2024. május 5-én jelent meg a Mérce oldalán – mely Jámbor Andráshoz és a Szikra Mozgalomhoz ezer szállal kötődik – egy interjú a „Becsület napja elleni nemzetközi kampány egyik szervezőjével.” Az interjút Mikus Áron készítette, róla majd később. A beszélgetést a Kuruc.info szemlézte. Az interjú itt olvasható.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Az interjú alanya egy Anna nevű nő, akiről nem derül ki, hogy magyar vagy német állampolgár, de annyi biztos, hogy Berlinben él, s az NS-Verherrlichung stoppen (Állítsuk meg a nácik dicsőítését) kampány egyik szervezője.
Az interjú alanya elmondja, hogy “A kezdeményezéseket megalapozó alapélmény volt, hogy a kezünkbe kell vennünk a kezdeményezést, mert az állam nem fog minket megvédeni. A mai napig azt gondoljuk, hogy a szexizmus, a rasszizmus és a szélsőjobboldal elleni harcban csak magunkra számíthatunk.”
Anna elmondja, hogy úgy vélik, hogy a német állam nem támogatja “ügyüket”, s nem lép fel eléggé határozottan a jobboldali szélsőségesek ellen. Nem tudom, hogy mi élünk egy alternatív valóságban, vagy ők, de inkább az utóbbira tippelek. Gondoljunk csak a közelmúlt eseményeire: a Hammerskins betiltása, a Berlin Breed nevű zenekar vegzálása, nacionalista koncertek szétverése, esetleg betiltása, egy ifjú német lány meghurcolása, amiért azt írta, hogy “Németország a hazám”, a Björn Höcke elleni boszorkányüldözés. A sort lehetne folytatni.
Az antifa nő úgy véli, hogy a jelenlegi németországi kormányzat még őket, mármint az antifákat vegzálja! Sok-sok cikk, tanulmány rávilágított már arra, hogy az Antifa hogyan van beágyazódva akár a németországi szövetségi kormányba, illetve azok regionális szervezeteibe. Elég csak megemlíteni a szövetségi belügyminisztert, Nancy Faesert, aki az Antifa újságjába írt cikkeket, esetleg a legutóbbi ilyen hírt, mely bizonyítja, hogy a németországi Zöld Párt ingatlannal, pénzzel, kapcsolati tőkével támogatja a Hammerbande-t is! Érdemes emlékeztetni arra, hogy a párhuzamos univerzumban élő Lenin-lányt, hogy Johann Guntermann nevű elvtársuk (aki a Hammerbande feje) utáni nyomozást is hátráltatják a szövetségi hatóságok.
Anna a németországi hatóságok általi állítólagos inzultációkra is hoz fel bizonyítékot, mégpedig Lina Engel ügyét. Igen, úgy vélik, hogy a Lina Engel elleni eljárás az antifa mozgalom elleni állami elnyomás eklatáns példája. Anna azt is tagadja, hogy egyáltalán voltak bizonyítékok, melyek alapján Linát elítélték, sőt, szerinte az sem bizonyított, hogy a bűnszervezet, mármint a Hammerbande egyáltalán létezne. Az áldozatok nyilván a saját koponyájukat, csontjaikat verték szét kalapáccsal! Ilyenek ezek a fondorlatos neonácik, még saját maguk is megnyomorítják, hogy ürügyet szolgáltassanak az ártatlan antifák elleni eljárásra…
Természetesen olyan apró részletekről megfeledkezik a mi antifa hősnőnk, hogy Lina Engel az ítélet után nem sokat rohadt a börtönben, hanem a hatóságok elengedték. Na nem azért, mert ártatlanságára fény derült volna, csupán féltek a szélsőbaloldaliak által beígért erőszaktól. Igen, egy demokratikus államban így mennek a dolgok.
A riportalany bemutat azonban más példát is az Antifával szembeni állami erőszakra, méghozzá a Letzte Generation (Utolsó Nemzedék) esetét. Ugye ők azok az elmebeteg “klímarettegők”, akik hozzáragasztják magukat az aszfalthoz, illetve festményeket borogatnak le paradicsomlevessel, mert ezektől majd a Föld megmenekül. Véleménye szerint a közlekedési dugó felszámolása érdekében az aszfaltról vagy a repülők kifutójáról felszedni az “aktivistákat” állami elnyomás. Azt azért nem írja le, hogy a globális és regionális kereskedelem blokkolásával hogyan lesz a derék antifa harcosoknak menő The North Face kabátjuk és Starbucks kávéjuk.
Az interjú folytatásaként elmélkednek róla, hogy miért is borzasztó dolog a Becsület Napja, a szófiai Lukov Menet vagy a rigai Lett SS Légióra történő megemlékezés. Ezekről bővebben nem szeretnék írni, hiszen ők bolsevisták, nyilván másképp látják a történteket, mint mi. Azonban érdemes megjegyezni, hogy Anna sikerként értékeli azt, hogy a drezdai bombázás emlékmenetét sikerült a folyamatos támadásaikkal “eljelentékteleníteni”, ahogy ő fogalmaz. Ami még a győztesek szemszögéből mérve is kifejezetten egy patkány hozzáállás. Drezdában a civil lakosságot ölték halomra, amelyet nem lehet ideológiailag igazolni – az antifák azonban megteszik.
De mi a helyzet a tavalyi Becsület Napján elkövetett támadásokkal és az erőszakkal?
Jámbor András akkor úgy fogalmazott a Mércén, hogy “elítélik az erőszakot.” Lássuk, hogy ugyanez a portál a felületén milyen véleménynek ad helyet most.
“Ugyanakkor szükség esetén természetesen a szabotázsakciók, a célzott rongálás vagy pedig fizikai konfrontáció is részét képezhetik ennek a munkának. Azonban az a konszenzus részét képezi, hogy az erőszak és a személy elleni erőszak végképp, kizárólag végső esetben használható – és akkor sem megengedett az életveszély okozása. Tehát igen, az erőszak része az Antifa eszköztárának…” – nyilatkozza Anna.
Azt is látjuk, hogy az Antifa egyik szervező tagja, vezetője jelenti ki: “az erőszak része az Antifa eszköztárának”. Egyértelműen megkérdőjelezik az állam monopóliumát az erőszakot illetően. S azt is láthatjuk az interjúban, hogy nincs egzakt módon meghatározva, hogy ki az ellenség, mert küzdeni kell a “társadalom fasizálódása ellen”. Ebbe akárki beletartozhat, mert bármelyik szélsőbaloldali elmebetegnél jöhet másnap egy még elmebetegebb szélsőbaloldali, akinek már az előző is “túl puha”, túlságosan “megengedő a fasizmussal szemben”. A bolsevista államok történetéből tudjuk, hogy az elvtársak egymást is előszeretettel gyilkolták (ez az egyetlen pozitívumuk), s a forradalom végül felfalja a saját gyermekeit.
Hogy az Anna nevű Lenin-lány nem csak a levegőbe beszél, azt bizonyítja, hogy az Antifa Németországban a vasút elleni támadás mellett gyújtogat és késel, rendőrséget ostromol, embereket csonkít meg.
Az Antifa tehát elismeri, hogy erőszakot akar és fog alkalmazni céljai eléréséért, s ezt a gyakorlatban meg is teszi. A gyenge demokratikus állam, pedig úgy tesz, mint a három majom: nem hall, nem lát, nem beszél róla, s akkor nincs is ilyen probléma. Mindeközben a hazai és nemzetközi balliberális oldal (és már a kóserkonzervatív is, lásd Olaszország) náciveszélyt ordít, s erőszakos szélsőjobboldaliakról sző meséket. A parlamentben a Fidesz szerint nem indokolt a terrorszervezetté nyilvánítás, a baloldal szerint a terroristákat meg a “szélsőjobboldalon” kell keresni.
Ahogy a cikk elején írta a Kuruc, nézzük meg, hogy ki is Mikus Áron, aki a fentebb hivatkozott interjút készítette. Társadalomtudományok mesterszakos hallgatója a berlini Humboldt Egyetemen, a Freie Ungarische Botschaft (FUB) aktivistája. Az FUB egy önmagát civil szervezetnek álcázó felforgatócsoport. Az egyesületet berlini “magyarok” alkotják, akik a “magyarországi autokrata rezsim” ellen harcolnak. Tevékenységüket három fogalomban határozzák meg: politikai nyomásgyakorlás, “civil” szervezetek támogatása, mobilizáció.
A politikai nyomásgyakorlás alatt azt értik, hogy német és EU-s döntéshozóknál lobbiznak Magyarország ellen. A “civil” szervezetek támogatása nyilvánvalóan a hazai szélsőbaloldali csoportok pénzelését jelenti. Kérdés, hogy néhány berlini füves és buzeráns zsidógyereknek honnan van erre pénze. Nem nehéz kilogikázni, hogy a külföldi szolgálatok (és ezek fiókszervezeteiként működő NGO-k), valamint a hazai felforgatók közé beékelt közvetítőként működnek. Minél több kézen megy át, annál nehezebb lekövetni a pénz útját a kapitalista zsidóktól a kommunista zsidókig.
Zárásként pedig, szerinte a magyar gyermekek azok így néznek ki:
Tényleg indítják a terrorista antifa Salist az EP-választáson
(Kuruc nyomán Szent Korona Rádió)