A honvéd vezérkari főnök, a hazafias nevelést és szittya harcfelfogást szorgalmazó Böröndi Gábor vezérezredes bemutatta nekem a Gidránt is az elmúlt harminc év legnagyobb magyarországi hadgyakorlatán, Bakonykútiban. De a miniszter által szégyenletes módon Zrínyi nevétől megfosztott honvédelmi és haderőfejlesztési programban sajnos az expedíciós (megszálló) háborúk kiszolgálása a prioritás hazánk védelme helyett, ezért szereznek be 320 db-ot ebből a Gidránból, mely inkább gerillaellenes hadviselésre való páncélkocsi, pl. Csádban lehet ideális. A Gidránnál fontosabb lenne a szintén török Nomád rendszeresítése hazánk számára, ha nem pusztán egy NATO-csatlós haderőt akarna az Orbán-kormány – írja Facebook-bejegyzésében Novák Előd, a Mi Hazánk Honvédelmi Kabinetjének elnöke, az Országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottságának tagja, alább a folytatása.
A HVIM egy erős Magyarországért dolgozik! Ajánld fel adód 1%-át Te is!
A szervezet valós, kézzelfogható eredményeiről itt olvashatsz.
Felajánlásodat az Azonosságtudat Alapítványnak küldd el!
Adószám: 18218082-1-07
A magyar felségjelzésű, Ukrajnába is fegyvert szállító, külföldi hadműveletek kiszolgálására specializált C17-es óriás szállító repülőgépprogramban való részvételünk és hasonlók beszerzése helyett honvédelmi célú beruházásokat javasol a Mi Hazánk Mozgalom. A katonai beszerzések egyoldalú, nyugati függőségét ellensúlyozandó támogatjuk a török kormánnyal megkötött keretmegállapodást. A hadiipari együttműködés kívánatos, a törökök modern és viszonylag olcsó haditechnikai eszközöket gyártanak – de nem mindegy, hogy pontosan mit rendelünk.
A képen látható Gidrán a török Ejder Yalcin aknavédett jármű magyar változata, egy főleg gerillaellenes hadviselésre és belbiztonsági feladatokra való páncélkocsi. Konvencionális háborúban csak kisegítő szolgálatot láthat el. Olyan kiegészítő feladatokra jó, ami nem igényli a komolyabb terepjáró képességű harci járművekkel való együtt haladást. Például a hadtápvonal teherautóinak biztosítására megfelelő, továbbá mindenféle nem frontvonalbeli eszközhordozónak, vagyis a mögöttes területek, utánpótlási vonalak, illetve hátország biztosítására alkalmazhatóak leginkább. Első vonalbeli használatra a jemeni és az ukrajnai háború tapasztalatai alapján nem alkalmas. A Magyar Honvédség 320 darab különböző feladatkörű Gidrán beszerzését tervezi, amelyből 270 darabot itthon szerelnének össze.
Gidrán
A valódi kérdés, hogy a honvédségnek szüksége van-e ilyen számban ezen kategóriára, mely kimondottan expedíciós háborúk aszimmetrikus hadviselési viszonyaira lett optimalizálva. A leginkább járőrözésre használható alapverzió mellett tervezik aknavető hordozó, tüzérségi felderítő stb. változatok rendszeresítését is a honvédségnél. A Gidránnál sokkal fontosabb lenne a szintén tervezett Nomád (eredeti nevén Yörük) rendszeresítése és hazai gyártása. A csekély csapatsűrűségünk jelenleg lehetetlenné teszi mind a manőverező gépesített hadviselést, mind az összefüggő védelmi rendszeren nyugvó hadviselést. Jelenleg a gyors harcászati-hadműveleti mozgékonyságon alapuló, a könnyű csapatokon nyugvó mobil hadviselés doktrinája biztosíthat eredményes önálló honvédelmi tevékenységet a Mi Hazánk Honvédelmi Kabinetje szerint.
Nomád
Az elmúlt évek fejlesztési irányai és beszerzései nyomán kezd kikristályosodni a honvédelmi és haderőfejlesztési program végrehajtása után megszülető Magyar Honvédség jellege. A NER Magyarországán egy kis létszámú, modern fegyverrendszerekkel felszerelt haderő körvonalai rajzolódnak ki, amely továbbra sem elegendő a területvédő honvédelmi feladatokra, és a rendelkezésre álló kisszámú modern nehézfegyverzet miatt a gépesített, manőverező hadviselésre sem alkalmas. Az Orbán-kormányzatok honvédelmi politikájának eredménye egy NATO-csatlós haderő, amely gyakorlatig a német Bundeswehr segédcsapataként képes teljesíteni a felajánlásokat a szövetség keretein belül, illetve korlátozott részvételi lehetőséget biztosít az elmúlt évtizedekben elterjedt expedíciós (megszálló) háborúkban. Hazánk anyagi és emberi erőforrásai nem teszik lehetővé, hogy önállóan a hagyományos manőverező harcászatban, folyamatos frontvonalak kialakításában gondolkozzunk. Ukrajnában a manőverező harcok idején annyi páncélozott eszköz pusztul el 4-5 nap alatt, mint az egykori Zrínyi program során megrendelt (de teljesen még meg sem érkezett) nehézdandár teljes fegyverzete. Az orosz-ukrán háború egyértelműen megmutatta, hogy közel azonos technológiai szint esetén a csatamezőn nem az számít, hogy ki rendelkezik valamivel modernebb fegyverrel. Az fontos, hogy melyik fél rendelkezik elegendő drónnal, önjáró löveggel, harckocsival és gyalogsággal. Illetve az, hogy ki tudja ezeket gyorsabban pótolni. Nem elegendő a kis mennyiségű csúcsminőségű haditechnika, hanem szükség van mennyiségre is, ami egy közepes, még megfizethető technikai szint mellett lehetséges. Ugyanez igaz az élőerőre is. Nem megoldás egy olyan haderő, amely egy komoly konfliktus során néhány hét alatt elvérzik.
Novák Előd és Böröndi Gábor vezérkari főnök a PZH2000 rendszerbe állító éleslövészetén
A támadás és védelem több évezredes párviadalában az elmúlt évtizedek tapasztalata az volt, hogy a háborúk rövidek és manőverező hadviselés uralta, amely során a támadás az erősebb harcforma. Az ukrajnai hadszíntéren a védelem előnye szembetűnő, nem kizárt, hogy visszatér az elhúzódó hosszú háborúk kora, amelyet a tömeghadseregek dominálnak. Egy véges anyagi erőforrásokkal rendelkező, önálló honvédelemre készülő ország hadereje nem képzelhető el az állampolgárokat a haza védelme érdekében mozgósító sorállományú hadsereg nélkül. Ezt felismerve a kelet-ukrajnai konfliktus 2014-es kezdete óta több európai ország, Ukrajna, Litvánia, Svédország és Lettország állította vissza a sorállományú hadsereget. Ezen országok mellett a hazánkkal szomszédos Szerbia is tervezi a sorkatonaság ismételt bevezetését, de szóba került már Csehországban, Németországban és Hollandiában is. Az Orbán-kormány közel másfél évtizedes kormányzása során képtelennek bizonyult feltölteni a saját maga által meghatározott meglehetősen szerény keretet (30 ezer reguláris és 20 ezer tartalékos honvéd).
A 2022 februárjában megkezdődött nyílt orosz-ukrán konfliktus egyik fontos tapasztalata, hogy az élőerő nem nélkülözhető. Az inváziót kezdeményező Oroszország a háború első fél évében főként hadseregének professzionális részét vetette be, ami elégtelennek bizonyult a sorozatos mozgósítási hullámokkal felduzzasztott ukrán haderővel szemben. A krónikus élőerőhiánytól szenvedő orosz haderő a technológiai és tűzerőben mutatkozó fölénye ellenére képtelennek bizonyult szétzúzni a nyugati fegyverszállítások és felderítési adatok révén megerősödő, makacsul ellenálló ukrán haderőt. A támogató gyalogság hiánya orosz kudarcokhoz és szükségtelen veszteségek elszenvedéséhez vezetett. Az ukrán hadvezetés tűzerőben megmutatkozó hátrányát az élőerő tömeges harcba vetésével kompenzálta, ez és a nyugati precíziós tüzérség bevetése révén sikerült megállítani az orosz előretörést, és ellentámadások sorozatát indítva visszafoglalni egyes területeket az oroszoktól. A gyorstalpalón, sebtében kiképzett ukrán csapatok harcbavetésén alapuló taktika kolosszális ukrán veszteségeket eredményezett, véres veszteségeik négy-ötszörösen meghaladták az oroszokét.
Amennyiben valódi honvédelemre alkalmas haderőt akarunk felállítani, nem elegendő néhány dandár pár tízezer reguláris és tartalékos katonával. Az állandó létszámhiány és a megfelelő méretű tartalékállomány megteremtése érdekében kulcsfontosságú a sorkatonaság visszaállítása. A katonaságot még békeidőben kell megfelelően kiképezni és felkészíteni, hogy egy háború esetén ne ágyútöltelékként pazaroljuk el a drága magyar vért.
(Kuruc.info)
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Vérlázító: a buzeráns Pressman megtekintette a jenkik által vezetett „magyar” hadgyakorlatot