Újabb régészeti lelet bizonyítja, hogy az avar korban itt, a Kárpát-medencében ugyanúgy jelen volt a kereszténység, mint korábban, s mint később. A honfoglaló magyarok tehát egy olyan népcsoportot olvasztottak maguk közé, amelynek tagjai között keresztények is lehettek. Szücsi Frigyes régésszel csákberényi avar sírokról, temetkezési szokásokról, a kereszténység folytonosságáról és egy újfajta tudománynépszerűsítő hozzáállásról, az élményrégészetről is beszélgettünk. A szakember rámutatott, hogy biológiai értelemben az őseinknek tekinthetjük az avarokat, akik a 6-9. században éltek és haltak azokon a földeken, ahol manapság is régészek kutatják és ássák a múltjukat.
A Fejér vármegyei Csákberénynél kettő avar kori temető található egymástól légvonalban egy kilométeres távolságban, egy völgy két oldalán. A két temető legalább száz éven át egy időben is használatban volt.
Szücsi Frigyes elmondta, hogy az avar kor kezdeteként az 568-as évet – az avar honfoglalás dátumát – szokás megjelölni, a vége pedig – nagyon tág értelemben – a magyar honfoglalás ideje.
A két temető egyike az Arató-szérűn található egykori temetkezési hely, amelyet 600 és 650 között nyitottak meg, a másik pedig az orondpusztai temető, amelyet 6-7. századforduló környékétől a 8. század elejéig biztosan használtak, de vannak szórványos arra utaló jelek, hogy egészen a 9. századba nyúlóan. Egyik temető feltárása sem fejeződött be, évek óta dolgoznak a területen a székesfehérvári Szent István Király Múzeum (SZIKM) régészei Szücsi Frigyes régész, történész vezetésével.
2021. óta az arató-szérűi temetőnél ásnak, a most nyári ásatások során is ott kutattak. Előtte két nyár során az orondpusztai temető feltárásán dolgoztak. Jelenlegi az idei ásatáshoz kapcsolódó utómunkálatok folynak.
„Mi vagyunk a sáfárai a Kárpát-medence kulturális örökségének”
Az idei évnek nagy eredménye, hogy meglett a temetőnek mind a négy égtáj felé a széle, tehát most már pontosan be tudjuk határolni. Most már pontosan látjuk, hogy még egy ásatási évaddal be lehetne fejezni a feltárását, ami azért nagy szó, mert akkor ez egy tudományos tervásatás igényességével teljesen feltárt avar kori temető lenne, amiből reprezentatív képet alkothatnánk arról az avar kori közösségről, amelynek tagjai ide temetkeztek – mondta.
A régészettudományban az az alapvető hozzáállás, hogy mindaz a kincs, ami a föld alatt rejlik – a kincs alatt nem a nemesfémeket értem – , hanem mindazt a hagyatékot, amit őseink itt hátrahagytak, az függetlenül attól, hogy biológiai vagy kulturális értelemben kötődik-e a magyarsághoz, az a mi örökségünk, mert mi vagyunk a sáfárai a Kárpát-medence kulturális örökségének, vagy legalábbis most Magyarország határain belül a kulturális örökségnek – fogalmazott a régész, s hozzátette: hogy ezen túlmenően is van jelentősége az avar kori lelőhelyek feltárásának, ugyanis több tudományterület eredményei is abba az irányba mutatnak – a régészeten túl az antropológia és a genetika is – , hogy
az avar kori népesség leszármazottjai a kora Árpád-kori népesség nagy része.
Biológiai értelemben az őseinket láthatjuk az avar kori emberekben, az itt élő avar kori lakosságban, a régészeti kutatás arról tud nagyon sok értékes információval szolgálni, hogy kulturális értelemben milyen kontinuitás, milyen folytonosság áll fenn a kettő népesség között – mondta.
A végtelen sztyeppék felé mutató szokás: a juhbőrös temetkezés
Az idei ásatás során a régészek megtalálták „az arató-szérűi temető alapító anyáit és apáit”, tehát az első nemzedékét az ide temetkezőknek. Szücsi Frigyes beszámolt róla, hogy egészen különleges, a végtelen keleti sztyeppék felé mutató temetkezési szokást maradványait találták meg több sírban is: a juhbőrös temetkezés formáját.
Ez azt jelenti, hogy a juhot megnyúzva – a bőrében benne hagyva a koponyát és a lábcsontokat – a koporsóra terítették. Tehát gyakorlatilag juhbőrrel terítették le a koporsót. Más egyéb különlegességei is vannak ennek a temetkezési módnak. Jellemzően egy edény került a láb környékére a túlvilági útravaló tárolásához, de az itt talált sírokban gyakori a két edénymelléklet – mondta el a régész.
A juhbőrös temetkezések egyébként szokatlan az avar sírok között. Szücsi rámutatott, hogy nem volt teljesen homogén a keleti sztyeppékről érkező nomádok kultúrája.
Szerencsés esetben, mint itt, akár nagyon látványos módon el tudjuk különíteni a különböző kulturális hátterű, illetve eredetű sztyeppei népességeket – mondta.
Korábban az orondpusztai avar kori temetőben feltártak és feljegyeztek a szakemberek a sztyeppei elitre jellemző lósírokat és lovas temetkezéseket is.
„Az avar korban is jelen volt a kereszténység”
A kulturális hátterükről szólva Szücsi Frigyes kiemelt egy apróságot, egy 4-5 centiméteres tárgyat, amely persze csak méretében parányi, jelentőségében óriási.
Az egyik sírban egy keresztlelet is előkerült
– mondta.
Az ónból vagy ólomból készült kisméretű kereszt jelenleg a Szent István Király Múzeum restaurátorainál van.
Szücsi Frigyes elmondta, hogy az elhunyt lába mellé, a jobb oldalra helyezték el a keresztet. A bal oldalon pedig egy pogány rítusnak az elemeit találták meg: a túlvilági útra való edényt, illetve ételmellékletként egy szarvasmarha-lábcsontot, amelyen egykoron hús is volt.
Kicsit olyan ez, mintha az oda eltemetett személy, vagy legalábbis az őt eltemető közösség a keresztény Istennek is szeretett volna adózni, meg egy pogány istenségnek vagy istenségeknek is
– értelmezte a szakember.
Arról van szó, hogy az avar korban is jelen volt a kereszténység. A római adminisztráció és hadsereg kivonulásával a Kr. u. 5. század első harmadában megszűnt itt, ezen a területen a keresztény egyházszervezet. Rómával kivonult a keresztény egyház is. Viszont ez nem azt jelenti, hogy az itt élő hívők nyomtalanul eltűntek volna, a népvándorláskor viharai alatt is élték a mindennapi dolgos életüket, valamilyen formában a kereszténység az avar korban is jelen volt ezen a területen – magyarázta.
Szücsi Frigyes rámutatott, nem ez az egyetlen bizonyíték erre, természetesen. Mint mondta, a Keszthelyhez tartozó Fenékpusztán az avar kor első felében használt keresztény templom valósága régészeti feltárással bizonyított. Illetve Fejérben máshol is került már elő kereszt a föld rejteke alól a Szent István Király Múzeum régészeti feltárása során, 2016-ban egy bronzkeresztet találtak a bodajki Homoki-dűlő avar kori temetőjében.
Ott látványos módon teljesen hiányoztak az ételmellékletek, mert egy kereszténynek elvileg nincs szüksége ilyen materiális, túlvilági útravalóra
– jegyezte meg Szücsi Frigyes.
Élményrégészet Csákberényben: egyetemisták, önkéntesek, táborozó gyerekek
Egyfajta „élményrégészet” is körülöleli már évek óta a csákberényi avar kori temetők feltárását. Hatodik éve folyik itt a munka nyaranta.
Szücsi Frigyes elmondta, hogy az idei évben a Nemzeti Kulturális Alap pályázatán nyertek támogatást az ásatás megvalósítására, emellett idén is támogatta a munkát Csákberény polgármestere magánszemélyként. Szücsi szavaival élve Vécsei László már hatodik éve főszponzora az ásatásoknak.
Lényeges, hogy a régészeti munkához elengedhetetlen bontó munkát, a sírok feltárását rendre önkéntesek végzik Csákberényben, ennek is hagyománya van már, illetve egy jól bejáratott módja.
Olyan önkéntesekről van szó, akiknek általában semmilyen régészeti előképzettsége vagy tapasztalata nincsen, hanem velünk együtt dolgozva, a közösségi régészeti programunk tagjaként sajátítják el azt az alapvető tudást, ami egy sír kibontásához szükségeltetik – mondta Szücsi, s kitért rá, hogy a Szent István Király Múzeumnak nagyon jól működő közösségi régészeti programja van.
Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez az országban a második legnagyobb közösségi régészeti program
– jelentette ki, s hozzátette: ez azt jelenti számszerűen, hogy van 130 regisztrált önkéntesük, akik időről időre besegítenek azoknál a munkáiknál, amelyeket meghirdetnek a köreikben, tehát nemcsak Csákberényben, hanem máshol is.
Az ő munkájuk jelenti a pillérét a csákberényi feltárásoknak is már hatodik éve – húzta alá.
Emellett régész hallgatók is segítették a feltárást.
Négy egyetemről érkeztek hallgatók ezen a nyáron: a Miskolci Egyetemről, a Pécsi Tudományegyetemről, az ELTE-ről, a legnagyobb számban pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetemről.
Szücsi Frigyes arról is beszámolt, hogy – amiképpen ez már szokásba jött Csákberényben – idén is számos magányszemély és csoport tekintette meg az ásatásokat a munka közben. Őket jellemzően Szücsi Frigyes ásatásvezető régész, elfoglaltsága esetén egy másik régész vezette körbe a területen, s tartott számukra szakszerű előadást a tudnivalókról. Nemcsak Fejérből, de Somogy és Veszprém vármegyéből is érkeztek hozzájuk táborozó gyerekek, illetve nyugdíjas csoportok egyaránt.
Címlapkép: Szücsi Frigyes beszámolt róla, hogy egészen különleges, a végtelen keleti sztyeppék felé mutató temetkezési szokást maradványait találták meg az idei nyári ásatások során a csákberényi avar kori sírokban, az arató-szérűi temetőben: a juhbőrös temetkezés formáját tárták fel több sírban is. Fotó: SZIKM
(vasarnap.hu nyomán Szent Korona Rádió)
Ősi keresztény palotát tártak fel a régészek egy közel-keleti szigetországban