Alakul a többpólusú világrend, átrendeződnek az erőviszonyok, és hazánk hintapolitikát folytat. Milyen következményei lehetnek ennek? Mit hoz a jövő? Olvasói véleménycikket közlünk.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Az elhíresült Kállay kettőst megszégyenítő politikai-szövetségi csiki-csuki játékba kezdett a magyar kormány. Miközben egyre jobban mélyülnek, és közben persze tisztulnak is a nemzetközi koalíciók közötti törésvonalak, a magyarországi kormány és bizonyos kérdésekben a magyarországi ellenzék nagy része sem hajlandó a realitásokról tudomást venni. Ugyanolyan ideákat kergetnek, mint az általuk pellengérre állított (vagy éppen Istenként csodált), nyugati politikusok, WOKE mozgalmárok. Pedig a helyzet, minden bonyolultsága ellenére is egyszerű. A szemünk előtt zajlik a régi egypólusú világrend összeomlása és ezzel párhuzamosan az új két- vagy inkább többpólusú világrend kialakulása. Mint minden születés, ez is vérrel fog járni. Az új régi rend képviselői (unipolaritás) a „fejlett nyugat” nem fogja könnyen átadni/megosztani hatalmát, így az új, feltörekvő hatalmaknak erővel kell a szükséges területeket, tereket megszerezniük. Ez persze rengeteg a tömegek számára csak csekély részben látható diplomáciai tárgyalásból és a tömegek részére, élőben, valós időben közvetített háborúkból tevődik össze. Harc zajlik a kereskedelmi útvonalakért, nyersanyag lelőhelyekért, fosszilis energiáért, szövetségekért és persze ezek megtartásáért.
Az orosz-ukrán háború, a palesztinok elleni népirtás, az Iráni síitizmus térnyerése, a Száhel-övezetben folyó harcok, mintegy több száz darabos puzzle egy-egy darabja illeszkednek a történetbe.
De nézzük a magyar helyzetet. Ami adott szövetségesi rendszerünkben az a NATO és az EU.
Ezek a szövetségek, bizonyos hűséget várnak el a tagjaiktól. Ezzel lehet egyetérteni és lehet persze eltérő véleménye a mindenkori kormányoknak, ez utóbbi viszont, mindenképpen szankciókkal jár.
Magyarország, Ukrajna tekintetében a béke pártján áll (legalább is kommunikációs szinten), hisz egyik oldalon a béke kihangsúlyozása mellett Oroszországból származó gázolajat és földgázt, elektromos energiát, egyes híresztelések szerint harmadik félen keresztül lőszert is szállít az oroszokkal hadban álló ukránoknak, másrészt, talán kényszerűségből is, igen jó politikai és gazdasági kapcsolatokat ápol a szövetségi rendszerükkel szembehelyezkedő Oroszországgal és Kínával. Az persze egy külön kérdés, hogy a szállított termékek esetében az anyagi ellentételezést, megfizeti-e valaki, és ha igen, akkor ki és mikor? Erről soha nem esik szó senki részéről sem, hisz maga az ellenzék a Mi Hazánkat kivéve teljesen a háborúpártiság bűvkörében él. De vajon felmerült-e valakiben, hogy ha az ukránok el merték zárni a NATO, EU tagállam Magyarország és Szlovákia felé – a nemzetgazdaságot és nemzetbiztonságot veszélyeztetve – a kőolaj ellátást és több esetben kíséreltek meg szabotázs akciót a Törökországból hazánkba is szállító vezetékrendszerek ellen (a NATO és az EU teljes hallgatása mellet), akkor egy vesztes háború esetén, mi történhet a megmaradt területükön élő kisebbségekkel? Szövetségeseink az ukránok által elkövetett atrocitásokat, pogromokat vélhetően vagy belügyként kezelnék, vagy meg nem történt rémhírnek minősítenék. Az ezzel kapcsolatos híreket pedig cenzúráznák, amennyire csak lehet. A Magyar Honvédség pedig a mai állapotában egy jól felszerelt és harci tapasztalatokkal rendelkező ukrán hadsereggel vagy szabadcsapatokkal szemben, semmilyen erőt sem tudna felmutatni, szemben a lengyelekkel vagy a románokkal.
Újabb szövetségesünk és gazdasági partnerünk a mindenhonnan kilógó, az ország érdekeit képviselő török AK párt, mely jelen pillanatban Törökországot vezeti, a keményvonalas Erdogan elnökkel az élén. Törökország nem tagja az EU-nak és nemrégiben felvételét kérte a BRICS-be. A törökök tagjai a NATO-nak, egész pontosan a második legerősebb állama, mely 80 milliós népességével, javuló gazdasági mutatóival, erős és jó minőségű fegyvergyártásával, stratégiai helyzetével, nagyobb mozgástérrel rendelkezik hazánknál. Helyzete azért is érdekes, mert az USA (Trump elnöksége alatt), több száz szankciót vezetett be ellene, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a romló gazdasági helyzet, belső elégedetlenséget fog szülni és ez talán elhozhatja a várva várt rendszerváltást és egy Amerika-Izrael barát kormány kerülhet hatalomra. Figyelmeztető jel lehet számunkra, hogy bár Törökország a NATO tagja, de az USA tevékenyen részt vett az amerikában élő, Fetulah Gülen által szervezett 2016-os puccsban. Az is, hogy a kurd marxista/kommunista terrorszervezetek elleni török támadások idején a török légtér védelmét ellátó német Patriot rakétákat a Bundeswehr kivonta Törökország területéről, a nyugati államok pedig különleges egységeket küldtek a PKK, YPG terroristáinak kiképzésére és katonai felszereléseket és hadianyagot a felfegyverzésükhöz. Ezen különleges egységek egyébként a török offenzíva kezdetekor az oroszoktól kértek kimenekítést, melyet meg is kaptak. A törökök pedig az oroszoktól vásároltak S400-as légvédelmi rendszereket. A kurd kommunisták egyébként jelentős izraeli támogatást is kaptak, hisz Izraelnek a nagy Izrael tervében Törökország egyes részei is Izraelhez tartoznának, ahogy területi igényeik vannak Libanonnal, Irakkal, Szíriával, Egyiptommal, Jordániával, Szaúd-Arábiával szemben is. Folyótól a tengerig, ahogy az izraeli politikusok mondják, csak azt nem, hogy melyik folyótól.
Harmadik szövetségese a magyar kormánynak (és az ellenzéki pártok jelentős részének), a nagyhatalmi álmokat kergető Izrael, mely már az ICJ által is deklaráltan népirtó politikát folytató kormányát feltétel nélkül, szolgalelkűen kiszolgálja.
A „békepárti” kormányt Izrael esetében nem érdekli a 15000 legyilkolt csecsemő és gyermek, a megölt 100 feletti nemzetközi újságíró, a több száz meggyilkolt nemzetközi segélymunkás, a már 100000 felettire becsült polgári áldozat, a mesterségesen előidézett éhínség, és a szuverén országok területei ellen elkövetett sorozatos légicsapások.
Tesszük mindezt úgy, hogy tagjai vagyunk a muszlim hátterű Türk Tanácsnak és a turáni szövetségnek is. Ezek a szervezetek és kormányok viszont, többségében szembehelyezkednek az izraeli népirtással.
Ugyanígy szembehelyezkedik az izraeli kormány politikájával Oroszország és Kína is.
Az USA-ban közelgő választásokkal kapcsolatban messianisztikus csodavárás tapasztalható a magyar kormány részéről. Trump hatalomra kerüléséért epekednek. De vajon okkal történik-e mindez?
Amerikának, állandó geopolitikai és gazdasági érdekei vannak, melyeket az elnök személye sem írhat felül. Lehet, hogy Magyarország felé barátságosabb lesz, de, ha Kínával, Oroszországgal és Törökországgal kapcsolatban ellenségesebb hangnemet üt meg és radikálisabb gazdaságpolitikát folytat, az mindenképpen kihat a mindenkori magyar kormány kül- és belpolitikájára is. Nem elfelejtendő tény az sem, hogy rossz viszonyt ápolt a muszlim országokkal is: ő ölette meg Szulejmánit és fogadta el Jeruzsálemet a cionista terrorállam fővárosául.
Ergo a mozgásterünk csökkenni fog az USA által ellenségesnek és barátságtalannak nevezett országokkal szemben. Gondoljunk csak az egyre növekvő kínai gazdasági és politikai kapcsolatokra, valamint a számolatlanul hazánkba települt kínaiakra
Törökország esetében is egyre többször hangzik el a török elemzőktől, a NATO-ból való kilépés felvetése. Mi lesz onnantól a NATO jövője? Törökország a maga 80 milliós lakosságával és a hozzá kapcsolódó türk népek szövetségével, majd 400 milliós összefüggő, politikai, gazdasági tömböt alkot. Hakan Fidan külügyminiszter minden fronton támad és védi Törökország érdekeit valamint növeli politikai súlyát a világban. Nem mellesleg nemrég jelentették be, hogy egy esetleges Libanon elleni, izraeli szárazföldi offenzíva esetén, török egységeket küldenek Libanon védelmébe, hisz nem szabad megvárni, míg a terjeszkedő Izrael a határaikhoz ér. És persze nem felejtik az Izrael által a kurd terroristáknak nyújtott, politikai, gazdasági és katonai segítséget sem.
Hiába van a magyarországi média és elemzői kör teljes mellszélességgel felsorakoztatva, mára lassan egyedül maradunk ezzel az állásponttal. Merthogy nem lehet 100000 feletti civil halottat mind Hamászosnak beállítani, főleg úgy, hogy a Hamász gerilláinak a számát a háború kitörésének időpontjában 30 ezer főre becsülték, amiből a nemzetközi becslések alapján 20 ezer még mindig aktív és a létszámuk, támogatásuk napról napra nő. A harmadik országok területén történő Hamász és Hezbollah vezetők likvidálása zöld utat jelenthet ezeknek a szervezeteknek, hogy maguk is így cselekedjenek, ami felmérhetetlen kockázatokat jelent a magyar és a különböző célországok nemzetbiztonságára is. Ahogy egy esetleges libanoni szárazföldi offenzíva vagy az Irán részéről teljesen jogos megtorlás következtében kialakult regionális háború is az olajárak elszállását és Európa gazdasági alászállásának a felgyorsulását eredményezheti, mely polgári elégedetlenséghez, etnikai feszültségek fokozódásához, esetlegesen, etnikai, vallási alapon szerveződő belső villongásokhoz, polgárháborús helyzetek kialakulásához vezethet.
Ezekről valamiért nem lehet hallani a hivatalos médiákban és nem lehet hallani sem a kormány részéről, sem pedig a tömjénezett, felkent elemzőktől sem.
Vajon miért?
Vajon kit/kiket fogunk választani vagy még inkább kiknek fog a mi szövetségünk kelleni?
( Abu Hamza – Szent Korona Rádió)
A Moszad végzett a Hamász vezetővel egy órákkal korábban ágya alá rejtett bombával