In memoriam Julius Evola – Szemelvények a Duo Gladii hasábjairól

Idén lesz 50 éve, hogy a XX. század egyik legnagyobb olasz tradicionalista gondolkodója, Julius Evola eltávozott ebből az árnyékvilágból. Ugyan lelke a túlvilágon van, szelleme írásain keresztül velünk maradt, és lobogó fáklyaként mutatja az utat korunk sötétségében. Megemlékezve rá, kiragadtunk pár gondolatot azon írásaiból, amelyek megtalálhatók a Duo Gladii hasábjain. A lapszámokat ITT lehet megrendelni és a folyóiratra előfizetni.

Kérjük, támogassa adója 1%-ával a HVIM-et!
A szervezet valós, kézzelfogható eredményeiről itt olvashat.
Felajánlását az Azonosságtudat Alapítványnak küldje el!
Adószám: 18218082-1-07

A család mint heroikus egység (II. évfolyam 4. szám)

A család egy olyan intézmény, amelynek szükségessé vált az újjáépítése, ugyanis lepusztította a legújabb kozmopolita civilizáció, alapjait pedig a feminizmus, az amerikanizmus, valamint a szovjetizmus ásta alá. De még itt is felmerül a fentebb említett alternatíva. Az intézmények olyan merev formák, melyekben egy eredetileg fluid szubsztancia kristályosodott ki: ennek az eredeti állapotnak kell újjáélednie, amikor a civilizáció adott ciklusában rejlő létfontosságú lehetőségek kimerülni látszanak. Csak egy belülről ható, értelmet adó erő bírhat teremtő erővel. Nos, milyen értelmet kell megtalálni a családban, minek a nevében kell vágyni rá és megőrizni azt?

*

Az eredeti felfogás szerint a család nem természeti és nem is érzelmi, hanem lényegét tekintve heroikus egység. Ismeretes, hogy a pater ősi elnevezése egy olyan kifejezésből származik, mely vezetőt, királyt is jelent. A család egysége már ezen oknál fogva is úgy jelenik meg, mint létezők csoportja, akik virili módon egy úr körül csoportosulnak, aki szemükben nem kemény hatalommal, hanem fenséges méltósággal jelenik meg, mely tiszteletet és hűséget parancsol. A család ezen jellege kétségtelenül beigazolódik, ha felidézzük azt, hogy az indoeurópai civilizációkban a pater – éppúgy, mint a vezér – az az ember, aki időről időre abszolút uralmat gyakorolt sajátjai felett, hiszen mindennemű felsőbbrendű hierarchikus rend előtt felelős is volt értük; ő volt a gens papja, mert mindenkinél jobban képes volt arra, hogy képviselje népét az isteni előtt, őrzője volt a szent tűznek, amely a patrícius családokban szimbóluma volt a természetfölötti influenciáknak, melyek láthatatlanul kapcsolódtak a vérhez, és azzal tovább öröklődtek.

Rassz és háború (II. évfolyam 4. szám)

E megfontolások alapjaként a rasszelmélet két gyakorlati feladata különböztethető meg. Az első passzív védelemnek mondható. Ez a rassz oltalmazását jelenti minden külső tettől (keresztezés, az élet és kultúra nem megfelelő formái stb.), mely egy krízis, mutáció vagy denaturáció veszélyét hordozhatja. A második ezzel szemben aktív ellenállás, s a rassz degenerációnak történő kitettsége minimumra csökkentését foglalja magában, vagyis az alapot, melyen passzívan tehető ki a külső akciónak. Ez lényegében a benső rassz „felemelését” jelenti, gondoskodni arról, hogy inherens feszültsége sohase szűnjön, mely fizikai integritása hasonmásaként valami ellenőrizhetetlen és visszafordíthatatlan tűzzel mindig újanyagra vágyik lángja táplálásához, melyek aktuális akadályok alakjában dacolnak vele és arra kényszerítik, hogy megerősítse magát. E második feladat nyilvánvalóan sokkal fáradságosabb az elsőnél, mivel olyan megoldásokat követelhet, melyek egyénről egyénre változnak, s külső, általános és anyagi szempontból kevés haszna van. A szellem ernyedtségének meghaladásáról van szó, ama gravitációs erő legyőzéséről, mely az emberi bensőben nem kevésbé érvényesül, mint a külső, fizikai világban, s itt épp a lemondásra, a „könnyű életre”, a legcsekélyebb ellenállás útjának követésére irányuló hajlamban jut kifejezésre. Ám sajnálatos módon – az egyén és a rassz számára is – e veszély legyőzéséhez támogatásra van szükség, mivel a közvetlen tett képessége, mindig az ár csúcsán maradás, az időről időre megújuló, külső ösztönzés nélküli benső kezdeményezés fenntartása csupán kivételes adomány eredményeként fordulhat elő, s nem lehet magától értetődőnek tekinteni.

Jaj azoknak, akik képviselővé akarnak válni (II. évfolyam 3. szám)

Mi értelme van a demokrácia megvetésének, illetve annak, hogy mindent kockára tegyünk egy olyan tisztség megszerzéséért, amely csak a demokratikus keretrendszerben bír jelentőséggel és ott válik kívánatossá? És mit számít az eszmék sokfélesége – hazafias eszmék a jobboldalon a baloldal helyett –, ha a stílus azonos?

*

Az egész rendszert meg kell változtatni a helytelen ambíciók betiltásával. Az ideálunknak megfelelő pártnak valódi hierarchikus struktúra alapján kell megszerveződnie, egyre nagyobb tekintélyt és erőt kell szereznie mozgalomként, kivárva a döntő órát, annak tudatában, hogy a jelenlegi hazai és nemzetközi helyzet alapján a Montecitorioban nem születhet megoldás, abban az értelemben legalábbis, ahogy mi szeretnénk.

Állam, hatalom és szabadság (II. évfolyam 3. szám)

Hatalomról beszélni és nyers erőről beszélni semmiképp sem ugyanazt jelenti. A nyers erő mindig valami eszköz jellegű, mely nem foglalja magában a tett autonóm princípiumát, hanem az intelligens princípium és az uraló és irányító szellem állandó lehetőségében áll. Az idea másfelől egy felsőbb kezdeményezés és egy sokkal nagyobb hatékonyság princípiuma lehet: valóban, minden társadalmi program, mely nem veszi számításba az összes erkölcsi, ideális, szentimentális és hitbéli tényezőt stb. elkerülhetetlenül kudarcra ítéltetett. Ettől eltekintve eldöntött marad, hogy a törvényhozó e tényezőket nem annyiban használja, amennyiben egy felsőbb érvényességben ismeri fel őket, melynek aláveti magát, hanem annyiban, amennyiben olyan princípiumként érvényesek, melyek társadalmi erőket és eszközöket élesztenek, s ezek viszonya vele olyan, mint az agyag viszonya a megmintázójához.

*

Minél tökéletesebb az uralom, annál kevésbé van jelen az erőszak princípiuma; annak, aki igazán tud, nincs szüksége erőszakra: szándékánál, parancsának individuális felsőbbségénél fogva, közvetlenül juttatja érvényre magát. Ez volt a helyzet a történelem során megmutatkozott valamennyi igazi uralkodónál, s még inkább eme ösvény végén, ahol a Mester és a vallások teremtője áll a határon. Az erőszak mindig egy másik akarat ellenállását és szembeszegülését feltételezi, nem pedig sokak egyetlen akaratnak történő felsőbb, hierarchikus, abszolút alárendelődését, mely a hipotézisben foglalt.

A hajózás mint heroikus attitűd (I. évfolyam 3. szám)

Nos, az epikus tett e felszabadító és újraegységesítő lehetőségei számára létezik különösen megfelelő természeti környezet, mint a magashegységek és a nyílt tenger, két jelképükkel, a felemelkedéssel és a hajózással. A küzdelem a nehézségekkel és veszélyekkel itt közvetlenül és egyszerre válik módszerévé a benső meghaladás folyamatának és az elemek elleni harcnak, mely utóbbiak az ember alsóbb természetéhez tartoznak, így uralni kell őket és átalakítani.

*

A hajózás – különösen az átkelés viharos tengereken – tradicionálisan szimbólumértékűre emelkedett, mivel a vizek – az óceáné és a folyóké is – mindig a földi élet, a romlásnak kitett, a születés és halál bizonytalan, kontingens elemét képviselték, s még inkább a szenvedélyes, irracionális elemet, amely ezt az életet megváltoztatja. Amennyiben a szárazföld az első aspektus szerint a középszerűség, a félénk és jelentéktelen, bizonyosságokon és támasztékokon nyugvó egzisztencia szinonimája, melynek stabilitása teljes illúzió – annyiban a szárazföld elhagyása, a nyílt tenger felé fordulás, a folyammal vagy a nyílt tengerrel való rettenthetetlen szembenézés, így a „hajózás” spontán módon a par excellence epikus tettként jelent meg, nem csupán közvetlen, hanem spirituális értelemben is.

Amerika: az „ifjú nemzet” félreértése (I. évfolyam 8. szám)

Az észak-amerikai civilizáció és mentalitás tulajdonképpen egy leegyszerűsítést képvisel, melyet lényege szerint regresszióként magyarázhatunk: minden magasabb érdeklődés, minden magasabb érzékenység elsorvadásának köszönhetően a horizontok a legközvetlenebb és legprimitívebb szférára korlátozódtak, a szélsőségekig menő materializáció, közönségesség és egyenlősdi elkerülhetetlen következményével. A tradicionális Európára jellemző élet az organizmus szintjéről itt egy valódi mechanizmuséra csökkent. Így természetesen „egyszerűsítve” jelenik meg, megszabadítva a problémáktól és komplikációktól, mivel az igazi degeneráció további következményei a spontán kollektivizáció, az Én érzetének megtagadása – mely Amerikában a fizikálisan vagy materiálisan aktív szintre helyeződött át – és a konformizmus.

Eszmék az államról mint hatalomról (II. évfolyam 5. szám)

Az erőszak ezért a hatalom legalacsonyabb formája. Az erőszak lényegében egy „ellencsillagot” (ugyanazon a szinten maradva) fejez ki, nem egy „odafenti csillagot”. Feltételezi, hogy más akaratok ellenállhatnak, így a végső elemzés során impotenciáról, külső, polemikus, függő viszonyról tanúskodik, mely csak látszólag hierarchikus és uralmi. Annak, aki igazán tud, nincs szüksége erőszakra: nincs antitézise – közvetlenül, benső, individuális felsőbbrendűségénél fogva érvényesülnek parancsai – így volt ez minden valódi uralkodóval a történelem során, s még inkább egy olyan út határán, ahol átlépünk az Úrhoz és a religiók teremtőjéhez.

A rassz és a hegy (III. évfolyam 2.szám)

Ennek fényében nem túlzás azt állítani, hogy aki legyőzte a hegyet, vagyis aki magát annak lényegével összhangba tudta hozni, már birtokában van az árja-római világ eredendő szellemiségének megértéséhez szükséges kulcsnak, annak legkeményebb, legtisztább és leginkább nagyszabású formáját tekintve, amely kulcsot hiába is keresnénk az egyszerű kultúra és erudíció világában.

*

Első pont: szűkszavúság és megfogyatkozott szóváltások. A hegy a csendet tanítja; nem kedvez a fecsegésnek, a felesleges szavaknak, a túláradó és céltalan ömlengéseknek. Leegyszerűsít és a figyelmet befelé fordítja.

*

A második pont – szoros kapcsolatban az elsővel – a belső fegyelem: a reflexek teljes uralma; a megfontolt,tiszta és céltudatos cselekvés; bátorság, de nem vakmerőség vagy meggondolatlanság, amely az ember saját határainak és erejének ismeretén és az előtte álló problémák tökéletes felmérésén alapul. Ezen jellemzőhöz kapcsolódik egy másik is: a képzelet uralma és bármely felesleges és ártalmas benső zavar azonnali kiiktatásának képessége.

 

Kövesd Telegram csatornánkat

Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is

(Duo Gladii – Szent Korona Rádió) 

Duo Gladii Podcast: Túl a Vikingeken – A germán szellemről

Túl a Vikingeken – A germán szellemről a Duo Gladiiban

Julius Evola: Harmadik nem és demokrácia

Julius Evola az USA elnégeresedéséről

Evola: A modern társadalom válsága

Kíváncsi vagy kik és hogyan szerkesztik a DuoGladii havilapot? (Lapbemutató)

Akik szelleme ellenáll – Duo Gladii bemutató videót tett közzé Mucskó

Csapás a modern világra – Indul a Duo Gladii, a szellemi ellenállás havilapja