint társadalmi normának tekintik.
- A feminizmust és a férfiasság és a patriarchátus durva kritikáját elutasítják. Következésképpen a férfiasság és a férfiak társadalmi szerepe visszakerül központi pozíciójába. A férfiaknak nem kellene többé úgy érezniük, hogy bocsánatot kell kérniük azért, mert férfiak. Emiatt a trumpizmust néha „tesóforradalomnak” vagy „férfiak forradalmának” nevezik.
A kritikai fajelméletet a fehér civilizáció rehabilitációja ellenpontozza. A fehér rasszizmus szélsőséges formái azonban általában a trumpizmuson belüli peremmozgalmakra korlátozódnak. Általánosabban ez a fehérekkel szembeni kötelező kritika elutasítását eredményezi, miközben meglehetősen toleráns hozzáállást tanúsítanak a nem fehérekkel szemben, feltéve, hogy azok nem követelnek kötelező bűnbánatot a fehérektől.
Folytatjuk…
A szuverenitás erősítéséért – Dugin elemzése az orosz-iráni szövetségről
(Arktos nyomán Szent Korona Rádió)