Érdekesen működik a világ, nem? Van valami félreérthetetlenül beszédes abban, hogy a modern olimpiai játékok fő megálmodója, Pierre de Coubertin francia volt, illetve hogy kereken száz évvel ezelőtt szintén Párizsban rendezték meg a VIII. nyári olimpiai játékokat, sőt, még eggyel rákontrázok, hiszen ugyanebben az évben az I. téli olimpiát is a franciák rendezték meg, Chamonix adott otthont neki. Mondhatjuk tehát, hogy száz éve Franciaország „mindent vitt”, sőt, épphogy túl voltak egy számukra győztes háborún, addig soha nem látott mértékben alakították a kontinens sorsát (a magyarok legnagyobb bánatára). – Értékelte a Kuruc.info az idei botrányos olimpiai megnyitót, az alábbiakban ezt az írást közöljük.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Aztán eltelt ez a száz mozgalmas esztendő és a kevésbé gyakorlott szemek valószínűleg alig hitték el, amit az olimpiai megnyitón láttak ezen a héten. Minderre a közvélemény politikailag korrekt része még büszke is volt (no meg az a sok „átlagember” is, köztük magyarok, szóval ennyit arról, hogy a Nyugat haldoklik, de itt minden oké), Macron szerint pedig ez – mármint amit láttunk – Franciaország.
Nem kenyerem az 1920-as évek Franciaországának dicsérete, de az egészen biztos, hogy kevés kivételtől eltekintve (haladár marxisták akkor is voltak) a teljes francia politikai garnitúra küldte volna guillotine alá Macront, már ha tehették volna, de lévén 20. század, maradt volna a teljes ellehetetlenítés. De ma már nem 1924 van, hanem 2024 és nagyobbat változott a világ száz év alatt, mint régebben 300-400 év elteltével.
A különböző beteglelkű „LMBTQ-emberek” mutogatása, a kereszténység meggyalázása nem holmi véletlen műve volt, hanem egy nagyon jól megtervezett provokáció része, melyben egyébként Franciaország az élen jár, gondoljunk csak a megnyilvánulásaikra az orosz-ukrán konfliktus kapcsán. No, nem mintha a francia politika ne lett volna mindig is melegágya a különböző kétes hátterű forradalmaknak, és a magyar sorstól függetlenül nincs könnyű dolgunk, ha egyértelműen pozitív francia történelmi szereplőket akarunk felsorolni, de a megnyitón elénk tárt provokáció olyannyira „jól sült” el, hogy arra még a kiherélt Európában is sokan felhőköltek.
Utóbbi jó hír, de pusztán „csak” reakciókról beszélünk, a marsallbot, a világ irányítása nem ezen erők kezében van. Valahogy évről évre messzebbre merészkednek az északi civilizáció pusztítói, valahogy mindig rátesznek egy lapáttal, és a végén valahogy mindig megússzák. A tűréshatár, az a bizonyos vörös vonal mindig kitolódik, így például, amint arra minap egy régi ismerősöm felhívta a figyelmet, a legtöbben annyira el voltunk foglalva a megnyitón látott LMBTQ-ocsmánysággal, hogy a négereket már észre sem vettük.
Különben a liberalizmus mindig erre épített, akaratán kívül még akkor is, amikor a 19. században kétségkívül pozitív vívmányokat is kiharcolt. Részt vett az önmagát kereső 19. századi Magyarország politikai-társadalmi felzárkóztatásában, de ugyanakkor azt se feledjük, hogy a kiegyezés nyomán, a dualista időszakban pont a magyar politikai elit volt az, mely a liberalizmusból eredő emancipációs hullám miatt a zsidóságot is a nemzettestbe fogadta…A liberalizmus tehát a szó szoros értelmében nem ismer határokat, és ami az előző generációknak esetleg „túl sok volt”, majd nem lesz a következőnek.
„Soha nem lehet nálam, sem a munkáimban arra szándékot találni, hogy bármit is kigúnyoljak vagy bárkit is becsméreljek. Én egy olyan ünnepséget terveztem, amely megbékít. Amely megerősíti a köztársaságunk értékeit, amelyek a szabadság, egyenlőség, testvériség” – ezt már Thomas Jolly, az olimpiai megnyitó művészeti igazgatója mondta. Állítása szerint az egyik legvisszataszítóbb jelenetet sem Az utolsó vacsora ihlette, hanem Dionüszoszt kívánták vele megidézni, aki a görög mitológiában ismert alak, a mámor és bor istene, ami ismert francia jelkép. „Az elképzelés inkább az volt, hogy egy nagy pogány ünnepet idézzünk meg, amely az Olümposz isteneihez kapcsolódik, azaz az olimpizmushoz” – folytatta
Mindez egy pökhendin elénk vágott hazugság, semmint igazság, de az olvasóra bízom, miként értékeli. Az viszont bizonyos, hogy a „szabadság, egyenlőség, testvériség” hármas égisze alatt soha nem látott véleménydiktatúrát, hazug toleranciát erőltetnek az északi civilizációra, miközben úgy gyalázzák az LMBTQ-propagandán keresztül (is) értékeinket, hogy közben az arcunkba röhögnek. Mindennek melegágya pedig pontosan az olyan erkölcstelen, jellemtelen, jellegtelen világ, amelyben manapság élünk. Vagy, ha úgy tetszik, olyan szaros, mint a Szajna.
A Francia Püspöki Konferencia is elítélik az olimpiai provokációt
( Kuruc.info nyomán Szent Korona Rádió)