Modern világunkban az istentelen, liberális embertömeg elvárja a keresztényektől a Jézusi szeretet nevében történő teljes passzivitást a jelen társadalom viharaival szemben, de a hívő ember számára nem csak az elszánt és állhatatos “passzív” ellenállás (melynek a mártíromság a csúcsa) hanem az aktív, a hit(és hívők) védelmében elkövetett cselekedetek is Istennek tetsző dolog. Mi volt az út melynek során a Megváltó szelíd tanításaitól eljutottunk a keresztény harciasságig és mi ennek a teológiai háttere? D. Fekete Balázs ezt az utat mutatja meg. A keresztes hadjáratok teologiája című írásában, mely a Duo Gladii III évfolyam 3. számában jelent meg. A lapszám megrendelhető a Duo Gladii honlapján, ahol korábbi lapszámok is elérhetőek, valamint támogatói pólók is.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Napjainkban a keresztes hadjáratokkal kapcsolatosan két gyakori hozzáállással találkozhat az érdeklődő olvasó. Az első a marxista történetírás terméke, miszerint az Egyház politikai hatalmának gyarapítására „ideológiának” használta a hitet és a vallást, s ezáltal emberek tömegeit vetette „feudális” függésbe. A másik nézet egy keresztény körökben is elterjedt megközelítés, a felvilágosodás korának ideológiájában gyökerezik. Azt állítja, hogy a felvilágosodás előtti korban az Egyház épp olyan „barbár” volt, mint a kor embere, és felelősség terheli cselekedeteiért. Ma, e „felvilágosult” korban az Egyház szüntelen bocsánatért kell, hogy esdekeljen a világ előtt, melyet megsértett, s mindez kiegészül egy felfokozott pacifizmussal, mely esetenként még a szóbeli vitát, a hitvédelmet is elveti a „szeretet” nevében.
*
Krisztus mindössze egyszer alkalmazott nyílt erőszakot, amikor a templomból kiűzte a kereskedőket és a pénzváltókat egy kötelekből font ostorral (Jn 2,15). Szent Lukács az utolsó vacsora leírásakor megörökít egy jelenetet evangéliumában, amikor Krisztus – egy értelmezés szerint – a harcra buzdít: „»Most azonban – folytatta –, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyáját is. Akinek pedig nincsen, adja el a ruháját, és vegyen rajta kardot.« […] »Uram – mondták –, nézd, van itt két kard!« Erre csak annyit mondott: »Elég.«” (Lk 22,36; 22,38).
*
Krisztus – amint arra hivatkozik – nem eltörölni jött a Törvényt (vö. Mt 5,17), hanem beteljesíteni, ahhoz tehát, hogy Jézus tanítását megérthessük, szükséges néhány gondolatot szentelnünk az Ószövetség tanulmányozásának. A történelem „legharciasabb” könyveinek gyűjteménye az Ószövetség, átitatva a „szent háború” tudatától, s e tekintetben a Koránt is felülmúlja. Istent a „Seregek Uraként”, a háborút pedig „Isten háborújaként” emlegeti (vö. Iz 8,13; Jer 50,18; Kiv 17,16; 1 Sám 18,17; Szám 21,14). A háborúk oka Isten szava, melyet Ábrahámhoz intézett, miszerint Isten a zsidó népnek adja Kánaán földjét (vö. Ter 15,18). A „Jó” és „Rossz”, Isten népe és a „pogányok” harca hatja át az Ószövetség háborúit, az ellenség ideiglenes győzelme is Isten akarata, ami pedagógiai célzattal bír a zsidók számára. A földi háborúk értelmezhetőek annak a folyamatos természetfeletti küzdelemnek a kivetüléseként, melyet Isten ellen vív a gonosz lélek, de a végső győztes csak a Jó, azaz Isten lehet.
*
Az I–II. századi egyházatyákról megállapíthatjuk, hogy rendelkeztek ugyan kellő harciassággal, hogy hitüket megvédjék, de ennek eszköze gyakran a mártírhalál volt. Fontos belátnunk, hogy a korai kereszténység pacifizmusa nem azonos napjaink „pacifizmusával”. A keresztény mártírok ismérve nem a beletörődés, hanem az elszántság és makacs szilárdság volt, amelyek következtében életüket is hajlandóak voltak feláldozni, hogy ne vétsenek Isten ellen.
*
Ágostonnal szemben, a birodalom keleti felében kialakuló egyház más elveket képviselt. Nagy Szent Vazul szerint a háborúban való emberölés is gyilkosság: A katonának teljesíteni kell a parancsot – tanította –, de ha ütközetben embert ölt, három évig kellett tartózkodnia a szentáldozástól. A bizánci katonát nem tartották ugyan gyilkosnak, de nem járt neki különös tisztelet sem, nem vált mártírrá, amennyiben csatában esett el – még ha a hitetlenek elleni küzdelemben történt is –, mivel a mártírok egyetlen fegyvereként a hitet nevezték meg. A hitetlenek elleni harcot elkerülhetetlen rossznak, a keresztények elleni háborút kétszeres bűnnek tartották.
*
Alig egy évszázaddal később Nagy Károly császár nem is habozott élni a lehetőséggel, s Krisztus igéjének terjesztésére komoly erőket mozgatott meg. Károly tevékenysége során új értelmet nyert a keresztény háború: már nem egyszerűen a bűnösök megbüntetésére, az Egyház védelmezésére szolgált, hanem misszionárius tevékenységgé lépett elő. A császár birodalmának kiterjesztése során ügyelt arra, hogy a leigázott népeket krisztianizálja is, noha ez nem békés eszközökkel történt: Károly szászok elleni hadjáratai során nem hagyott más alternatívát ellenségeinek, mint megtérést vagy halált. A szászok eleinte gyakran ez utóbbit választották, ami kivégzésüket vonta maga után. A 782-es verdeni csata után 4 500 szász foglyot mészároltak le a frankok. Mai szemmel nehezen érthető módon azonban Károly véres tetteit mégis siker koronázta.
*
Nagy Károly utódai – ha nem is ily látványosan – folytatták a nagy császár által lefektetett hagyományt. 823-ban I. Paszkál pápa a Karoling Lothár császári koronázási szertartása során egy megszentelt kardot nyújtott át az uralkodónak, jelképesen felhívva őt e gesztussal az egyház védelmére és a hit terjesztésére. Először, a IX. században IV. Leó pápa jelentette ki, hogy aki az egyház védelméért folyó harcban esik el, az bűnbocsánatot nyer. VIII. János mártírok rangjára emelte a hitetlenek ellen vívott harc hősi halottjait, I. Miklós pedig megtiltotta a bűnös férfiaknak a fegyverviselést. Kivételt képezett ez alól az, aki a hitetlenek elleni háborúba indult.
*
Az 1064-ben II. Sándor pápa által hirdetett „szent háború”, melynek célja az Ibériai-félsziget visszahódítása volt a muszlimoktól, már mutatott némi hasonlóságot a későbbi nagy keresztes vállalkozásokkal. A keresztes háborúk teológiájának létrejöttéhez utolsóként VII. Gergely járult hozzá, aki 1074-ben bűnbocsánatot hirdetett azok számára, akik a Jeruzsálemet elfoglaló, keresztényeket mészároló pogányok ellen, a Szent Sír felszabadításáért folyó küzdelem során halnak meg. Az ideológiai hátteret Gergely pápa két híve, Luccai Anzelm és Bonzio de Sutri dolgozta ki: a Gonosz ellen folytatott harc „nem üldözés, hanem a szeretet megnyilvánulása”.
*
A XI. század végén meginduló első keresztes hadjárat (1096–1099) látványos, páratlan sikerrel ért véget, de hamar bebizonyosodott, hogy a megszerzett területek visszafoglalásánál nehezebb feladat azok megtartása. A lovagok jelentős része a hadjárat után visszatért Európába, mások nem akartak részt venni az újonnan létrehozott keresztes államok védelmezésében. A korabeli forrásokban is tetten érhető e szándék, ugyanis kivétel nélkül a keresztes vállalkozások résztvevőit „peregrinus” névvel illetik a krónikások, ami zarándokot jelent, a megnevezés pedig magában foglalja, hogy az útra kelők célja a szent helyek meglátogatása után a hazatérés, nem pedig a területfoglalás.
*
Elérkeztünk gondolatmenetünk – talán – legfontosabb momentumához, ahol a kereszténység és a háború összhangba kerül. Beláthatjuk, hogy a Krisztusért való harc nem más, mint egy lelkiség, amely szerint Isten dicsőségéért fegyverrel is lehet küzdeni, de ennek megvannak a szigorú szabályai. Ha visszatérünk a De Laude Novae Militiae gondolatmenetéhez, megtudjuk, hogy a pogányok megtérítésének módja nem lehet azok lemészárlása, mely önmagában nem is hirdetné Isten dicsőségét, hiszen szöges ellentétben áll Krisztus tanításával, de itt nem is azok megtérítéséről esik szó, hanem a már megtértek védelmezéséről. Clairvaux-i Szent Bernát leszögezi, hogy amennyiben van más mód a keresztények megóvására a pogányok támadásaitól, akkor válasszák azt, de ha nincs, akkor „helyesebb, hogy megölessenek, mintsem nyugodtan hagyjuk a vétkezők pálcáját az igazak részén: hogy esetleg rosszra nyújtsák ki kezeiket az igazak.”
(Duo Gladii – Szent Korona Rádió)
Duo Gladii Podcast: A fényteli középkorról mesél a legújabb szám
Kíváncsi vagy kik és hogyan szerkesztik a DuoGladii havilapot? (Lapbemutató)