A Nagy francia elsötétedés, vagy ismertebb nevén nagy francia forradalom a világtörténelem egyik legalantasabb és legerőszakosabb pillanata, melyet mégis tudatlanok, félrevezetettek és a véres terror örökösei ujjongva ünnepelnek. A modernitás nagy terrorjában ugyanakkor sokan álltak ki a tradicionális világrend mellett, például apácák is. Őket kanonizálja most a katolikus egyház.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Ferenc pápa hivatalosan szentté nyilvánította a francia forradalom terroruralma idején kivégzett 16 compiègne-i karmelita apácát a ritka „egyenrangú szentté avatás” eljárásával.
A Párizsban dicsőítő énekek éneklése közben nyaktilóval kivégzett Szent Teréz anyát és 15 társát azonnal szentként tisztelheti világszerte a katolikus egyház.
A Vatikán által szerdán bejelentett ekvipollent, vagyis „egyenértékű” szentté avatás elismeri a karmelita vértanúk régóta tartó tiszteletét, akik 1794. július 17-én rendíthetetlen hittel néztek szembe a halállal.
Bátorságuk és hitük utolsó tette ihlette Francis Poulenc 1957-es ismert operáját, a „Karmeliták párbeszéde” címűt, amely a híres katolikus regényíró és esszéista, Georges Bernanos azonos című könyve alapján készült.
A szokásos kanonizációs eljáráshoz hasonlóan az egyenrangú kanonizáció is a pápai tévedhetetlenségre való hivatkozás, amelynek során a pápa kijelenti, hogy egy személy a szentek között van a mennyben. Elkerüli a kanonizáció formális folyamatát, valamint a szertartást, mivel egy pápai bulla közzétételével történik.
Továbbra is szükséges a szent hosszú távú tisztelete és a bizonyított hősies erény, és bár nem szükséges modernkori csoda, a szent halála előtt vagy után történt csodák hírét is figyelembe veszik, miután a Vatikáni Szentek Ügyeivel Foglalkozó Dikasztérium történelmi osztálya tanulmányt készített.
Kik voltak a compiègne-i mártírok?
A tizenegy apácából, három világi nővérből és két külsősből álló mártírokat a heves katolikusellenes üldözés idején tartóztatták le. A francia forradalom polgári egyházi alkotmánya betiltotta a vallásos életet, és a compiègne-i karmelitákat 1792-ben kiűzték kolostorukból.
Annak ellenére, hogy a nővérek bujkálni kényszerültek, titokban fenntartották az ima és a bűnbánat közösségi életét. A kolostor perjelnője, Szent Ágoston Teréz anya javaslatára a nővérek további fogadalmat tettek: felajánlották életüket a francia forradalom befejezéséért és a franciaországi katolikus egyházért cserébe.
Kivégzésük napján a nővéreket nyitott kocsikon szállították végig Párizs utcáin, elviselve az összegyűlt tömeg szidalmazását. Nem bátortalanul énekelték a Miserere, a Salve Regina és a Veni Creator Spiritus kezdetű énekeket, miközben az állványzathoz közeledtek.
Mielőtt találkoztak volna a halálukkal, minden nővér letérdelt a perjelnőjük előtt, aki engedélyt adott nekik a halálra. A perjelnőt végezték ki utolsóként, az ő éneke folytatódott, amíg a penge le nem esett.
A következő néhány napon belül kivégezték magát Maximilien Robespierre-t is, véget vetve ezzel a véres rémuralomnak.
A 16 mártír holttestét a Picpus temetőben lévő tömegsírba temették, ahol sírkő emlékezik mártíromságukra. X. Piusz pápa 1906-ban boldoggá avatta őket.
A compiègne-i vértanúk ünnepe továbbra is megmarad.
(Catholic News Agency nyomán Szent Korona Rádió)
