Idén is lezajlott a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom által megrendezett XXIII. Trianon Felvonulás. Cikkünkben olvashatóak a beszédek kivonatai, valamint a Városligetben megtartott kerekasztal beszélgetés egyben meghallgatható.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Beszédek Románia nagykövetsége előtt
„Nem hagyhatjuk, hogy békemenetek és összetartozás ünnepek beárnyékolják ezt a napot” – nyitotta meg a rendezvényt a Román Nagykövetség előtt Kelemen Gábor. Kiemelve, hogy ameddig honfitársaink elnyomásban élnek, nem hagyhatjuk, hogy ünnepnap legyen ez a nap.
Első felszólalóként Kispalkó Szilveszter a HVIM volt Délvidéki vezetője, a Mi Hazánk EP képviselőjelöltje lépett a mikrofon mögé. Kiemelte, hogy egy év elteltével ismételten itt vagyunk, azért, mert az igazságtalanság nem változott, és a fájdalom a szívünkben ég.
„Hazafias kötelességünk, hogy (…) kiálljunk a Trianonban meggyalázott magyarság mellett!”
Kitért arra is, hogy Trianont nem lehet elfelejteni, mert nem változott a magyarok helyzete.
Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján nem lehet hivatalos nyelvként a magyar nyelvet használni. Kárpátalján erőszakkal sorozzák a magyarokat, pusztítják az ukránok őseink hagyatékát. Páros lábbal tiporják a magyar diákok magyar nyelvű oktatáshoz való jogát. Székelyföld autonómiája továbbra is csak egy álom. És az úzvölgyi halottakat sem hagyják békében nyugodni. Hiába a szerb engedmények is a magyarok felé, azok nincsenek betartatva.
A magyar ifjúságot célzó rendezvények ezért fontosak, például a HVIM gyermek- és ifjúsági táborai, vagy a Pajtárs Mozgalom. Ezek azok a helyek, ahol a virtuális világból ki lehet szakítani a gyermekeket.
Kiemelte, hogy demográfiai fordulat nélkül nincs magyar jövő!
A mi csatáinkat senki más nem nyerheti meg helyettünk!
Nem elfeledhető az sem, hogy a legnépesebb nemzet továbbra is mi vagyunk a Kárpát-medencében. Trianon igazságtalanságát ez is jól mutatja.
Vesszen Trianon! Vesszen Trianon! Vesszen Trianon!
Másodikként a HVIM egykori kézdivásárhelyi vezetője lépett a színpadra, aki saját bőrén érezte Trianon hatását, hiszen koncepciós perben, koholt vádak alapján ült 5 évet a börtönben Beke István.
„Magyar az, akinek fáj Trianon” -kezdte.
Emlékezetessé tették a pribékek ezt a napot számára, hiszen június 1-jén ezen a napon vitték el a börtönbe. Akkoriban elképzelni sem tudta, hogy bármikor felszólalhat majd, mert a terroristavádra először életfogytiglan volt az ítélet.
1920. június 4. a megbocsáthatatlan rablószerződés napja. A győztesek ráerőltették a diktátumot a magyarokra. „Milyen veszteségek értek minket?” – kérdezte. Nem kell elismételni, mindenki tudja. Ezt a tragédiát nem lehet elfelejteni sem elfogadni. „Önök most megásták Magyarország sírját, de Magyarország ott lesz a temetésükön” – idézte Apponyi mondatát és kiemelte, hogy igaza lett, hiszen a nyugat hanyatlik. De számunkra ez nem lehet vigasztalás. Ez nem adja vissza a veszteségeket. A sok rosszban meg kell tanulni megkeresni a kevés jót. Trianonnak egy javadalma, hogy a gúnyhatáron túl lakók jobban ragaszkodnak a szülőföldhöz, szokásokhoz, az anyanyelvhez.
Beke elmondta, hogy megszokták már a harcot a karhatalommal. Nem könnyű olyan emberekkel együtt élni akik őseink sírjait gyalázzák, és ünneplik a mi tragédiánkat. Miközben mi néhol még csendben sem emlékezhetünk meg. Kiemelte azt is, hogy például a románok is két történelemmel rendelkeznek: ami valódi, és amit kitaláltak. Ennek legitimitását pedig kommunista Securitate-s módszerekkel próbálják alátámasztani.
De a harc erősebbé is kitartóbbá tesz minket. A nemzet részeit egy gúnyhatár nem tudja elszakítani egymástól.
„Nem azé a föld aki bitorolja, hanem aki teleszüli. (…) Legyünk egy kitartó, összetartó nemzet. Ne legyen magyar magyarnak farkasa.”
Székelyföld nem Románia! Székelyföld nem Románia! Székelyföld nem Románia!
Harmadikként a színpadra Kónya Dorka, Egy vármegyés lány lépett.
Nem csak ez ellenségeinkben, de a hazafiakban is felmerülhet, hogy meddig szervezik meg még a vármegyések a Trianon Felvonulást. Meddig? Japán katonák példájával élt, akiknek a Fülöp-szigetek egyik szigetét kellett védeniük a második nagy háború alatt, s a világháború után addig teljesítették kötelességüket, ameddig fel nem mentették őket a feladatuk alól legitim vezetőik.
„Azzal, hogy csatlakoztunk a mozgalomhoz, vállaltuk a terhet, és vállaltuk, hogy beteljesítjük ezt a célt. Nem feledünk dicső tetteket, harcokat, esküket és célokat csupán azért, mert az idő halad előre.”
– korholta a modern mentalitást.
„Addig szervezzük, ameddig alapítónk vagy királyunk fel nem ment, vagy vissza nem szerezzük a területeket” – folytatta.
„Ebben a világban sok hazugság vesz minket körül. Ezért felértékelődik az, ami igaz.” Ömlik ránk a virtuális valóság, az LMBTQP, a műhúsok és az AI. Ebben a hazugságokkal teli világban felértékelődik a becsületesség, a tiszta jellem, a kultúra és a múlt felé fordulás – hívta fel a figyelmet.
„Amikor Trianon ellen tiltakozunk, akkor a világrend ellen tiltakozunk.”
Az idő előrehaladtával önazonosnak kell maradnunk. Ki kell tartanunk az igazunk mellett.
Újra magyar zászlóknak kell lobogniuk azokon a földjeinken, hiszen Kassától Pozsonyig minden négyzetméter a mienk, mert az őseink odamentek és elvették. A világ legnagyobb hazugsága és gyávasága a pillanatnyilag gyenge, de dicső múlttal rendelkező nemzettől elvenni a területeit, de nem fegyverrel, hanem kitalált eseményekre hivatkozva egy szerződéssel – hívta fel Trianon igazságtalanságára a figyelmet.
„Minden hazugsággá válik körülöttünk, így lehet az, hogy a magyar földek az utódállamokhoz tartoznak.”
Azért rettegnek az utódállamok minden egyes alkalommal, amikor közeledünk június 4-e felé, hiszen tudják, hogy a békediktátum egy látszat, hazugság. Tudják, hogy nagy harcosainkat és nemes királyainkat köpték le, amikor elvették tőlünk a területeket.
Dorka felhozta hősi példaként egy sokáig elfeledett szervezetnek a működését, mely ténylegesen szembeszállt a győztes hatalmakkal. A Rongyos Gárda azzal, hogy harc által visszaszerezte Sopron környékét, az igazságot képviselte. Ők ütötték az első rést a trianoni békediktátumon. Nekik köszönhetően hihetjük el, hogy a határrevízió egy jogos követelés.
Ha nekik sikerült, akkor nekünk miért ne menne? Nekik sokkal kisebb esélyük volt. Hordozzuk az ő példájukat és bizonyítsuk be, hogy mi is képesek vagyunk megtenni amit kell, hiszen:
„Magyarországért áldozatot hozni, Magyarországért meghalni dicsőség!”
Héjjas Iván testvérének gondolataival zárta sorait:
„A történelmet nem újságcikkek hasábjai és emlékművek leleplezései, hanem a cselekvések kíméletlen dátumszerűségei csinálják. Mi nem cikkezünk, nem nyilatkozunk és nem vitatkozunk.”
Következőnek Kónyi-Kiss Botond lépett a színpadra.
„Szinte beleborzong az ember, hogyha belegondolunk abba, hogy évekkel ezelőtt itt álltunk és kifeszítettük a Szabadságot a székely terrorperben elítéltek számára” molinót, és az az ember akinek akkor nevét kiáltottuk, itt van ma velünk a Trianon Felvonuláson, és felszólal a Román Nagykövetség előtt” – kezdte beszédét Botond.
104 esztendő telt el a békediktátum óta. 5 millió magyar rekedt a határokon kívül, de dacára a magyarellenes diktatúráknak kitartottak ott ahol megszülettek.
Hányan vannak, akik lemondóan, gyáván azt mondják eltelt már 100 év, miért nem nyugszunk bele? Példának hozta Gyurcsányt, aki folytatva a nemzetellenes pusztító politikáját azt írta ki 2022-ben, hogy „vannak, akik a jövőt keresik, már nem siratják mindennap a múltat”. „Kérdezném az ilyen emberektől, hogy talán 104 év alatt eltűntek a magyarok az elszakított területekről vagy végre jogokat kaptak vagy visszatértek az anyaországhoz, csak nem vettük észre? Ha viszont nem, akkor az emberi jogok liberális élharcosainak, akiknek fontosak az ukránok, LMBTQP-emberek – de magyarokkal nem törődnek – hogy van bátorságuk azt mondani, hogy a magyar jövőért dolgoznak?”
„104 év eltelte után sem nyugszunk bele, nem lépünk túl, hanem dolgozunk és küzdünk tovább. És itt vagyunk. Félnek ettől és félnek ettől a szikrától amit hordozunk, miközben az ablakokat bereteszelik és a nagykövetségeket elkordonozzák.”
Milyen eredményeket értünk el ennek a 104 évnek a során? – tette fel a kérdést. A békediktátum után következett a Horthy-korszak. Kónyi-Kiss nagymamája a 30-40-es években minden reggel a Magyar Hiszekeggyel kezdte iskolai tanulmányait. Akkoriban a magyar politika fókuszában Trianon felülvizsgálata állt. A revíziós politika, az erre irányuló művészet nemzeti minimum volt. 50 év mély hallgatás és tiltás következett ezután. Nemzedékeknek kellett úgy felnőniük, hogy beszélni sem lehetett Trianonról, az úgynevezett rendszerváltás eljött, de nem jelentett igazi változást a kommunizmushoz képest.
A 2000-es évekre megszületett valami a magyarok szívében, nem az ország vezetőinek lelkében. Ekkor született meg a magyar ellenállás. 2002-től és 2006-tól az MSZP-SZDSZ kormány kőkemény nemzetellenes politikát folytatott. Határon túliak ellen uszítottak. 2010-től elvileg keresztény, nemzeti, konzervatív kormányunk van, de a Fidesz pl 1990-ben kivonult a parlamentből, amikor Trianonra egy perces néma csendet hirdettek az ülésteremben. Tett a Fidesz jó dolgokat is (határtalanul, minden településen van június 4-én megemlékezés), de gondoljunk abba bele, hogy ugyanaz a Fidesz hozta meg ezeket a változásokat, amelyik még anno kivonult, és ez a mi érdemünk. Ezért leszünk addig itt, ameddig kell.
De egyre kevesebben vannak a határokon túl és ez a Fidesz bűne is, mert a határon túliakra vendégmunkásként tekintenek, átcsábítják őket a határon.
Külpolitikában sem azt látjuk, amit kellene. Nemhogy a revízióért, még az autonómiáért sem harcolnak, Beke Istvánékat sem mentették meg, de a világ háromnegyedével szembeszállnak Izraelért.
Mikor állnak ki majd ennyire határozottan az erdélyi magyarokért, a kárpátaljaiak háborúba kényszerítése ellen? Nem a Hiszekeggyel kezdik az iskolában, de annak kell örülnünk, hogy nem drag queen-ek vannak ott – emelte ki Botond.
De a fiatalok azt nem tudják mekkora jogfosztásban élnek továbbra is a magyarok. Ezért kell kitartanunk, hogy radikális szemléletváltás legyen az országvezetésben! Ott kell lennünk a barikádokon és erőteljes politikára van szükség!
A világban változások lesznek, ekkor csak az a nemzet lesz sikeres, mely bátran mer fellépni és határozott lesz.
Ne az éveket számláljátok! Tartsatok ki! Mutassuk mi az irányt! Követeljünk a határozottabb lépéseket. Tegyük meg, amit a lelkiismeretünk diktál, a többit hozzáteszi az Isten!
Utolsó felszólalóként a felvonulás megálmodója, a HVIM alapítója, a Mi Hazánk elnöke Toroczkai László lépett a színpadra.
Ezt a több mint 2 évtizedet mérlegre kell tenni, mert a mai világban az elvhűség megszűnt. Mintha teljesen normális lenne, hogy hetente, havonta, évente megváltoztatjuk a véleményünket.
Mi az igazság útját járjuk – emelte ki. Ha valaki ezt járja, még ha nem is magyar, észreveszi, hogy Trianon a legigazságtalanabb békediktátum volt ami valaha megalkottatott. Minél többeket döbbentünk rá Trianon hazugságára, a világ annál nagyobb többsége áll mellénk.
Olyanok kezében volt évtizedekig a hatalom, akik a magyarok igazságát nem akarták hirdetni. Ezért kezdődött meg a felvonulások sora, hogy változás legyen.
Az elmúlt két évtizedet nézve a gigantikus szembeszélben is elértünk eredményeket. Megszokhattuk, hogy nincs itt a fősodratú média ilyenkor. Mi vagyunk itt, ők nincsenek – mutatott rá a hatalmas médiacenzúrára.
23 év alatt odáig jutottunk, hogy a közösségi médiában is bajba kerülhet, aki megosztja az eseményt, hiszen a felvonulás megálmodójának a nevét, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom nevét és sok egyéb hazafinak a nevét is tilos ott leírni. Eljutottunk oda, hogy a világon nem tudunk még egy olyan közösséget találni, akiket olyan mérhetetlen cenzúra súlyt, mint ezt a maroknyi magyar közösséget, amely hű az ideáihoz. Pláne arról nem tudunk, hogy másik parlamenti frakció vezetőjének nevét sem lehet leírni – világított rá az ordító igazságtalanságra.
Emellett az abszurdum mellett is lehetett eredményeket elérni. Több millióan visszakaphatták állampolgárságukat. Ez a közösség, mely állami támogatást soha nem kapott, létrehozott olyan médiumokat, mely áttörte az elhallgatás falát.
„Ami biztos, hogy soha nem bocsátjuk meg az árulást.”
Miközben ez a közösség rengeteg áldozatot hozott, a saját biztonságát kockáztatta, üldöztetés volt a jussa. Nem csak a magyargyűlölők részéről. Nem egyszer fordult elő, hogy a magyar állampolgársági esküt tevők magyarul sem tudtak és a Fidesz olyanoknak adta meg az állampolgárságot, akiknek nem számít semmit a piros-fehér-zöld. Szerbek, ukrán bűnözők, román cigányok tömegesen válhattak magyarrá. Eközben pedig a legnagyobb magyar hazafiaknak elutasították a kérelmét, a HVIM tagjainak is, köztük Kispalkó Szilveszternek. Magyarország konzula azt mondta a vármegyéseknek, hogy írják le, hogy megbánták, hogy a magyar zászlót vitték szerb területen. Akkor megkapják a magyar állampolgárságot.
„Szégyen és gyalázat, hogy az elvhűség ma semmit nem ér.”
A magyar igazság ügyét, bár ígérték az Európai Unió sem oldotta meg. Az EU nem törődik a magyarok igazságával. Ezért kell olyanokat bejuttatnunk az EP-be, akik foglalkoznak a magyarok helyzetével.
„Senki nem veheti el tőlünk azt az álmot, hogy lehet magyar feltámadás!”
– zárta sorait Toroczkai.
A rendezvény nem ért véget, a Városligetben további programok következtek a rendezvény felvonulás része után. 
Kerekasztal beszélgetés
Az idei Trianon Felvonulás után a Városligetben egy kerekasztal-beszélgetésre került sor, melyen Barcsa-Turner Gábor (HVIM), Budaházy György, Tyirityán Zsolt (Betyársereg) és moderátorként Kónyi-Kiss Botond (HVIM) vettek részt.
A kerekasztal beszélgetés után Vári-Kovács Péter majd Romer koncert következett.
További képek a rendezvényről:
(Szent Korona Rádió)