A kuruc.info honlapon megjelent egy videó, amelyben látszik, hogy amikor Spanyolországban az utcán egy néger erőszakoskodott egy nővel, senki sem segített neki. Miért alakulhatott ki ez a közöny? Olvasónk általi összeállítás és következtetések.
Nos, ahogyan azt egy 2010-es dokumentumfilm, a „Hamis vádaskodások Spanyolországban” (False Accusations in Spain) bemutatja, Spanyolországban a nők sokat tettek azért, hogy ezt a légkört kialakítsák.
Nézzük meg ennek a részleteit!
A feminista kormányzat törvénye
A férfiak és a nők közötti egyensúly megbomlása először 2004-ben öltött testet, amikor Spanyolország új kormányt választott, melynek miniszterelnöke a szocialista párti (PSOE) José Luis Zapatero lett. A kormány egy új törvényjavaslatot terjesztett elő: a nemek közötti erőszakos cselekmények törvényét. Ennek elvi célja az volt, hogy a nőket védje. Mint látni fogjuk, nem ez történt, hanem a törvény korlátlan hazudozást biztosított a nőknek a férfiakkal szemben.
A spanyol kormány hozzáállását jól mutatja az Egyenlőségi Minisztérium falán látható felirat: „A nők intézménye”. A minisztériumot egy 31 éves nő, Bibiana Aido vezeti. A minisztérium rengeteg plakátot helyeztetett ki, amelyek azt sugallják, hogy a férfi vagy az apa a rossz, ellenben a nő vagy az anya a jó. Ezenkívül olyan televíziós hirdetéséket sugároznak, ahol gyerekeket használnak fel ugyanilyen propagandacélra, amikor ezt mondatják velük: mama, cselekedj, azaz tegyél feljelentést!
A törvény szerint a nők szava szent
A gyakorlatban ez a törvény azt eredményezi, hogy amikor egy nő családon belüli bántalmazással vádol meg egy férfit, akkor a férfit azonnal bűnösnek nyilvánítják, és neki kell bizonyítania, hogy ártatlan.
A nőnek csak annyit kell tennie, hogy feltárcsázza a rendőrséget. A kiérkező rendőr nem tesz fel kérdéseket és nem végez nyomozást, ugyanis a törvény szerint a nőnek nem kell semmilyen bizonyítékot bemutatnia – csupán a szava elegendő. A rendőrség egyenesen a fogdába viszi a férfit, ahol 48 órát tölt el, majd bíróság elé állítják.
A bíró úgy hoz döntést az ügyben, hogy nem hallgatja meg a férfi tanúvallomását, valamint a férfi nem hozhat tanúkat a saját védelmére.
A törvény szintén tiltja a felek közötti közvetítést vagy egyezkedést, így ha a folyamat elindult, békés megegyezésre nincs lehetőség.
Jogi szakértők is kritizálnak
A dokumentumfilmben megszólaltatott jogi szakértők megerősítették a fent leírtakat. Ezenkívül egyéb kritikát is megfogalmaztak.
Maria Sanahuja bírónő a barcelonai tartományi bíróság tagja. Elmondta, hogy túl sok hatalmat adtak a nők kezébe azzal, hogy túl nagy hangsúlyt fektetnek egy nő szavára. Az utóbbi években Spanyolországban egy nő szava maga az igazság.
Részletezte, hogy a nők által benyújtott keresetek többsége hamis vádaskodás volt. Sok spanyol nő arra használja a büntetőtörvénykönyvet, hogy váláskor előnyös helyzetbe kerüljön: bosszút akar állni, vagy jobb pénzügyi helyzetbe akar kerülni, azaz több pénzt akar kicsikarni az ex-férjétől. A nők sokszor a gyerekeiket is felhasználják az ilyen céljuk elérésére.
A nők azért használják fegyverként a büntetőtörvénykönyvet, mert az arra ösztönzi őket, hogy ha a férfi csak rájuk kiabál, akkor szaladjanak a rendőrségre és jelentsék fel.
Bufete Pérez-Roldán ügyvéd a családjog szakértője, aki Madridban praktizál. Elmondta, hogy a nemek közötti erőszakos cselekmények törvénye csak a nőket védi. Ez a törvény azt feltételezi, hogy mindig a férfi a támadó, ami abból a gondolatmenetből ered, hogy a férfi a domináns.
Kifejtette, hogy az ilyen ügyekben nem létezik az ártatlanság vélelme – a férfi bűnösségét vélelmezik, és neki kell bizonyítania, hogy ártatlan. A bírók két ok miatt nem keresik az igazságot: egyrészt hanyagságból, másrészt azért, mert a probléma ideológiai eredetű, és mert a magánéletben, a magánlakásban elkövetett bűncselekményeket nehéz bizonyítani. Azonban még ott is, ahol nyilvánvalóan látszik, hogy hamis vádaskodásról van szó, a hivatalnokok félrenéznek.
Az ilyen ügyekben a férfiaknak nincsenek jogai. Az a férfi számára, akit az utcára küldtek a hamis vádak miatt, nincs menhely, nincs pénzügyi segítség, nincs lelki segély. Sok férfi pszichológiai problémát szerez, traumát él át, mert börtönbe küldik olyan bűn miatt, amit nem követett el. A nők számára van pszichológus, de a férfiak számára nincs.
Ha a férfit megvádolják, esetleg néhány órát, de sokszor semmi időt sem kap arra, hogy összepakoljon. A törvény szerint ugyanis, ha megtörtént a vád, melyhez semmilyen bizonyíték nem kell, a rendőrség automatikusan letartóztatja a férfit. Börtönbe kerül 48 órára, azután bírói őrizetbe kerül. A férfi nem térhet haza, mert azt kockáztatja, hogy a barátnő vagy feleség újabb vádat fogalmaz meg ellene. Így a férfinak a barátainál vagy a szüleinél kell meghúznia magát, mert a megvádolt férfiak számára nincs szociális háló.
Súlyos aggályok vannak azzal kapcsolatban, hogy ez a törvény alkotmányos-e, de a spanyol alkotmánybíróság azt a határozatot hozta, hogy a törvény alkotmányos. Ellenben az ügyvéd rámutatott, hogy tisztán látszik, hogy ez a törvény megsérti az Emberi Jogok Európai Konvencióját: nincs tisztességes tárgyalás, az eljárás sokszor túl lassú, és nem tartja tiszteletben a törvény előtti egyenlőséget.
José Díaz Herrera újságíró és író, „A kasztrált férfi” szerzője szintén kritizálta a törvényt. Könyve több mint 3000 bírósági jegyzőkönyvön alapuló tanulmány.
Ugyanakkor a dokumentumfilm bemutatta, hogy a spanyol Egyenlőségi Minisztérium és Nők Intézménye támogatások széles palettáját nyújtja azoknak a nőknek, akik állítólag bántalmazást szenvedtek el: azonnali vészhelyzeti segítség, pénzügyi háttértámogatás, munkalehetőség, és így tovább, és így tovább… Ezzel ellentétben abszolúte semmit sem kap az az évi kb. 125.000 férfi, aki börtönbe kerül.
Ellentüntetések
A dokumentumfilm bemutatott olyan férfiak és nagyszülők által alapított egyesületeket, melyek a törvény ellen tüntettek. Ezenkívül megszólaltattak hamisan megvádolt férfiakat, valamint ilyen férfiak szüleit, akik elmondták, hogy a fiúk évek óta nem láthatja a gyerekeit.
Az egyik férfi elmondta, hogy a felesége hamisan azzal vádolta meg, hogy megverte, melynek következtében a férfi nem láthatja a fiát sem. Egy másik férfi elmondta, hogy a felesége pszichológiai abúzussal (lélektani bántalmazással) vádolta meg. 48 órát töltött egy cellában, miután letartóztatták bántalmazásért, bár arra semmi bizonyíték sem volt. Egy tüntető nő elmondta, hogy a gyerekek felügyeletét automatikusan a nő kapja meg annak vizsgálata nélkül, hogy alkalmas-e arra.
Néhány eset példaképpen
Francisco Zugasti esete
Ő az igaztalanul megvádolt férfiakat képviselő Pro Justicia szövetség alapítója. Elmondta, hogy a bírósági eljárás során nem engedték, hogy beletekintsen a jogi dokumentumokba; nem engedték, hogy az ügyében felszólaljon; nem tehetett fel kérdéseket; nem mutathatott be bizonyítékokat, nem hozhatott tanúkat. Elvesztette a két gyerekéhez fűződő jogait, és az ítéletet már azelőtt kihirdették, hogy a tárgyalás lezajlott volna.
Hozzátette, hogy a spanyol családjogi bíróságokon diszkrimináció van a férfiakkal szemben, mert váláskor az esetek 95-97%-ban a nők kapják a gyerek feletti felügyeleti jogot.
A fent már említett Sanahuja bírónő is megerősítette, hogy szinte mindig a nő kapja a gyerek feletti felügyeleti jogot.
Paco esete
Nem volt házas, de gyereke volt egy nőtől. Különváltak, amikor a kislányuk egyéves volt. A különválás után közösen gyakorolták a gyerek feletti felügyeleti jogot. Amikor a kislány hároméves volt, Paco megtudta, hogy az anya elhanyagolta a gyereket, így aztán az iskolától, a pszichológusoktól és a nyomozóktól beszerzett bizonyítékokkal elment a bíróságra, ahol kizárólagos felügyeleti jogot kérelmezett. Az ex-barátnője azonnal 14 hamis vádat nyújtott be ellene, köztük a vérfertőzéssel kapcsolatos hamis vádat. A nő nem mutatott be orvosi jelentést – csupán a szava elegendő volt.
A családjogi bíróság bírónője megtagadta Pacótól, hogy tanúkat hozzon. A törvényszéki szakértői jelentés világosan leírta, hogy a kislányt nem molesztálták. A bírónő egyetlen kérdést sem tett fel Pacónak. A bírónő kilenc alkalommal szakította félbe Paco ügyvédjét azt állítva, hogy az ügyvéd kérdései nem lényegesek, pedig azok közvetlenül az üggyel voltak kapcsolatosak. Végül az anyának ítéleték meg a kislány feletti kizárólagos felügyeletet. Pacónak csak azt engedték meg, hogy egy ún. találkozási ponton, egy szociális munkás előtt, a kislányától két méter távolságot tartva találkozhasson vele.
José Antonio esete
11 hónapra börtönbe került, mert az ex-felesége hamisan megvádolta. José elmondta, hogy kb. egy évvel a különválásuk után az ex-felesége elkezdett hamis vádakat gyártani, melynek következtében távolságtartási végzéssel sújtották a férfit. A nő tovább vádaskodott, melynek hatására a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a férfi megszegte a távolságtartási végzést, ezért börtönbe küldte. Négy évvel később a törvényszéki szakértői jelentésből kiderült, hogy az ex-feleség saját magának okozta a sérüléseket azért, hogy megvádolhassa a férfit. A férfinak van egy 12 éves fia, akit már 5 év nem látott.
Eufemiano Cespedes esete
Hat éve él egy konténerben. A feleségétől való különválás során a bírósági rendszer nem vette figyelembe a férfi pénzügyi helyzetét, hanem tönkretette, így arra kényszerítették, hogy egy konténerben éljen. 2000-ben váltak el, de 10 év után még mindig az ex-felesége hamis vádaskodásai ellen küzd. Eufemiano elmondta, hogy havi 800-820 euró a jövedelme, de az nem elég egy lakás bérlésére, mert az kb. 700 euró lenne. Még mindig havi 300 eurót fizet az ügyvédjének, hogy védekezzen az ex-felesége által tett hamis vádak ellen. Az ex-feleség nyolc hamis vádat emelt ellene, mely ügyekből a férfi hatot megnyert, azonban kettő ügy még mindig folyamatban van. A válás óta a bíró azt követeli tőle, hogy fizessen 100.000 peseta (600 euró) gyerektartási díjat annak ellenére, hogy Eufemianónak nincs is kiskorú gyereke, ugyanis a legfiatalabb lánya is már 30 éves. A férfi ügyvédje elmondta, hogy ügyfelének nincs kiskorú gyereke, a bíró mégis megítélte a gyerektartási díjat az ex-feleség részére. A házastársi vagyon is a nő nevére került, így a nő multimilliomos lett.
Évi 150.000 feljelentés – a vádak 90%-ban hamisak
A tapasztalat azt mutatja, hogy a nők naponta kb. 400, évente kb. 150.000 feljelentést tesznek a férjük vagy barátjuk ellen. Csupán példaként álljon itt két szám: 2005-ben 160.000 férfit, 2008-ban 142.125 férfit tartóztattak le ilyen ügyben.
A spanyol kormányzat jelentése szerint a 2008-ban tett 142.125 feljelentés közül csak 13% végződött elítéléssel. Ha a megvádolt férfiak csak 13%-a volt bűnös, akkor mi a helyzet a többi 87%-kal? Vagy nézzük például a sevillai családjogi bíróságot! Itt Francisco Serrano bíró elmondta, hogy a feljelentések csak 9,7%-a végződik elítéléssel.
Mint látható, az esetek kb. 90%-ban a feljelentést tevő nők hazudnak.
A törvény nem javított a helyzeten
Az El País újság közölte, hogy 2003-ban mekkora volt azoknak a nőknek az aránya, akiket jelenlegi vagy korábbi barátjuk vagy férjük gyilkolt meg. Ez Spanyolországban eleve alacsonyabb volt, mint más európai országokban.
Most pedig nézzük meg a spanyol szocialista kormány 5 éves kormányzásának eredményét! 2004-ben évi 48 nőt gyilkolt meg a partnerük, míg 2005 és 2008 között évi 60-70-et, vagyis a nemek közötti erőszakos cselekmények törvénye nem javított ezen. Ha viszont azt nézzük, hogy hány ember – apák, gyerekek, nagyszülők – szenvedett ez a törvény, valamint az abból eredő hamis vádaskodás miatt, az több mint 3.000.000 embert jelent.
Zárszó a kellemetlen igazságról
Zárszóként néhány megjegyzést szeretnék tenni a fenti jelenséggel kapcsolatban.
Először, a fentiek fényében nem kell csodálkoznunk, ha a spanyol férfiak a kisujjukat sem mozdítják egy nő megvédésére.
Másodszor, a spanyol alkotmánybírák vagy gyávák szembemenni a feministákkal, vagy maguk is feministák, akik nem a jog, hanem az ideológia alapján, gyakorlatilag szovjet stílusú bíróságként működnek, és ezért találták a nemek közötti erőszakos cselekmények törvényét alkotmányosnak. Az ugyanis már első rápillantással tisztán látszik, hogy ez a törvény olyan alapvető alkotmányos jogokat sért, mint például az ártatlanság vélelme, az ellenérdekelt tanúkkal való konfrontálódás joga (i.e. kérdések feltétele nekik), valamint a saját bizonyítékok és tanúk bemutatásához való jog.
Harmadszor, bár ez a dokumentumfilm Spanyolországról szól, hasonló törvények vannak a többi fehér országban is. Az angolszász országokban és a nyugat-európai országokban a legrosszabb a helyzet, azonban a kelet-európai országok sem örülhetnek, mert ők is ugyanezen az úton haladnak, csak egy lépéssel le vannak maradva. Csupán idő kérdése, hogy a Nyugaton már megtapasztalt feminizmus és gynocentrikus (nőközpontú) törvények, a színesbőrű bevándorlás, a homoszexuális parádé és egyéb felforgatás mikor fogja ugyanolyan mértékben sújtani Kelet-Európát is.
Negyedszer, ha valaki nem értené, hogy ilyen törvények miért születnek, akkor íme, a kellemetlen, de racionális válasz: azért, mert a nők szavazhatnak. Mivel a nők alkotják a legnagyobb szavazótömböt, a visításukra a politikusok felfigyelnek, hiszen ez utóbbiakat csak egyvalami érdekli: a megválasztásuk. Így aztán a politikusok akkor, amikor meghallják a nők visítását, szavazatvadász módra olyan törvényjavaslatot terjesztenek be, amivel megszerezhetik a nők szavazatait.
Ha pedig valaki megkérdezi, hogy mi a megoldás, akkor íme, a kellemetlen, de racionális válasz, amellyel sokan nem szeretnek szembenézni, mert sérti az érzékenységüket. Lehet a jelenlegi utat tovább járva, simp-ként (papucsférfiként) a nőket piedesztálra emelni és leborulni az Arany Vagina előtt, aminek demográfiai és társadalmi összeomlás lesz a vége. Vagy lehet tököt növeszteni és elvenni a nők szavazati jogát, amit eleve meg sem érdemeltek, ugyanis a fehér férfiak azok, akik nettó adófizetőként és katonaviselt emberként a társadalmat a hátukon viszik és védik. Ha csak a férfiak szavazhatnának, akkor ők olyan parlamenti képviselőket választanának meg, akik nem alkotnának feminista törvényeket.
(Hidra – Szent Korona Rádió)
Barbie – A feminista propagandafilm, ami átneveli társadalmunkat
A nemiség káosza – A feminizmus és a transzhumanizmus kapcsolata
Egy újabb férfiellenes álkutatás szerint a “queer’ nőknek több az orgazmusuk mint a normálisoknak
Családon belüli erőszak elkerüléséről prédikált a feminista, akit migráns vőlegénye ölt meg